28
Wonwoo és Taemin kísértek haza. A kapuban egy öleléssel búcsúztunk el egymástól. A cipőmet levettem és mentem a szobámba. Vagyis mentem volna, ha Minho nem állít meg.
- hol voltál ilyen sokáig? - állt elém karba tett kezekkel.
- a barátaimmal voltunk egy árkádban, onnan pedig egy cukrászdába mentünk, onnan pedig egy parkban ültünk és beszélgettünk. Nem figyeltem az időt. - kerültem ki.
- miért nem vetted fel a telefont ? Hívtalak, nem is egyszer. - jött utánam. Megálltam és kivettem a farmerem zsebéből a telefont.
- le van némítva. - vontam vállat, és mentem tovább.
- gyere enni.
- nem vagyok éhes. - nyitottam be a szobámba. - oh Minho, pár nap múlva lenne egy buli, az osztálytársamnál. Elmehetek? Csak mert kötelező elmennem. - fordultam vissza felé.
- nem tudom. Nem lenne túl jó ötlet. - állt meg az ajtóban. Szemeim az ajkaira tévedtek. Késztetést éreztem megcsókolni. Inkább elkaptam a fejemet és az íróasztalhoz sétáltam.
- kérlek. - fordultam felé. A telefont letettem az asztalra és levettem a pulcsimat.
- jó de csak, ha én viszlek el és hozlak haza.
- jó.
- öltözz át, aztán gyere vacsorázni. - ment ki.
- mondtam, hogy nem vagyok éhes. - mondtam inkább magamnak, minthogy neki. A pizsamámat megfogtam és mentem a fürdőbe. Az ablakból láttam, hogy az asztalnál ott ül az a lány, Minho a pultnak támaszkodott és egy bögréből ivott valamit. Amikor a lány Minho felé fordította a fejét, akkor láttam meg az arcát. Minji... Szúrós szemekkel húztam el a függönyöket. Levettem a trikómat, aztán a nadrágot és a zoknit. A hajamat összefogtam egy kontyba.
Fürdés után felvettem a pizsamámat és visszabicegtem a szobámba. Kezembe vettem a telefonomat és felhívtam Sihyeont.
- szia. - köszönt bele.
- baj van velem. - sóhajtottam.
- mi a baj veled?
- azt hiszem tetszik Minho, de nem tudom, hogy tényleg tetszik. Itt van a munkatársa és olyan féltékenység, vagy nem is tudom mi van bennem. - terültem el az ágyon. - meg is csókolta a csajt...
- oh drágám, menj oda Minhohoz és mond el neki, hogy szereted.
- de nem biztos, hogy szeretem. Csak....nem tudom!
- akkor legyél ott a közelükben, hogy ne tudjanak egymásnak esni.
- hhh jó...köszi, hogy felvetted.
- nincs mit. Szia. - a telefont ledobtam az ágyról és az egyik párnámat magamhoz öleltem. Mély levegőt vettem, aztán kimentem a konyhába.
- sziasztok...- intettem egyet nekik.
- Jia ! Rég láttalak. - mosolygott Minji. - minden rendben?
- hogy..ne, minden a legnagyobb rendben...- bólintottam. A hűtőszekrényből kivettem a narancslét, majd töltöttem egy pohárba, utána indultam vissza.
- nem eszel? - kérdezte Minho, mielőtt kimentem volna a konyhából.
- mondtam, hogy nem vagyok éhes. - fordultam vissza egy picit, aztán újra elindultam. A szobámban letettem a poharat az asztalra. A laptopon kapcsoltam zenét, az ágyon elterültem. Kopogásra lettem figyelmes, így kikapcsoltam a dalt és érdeklődve szóltam az illetőnek, hogy jöjjön be. Azt hittem Minho az, de nem.
- zavarok? - dugta be a fejét Minji.
- nem, gyere nyugodtan. - ültem fel az ágyon. A lány bejött, becsukta az ajtót, aztán leült az ágyra.
- hallottam mi történt a cicáddal...és Jisooról is tudok. Te jól vagy?
- um igen...kérhetek valamit? Egy tanácsra van szükségem...- néztem rá óvatosan.
- persze, miről lenne szó? - mosolygott.
- az osztályban van egy lány, Yirennek hívják, és tetszik neki egy fiú, de nem biztos benne. El akarta mondani a fiúnak, de mikor oda ért hozzá, a srác megcsókolt egy másik lányt. Szerinted mit tegyen Yiren? Tőlem kérdezte, de én nem vagyok valami szakértő ebben. - ha ezt beveszi, akkor profi vagyok, hiszen egy nyomozónak hazudok.
- hát...szerintem járjon utána, hogy a fiú és az a lány tényleg együtt vannak, mert lehet, hogy a fiú nem viszonozza a lány érzelmeit, vagy a lány nem viszonozza a srác érzelmeit. Ha együtt vannak, vagy nincsenek szerintem mind a két esetben mondja el mit érez, mert így az ő lelke is megfog nyugodni egy kicsit, és legalább a fiú is tud róla.
- és ha együtt vannak és elmondja neki?
- ha olyan a fiú, akkor nem fogja kigúnyolni. - mosolygott bátorítóan. - de nekem most mennem kell. Minho elől pedig dugd el az alkoholt, mert munka közben is lekapott. - állt fel.
- lekapott? - ráncoltam homlokom, de én is felálltam.
- megcsókolt. Mikor már ideértem, akkor is be volt rúgva, de akkor még járni és beszélni tudott. Aztán egyre többet ivott és megcsókolt...utána lefektettem aludni.
- észre sem vettem, hogy ivott volna. - ráztam fejemet.
- mindegy, nekem most mennem kell, szia. - mosolygott és kiment.
Szóval nincsenek együtt... Nyugodt szívvel feküdtem be az ágyamba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro