Minho pov

Jia bement a házba, én pedig leguggoltam a fűbe és kezembe vettem a macska fejét. Szegény állat. Van egy tippem ki tehette ide ezt a macska fejet... Telefonomat elővettem a zsebemből és tárcsáztam Jisoo számát. Nem vette fel. Azért lehetne annyi bőr a képén, hogy felveszi... Ötször próbáltam hívni, de semmi. Hatodjára már Jisungot hívtam.

- át tudnátok jönni? Azt hiszem baj van, de én félig le vagyok roskadva. - szóltam bele, amikor felvette.

- pont hozzátok tartunk. Durva dolog történt ma, amikor elmentél. Szó szerint rettegett az egész kapitányság. - hangzott ideges hangján.

- valami baj van?

- majd, ha oda értünk megtudod, de igen baj van.

- mi történt?

- majd elmondom. Most le kell tennem. Nem sokára ott leszünk. - bontotta a hívást. Párszor körbe néztem az udvaron, aztán mentem Jia után.

Jia pov

A nappaliban ültem a kanapén összekuporodva. A kezeim jobban remegnek, mint a föld földrengéskor. Minho sétált be a nappaliba.

- beszéltem a fiúkkal. Pont ide tartanak, mert valami fontosat akarnak mondani...minden rendben? - tette el a mobilját, és helyet foglalt mellettem.

- n-nem...- felemeltem az egyik kezem, hogy megmutassam neki mennyire remeg.

- jesszus...nyugalom. - fogta meg kezeimet. - minden rendben lesz. - mosolygott halványan.

- szeretném én is ezt hinni! - álltam fel. - elsőnek az apám, aztán anya, azután a felirat és a bátyám, majd kiderül, hogy a nagynéném is benne volt, majd jön Jisoo, aztán most meg macskákat darabolnak fel és azzal üzengetnek? Ez nekem zavaros, Minho! Én már semmit nem értek belőle! - járkáltam a nappaliban.

- hidd el, nekem sem tiszta. - állt fel és elém állt. - de minden erőmmel azon vagyok, hogy megvédjelek. - hajolt le hozzám.

- és ha miattam lesz valami bajod? Vagy az osztálytársaim miattam kerülnek bajba? - tártam szét a karjaimat.

- az életem árán is megvédelek. - ledermedve szobroztam előtte.

- nem, nem kell megvédened az életed árán is. Nem engedem. - ráztam fejemet, amire mosolyogni kezdett. Közelebb lépett aztán megölelt. Az ölelkezédünket a bejárati ajtó nyitódása szakította meg. Minho a háta mögé tolt. Csak a fiúk jöttek, amire mind a ketten egy nyugodt sóhajt engedtünk ki.

- sziasztok. - köszönt feszülten Jisung.

- sziasztok, mi a baj? - ült le Minho.

- baj? - néztem végig a fiúkon. - mi történt?

- nos...- köszörülte meg a torkát Chan. - minden csendben folyt az irodában, szokásosan unalmas volt minden. Aztán hallottuk, hogy valami neki csapódott az ablaknak. Azt hittük, hogy valamilyen madár volt, így nem is foglalkoztunk vele, viszont, amikor az egyik kolléganő sikított felkaptuk a fejünket. Kirohantunk és az épület előtt feküdt egy hulla. Valószínűleg egy helikopterből dobhatták ki, mivel az ablaknak hajították. Az ablak tiszta vér lett, de nem tört be. Beazonosítottuk ki lehet az a lány.....Lee Jisoo. - nagyot nyeltem.

Ha most nem szédültem meg, akkor soha. Jeongin kapott el és ültetett le Minho mellé.

- szóval...Jisoo halott? - kérdezte Minho.

- igen. - válaszolt Seungmin.

- oh te jó ég. - fogtam fejemet.

- hozok vizet. - ment ki a konyhába Changbin.

- akkor azért nem vette fel a telefont, de miért ölték meg?

- nem tudjuk, de ez még semmi. - folytatta Hyunjin. - a lánynak egy ujja sem volt. Feltételezhetően levágták neki. Viszont egy levelet küldtek a holttesttel. Neked szól. - nyújtotta át a véres borítékot. - nem bontottuk fel. - remegő kezekkel vettem át tőle. Végig néztem rajtuk és kibontottam.

- olvasd fel hangosan. - mondta Minho. Bólintottam és bele kezdtem.

- nem volt szép tőled elszökni pont akkor, amikor megláthattam volna miért is fizettem annyit. Persze első gondolatom az volt, hogy apádék nem akarnak odaadni nekem, így hát figyelmeztetésül végeztettem az apáddal. Anyád megijedt, és azt hajtogatta, hogy valamilyen fickónál vagy, mert elszöktél és az a pasas mentett meg, vagy valami ilyesmi. Nos...kutattam utánad, és megtaláltalak egy kórházban. Aki fojtogatott téged, az azért csinálta, mert én azt mondtam. Anyádat azért öltem meg, mert gondoltam, ha haza mész és meglátod a hulláját feküdni a fürdőben megijedsz, és könnyebb lesz elkapnom téged. Ám nem te találtad meg. Viszont a feliratot, a bátyádat már igen. Mostmár tudom hol vagy. Akármikor magammal vihetlek baby girl. - itt furán ráncoltam a homlokomat, de folytattam. - a lány meg azért halt meg, mert leleplezte magát. Vigyázz magadra baby, aláírás, apuci. - azt se tudtam mit reagáljak erre a valamire. A levelet átadtam Minhonak. Fejemet fogva dőltem hátra a kanapén.

- elemezni kell a levelet, be kell küldeni a laborba, hogy ki írhatta. - magyarázta Minho.

- már összefogdostuk, nem tudnak ujjlenyomatot venni róla. - értetlenkedett Felix.

- egy írásazonosítóhoz és grafológushoz kell beküldeni. Igaz, a nevét nem tudnánk meg, de sok minden mást igen. A személyiségét, viselkedését, és hogy ő írta az üzeneteket, ezeket mind megtudhatnánk. - emelte fel Minho a papírlapot.

- látod, ezért vagy te a kedvenc főnököm. - vette ki a kezéből Jisung a lapot.

- a nő mondott valamit? Hogy kinek dolgozik, vagy valami?

- akár hiszed, akár nem...megölte magát. - válaszolt Jeongin.

- hogy mi? - nem maradt senkim...

- egy övvel megfojtotta magát. Valószínűleg azért, hogy ne tudjunk belőle kihúzni valami felhasználható nyomot, sajnálom. - nézett rám szomorúan.

- megint egyhelyben vagyunk. - sóhajtott idegesen Minho.