- fiúk, én ezt nem bírom tovább. - emeltem rájuk könnyes szemeimet.

- ne aggódj, megoldjuk. - ült le mellém Chan és a vállamra tette a kezét.

- menj, pihenj le. - biccentett Hyunjin.

- egyedül biztos nem. Most még az árnyékomtól is képes lennék megijedni, nemhogy egyedül egy szobában...- ráztam fejemet hitetlenkedve.

- megyek veled. - állt fel Minho.

- előtte elmegyek zuhanyozni. - álltam fel én is.

- oda ne kísérjen el valamelyikünk? Mondjuk én?- kérdezte Jisung egy féloldalas mosollyal.

- azt próbáld meg. - csapta nyakon Minho mosolyogva, amire a társaság felnevetett. A szobámból kihoztam a pizsamámat és a fürdőbe igyekeztem. Gyorsan zuhanyoztam le, aztán mentem Minho szobájába. - melyik oldalt szeretnél aludni? - kérdezte mikor beértem. Um...ha a baloldalon alszom akkor közelebb leszek a szívéhez..

- bal. - válaszoltam, közben befeküdtem az ágyba. Minho az íróasztalához ült le. Elővette a telefonját és nyomkodni kezdte. - Minho...- szóltam halkan, amire rám emelete tekintetét. - n-nem feküdnél ide m-mellém...?

- miért feküdjek melléd? - kérdezett vissza egy önelégült vigyorral az arcán. Telefonját képernyővel lefele tette le az asztalra. Nem számítottam rá, hogy visszakérdez.

- hát um...- fogalmam sincs mit mondjak neki. - m-mert neked is kényelmesebb le-lenne...?

- azt mondod? - állt fel s az ágy elé sétált.

- u-um...- a jelzőlámpa most megirigyelné a piros színt, ami az arcomon virít.

- jól van, melléd fekszek, de egy kikötésem van! - emelte fel a mutató ujját.

- m-mi az?

- velem kell akkor aludnod. - mászott fel az ágyra.

- o-oké...- felemelte a takarót, majd bebújt alá. - nem fáj a vállad...?

- ha fáj szólok. - mosolygott rám.

- rendben.

Reggel már nem feküdt mellettem Minho. Álmosan mentem ki a konyhába.

- jó reggelt. - ültem le az asztalhoz, ahol Felix és Jeongin reggeliztek.

- neked is. - hiába néztem körbe, nem láttam Minhot.

- hol van Minho? - ittam bele a bögre kakaóba, amit Chan tett elém.

- jön mindjárt. Miért?

- amikor felkeltem nem volt mellettem, azt hittem itt van, de nem. - vontam vállat.

- melletted? - húzta fel a szemöldökét Felix.

- igen...

- nem tudtam, hogy együtt vagytok. - rázta fejét.

- nem vagyunk együtt. Csak mellettem aludt...

- akkor ez ilyen barátság extrákkal? - kérdésére félre nyeltem a kaját és heves köhögésbe kezdtem.

- n-nem! Csak barátok vagyunk! - töröltem meg a számat.

- szerintem ő többet érez irántad. - ült le közénk Chan.

- miből gondolod? - néztem rá kérdőn.

- a barátok nem csókolóznak csak úgy. - húzta el a száját.

- t-te...honnan tudjátok...?

- mindent elmond nekünk. - vont vállat. Mielőtt bármit is mondhattam volna Minho lépett be a konyhába.

- felkeltél? - sétált mögém. Fejemet felemelve néztem fel rá.

- uhum...- bólogattam tele szájjal. Lejjebb hajolt és egy puszit lehelt a homlokomra. Nagy szemekkel néztem rá. Nem mondott semmit csak leült közénk. Chan megköszörülte torkát és felállt.

- kérsz reggelit? - kérdezte Minhot.

- nem. Egyél, aztán készülődj. - piszkálta hajamat a fülem mögé. Csendben bólintottam. Magamba tömtem a maradék pirítóst és mentem felöltözni. Most nem én vártam Minhora, hanem ő rám.

Az iskola előtt kitett, szokásosan megvárta, míg bemegyek, aztán ment el. Az aulában Jaehot pillantottam meg a barátaival beszélgetni. Ő is észre vett, a tekintetünk találkozott. Hamar fordította el a fejét. Nagy sóhajt engedtem ki ajkaimon. Nem foglalkozva vele lépdeltem a tanterem felé.

Mielőtt kinyithattam volna az ajtót, kivágódott magától, Yiren és Seongjun rohant ki rajta. Halvány mosoly kúszott ajkaimra. Bementem a terembe, köszöntem mindenkinek és leültem a helyemre. Sihyeon és Hyoyeon egyből hozzám vetődött.

- mi volt az a tegnapi? - könyökölt a padon Sihyeon.

- hidd el, fogalmam sincs...azt hiszem Minho többet érez irántam, de nem vagyok benne biztos. - néztem őket, közben a könyveimet pakoltam ki.

- mi van közted meg, Jaeho közt? - firtatta Hyoyeon.

- mostmár semmi. - húztam el a számat.

- miért? Azt ne mond, hogy volt köztetek valami, és mi meg potyára szerveztük meg a randit neked, meg Minhonak! - egyenesedett ki Sihyeon.

- hogy mi a szent franc van? - csak akkor jött rá mit mondott, amikor kérdeztem. Mind két kezét szájára tapasztotta és nagy szemekkel nézett rám.

- édes istenem, hogy egyszer tanulnád már meg befogni azt a pletykás szádat! - masszírozta orrnyergét Hyoyeon.

- szóval a tegnap meg volt szervezve? - vizslattam felváltva őket. Aprókat bólintottak. - legalább Minho tudott róla? - fogtam homlokomat.

- szerinted tényleg vagyok olyan hülye, hogy a kocsiban hagyom az életem éltetőjét? - emelte fel Hyoyeon a mobilját miközben rá mutatott.

- szóval tudott róla! - csóváltam fejemet hitetlenkedve.

- mi mondtuk neki, hogy csókoljon meg téged. - vont vállat Sihyeon.

- akkor nem érez semmit sem irántam? - kérdeztem megkönnyebbülten.

- majd ő elmondja, ha akarja. - legyintett Hyoyeon.

- hé csajok! - csapódott hozzánk Minhyuk. - egy hét múlva lesz nálam egy házi buli, és hát mivel családtagok vagytok, nektek VIP belépő jár. - támaszkodott meg féloldalasan a falnál és beharapott ajkával nézett rajtunk végig.

- rám számíthatsz. - kacsintott Sihyeon.

- én majd még meglátom. - vont vállat Hyoyeon.

- na és te, Jia? Rád számíthat az osztály esze? - térdelt le az asztalom mellé.

- Junhyuk mindig is számíthatott rám. - néztem rá szórakozottan.

-...tud a határokat, kiscsaj! Így már kötelező eljönnöd. - ingatta fejét. - na én mentem. Sziasztooook! - ment zaklatni a többi lányt.

- dumagép...- forgatta a szemét Sihyeon.

- mondod te...- morogta Hyoyeon.

- ki? - nézett rá meglepődve.

- te.

- kaptad be! - mutatott be a lánynak és nevetve kifutott a teremből.

- várhatja, amíg én utána futok...van kajád?- ült fel a padomra.