Órák után Sihyeont vártuk a teremben, hogy összepakolja a cuccát és menjünk. Wonwoo és Jungwoo lent vártak minket.

- kész vagy már? - kérdezte sóhajtva Hyoyeon.

- egy pillanat, csak nem fér bele ez a nyavalyás..! - tömte bele a füzetet a táskájába. - kész van. Mehetünk. - állt fel. A széket betolta utána mentünk le az aulába a fiúkhoz.

- azt hittük már sosem jöttök. - ásított Jungwoo amikor odaértünk. - mehetünk?

- igen. - bólintott Hyoyeon és elindult ki. Mikor kiértünk Minhot pillantottam meg az iskola előtt.

- basszus! - morogtam orrom alatt. - egy perc srácok. - rohantam oda Minhohoz. - szia, elfelejtettem mondani, hogy a barátaimmal elmegyünk egy kávézóba. - mutattam hátra a többiekre.

- mostanában nagyon feledékeny vagy. - nézett a hátam mögé, majd rám. - csak nincs valami baj?

- Jia ! Hozd a barátodat is! - kiáltotta Wonwoo, amire hátra fordultam.

- v-van kedved jönni? - néztem rá. A többieket kezdte nézni, aztán engem.

- menjünk. - fogta meg a kezemet. Kezénél fogva vezettem oda a srácokhoz.

- srácok, ő Minho. - engedtem el a kezét.

- sziasztok. - Sihyeon alaposan végig mérte, majd egy elismerő pillantással ajándékozta őt.

- Sihyeon. - intett a fiú felé, majd mellém sétált. - nem tudod mit hagysz ki. - suttogta a fülembe, amire elnevettem magam.

- Wonwoo. - biccentett a vörös hajú fiú.

- Jungwoo, nem te vitted haza aznap, amikor történt a merénylet, vagy mi?

- de. - helyeselt Minho.

- engem már ismersz. - mosolygott Hyoyeon. - na, akkor menjünk. - csapta össze a kezeit és megindult előre.

- rossz irány. - fordította jobbra Sihyeon. - karácsonyra iránytűt, vagy térképet adok neked. - fogta homlokát.

- de arra hosszabb az út. - fordult vissza.

- nem baj, legalább lesz időnk beszélgetni is. - fordította újra jobbra.

- te tudod. - vont vállat és elindult. Minho a kezem után kapott.

- nem fáj a vállad? - néztem fel rá.

- nem. - rázta fejét előre nézve.

- szólj, hogyha fáj. - bólintott és erősebben fogta a kezemet.

- hé Sihyeon! Kapcsolsz zenét? - dobott Jungwoo egy hangszórót Sihyeon kezébe.

- milyet? - kérdezett vissza és bekapcsolta a hangszórót.

- akármilyet. - miután rácsatlakozott a hangszóróra elsőnek valami pörgősebb dalt rakott be. Mikor megérkeztünk kikapcsolta a zenét és visszaadta a hangszórót Jungwoonak. Hyoyeon leültetett minket egy asztalhoz mondván, majd ő leadja a rendelést.

- és mióta ismeritek egymást?- kérdezte Wonwoo.

- körülbelül egy hónapja. - Minho még mindig a kezemet fogta. Az ölébe tette a kezemet és a mutató ujjammal játszott.

- hogy ismerkedtetek meg? - mielőtt Minho válaszolt volna közbe vágtam.

- hosszú történet. - húztam el a kezemet Minho öléből, de nem engedte. Most még jobban szorítja.

- ráérünk. - vont vállat mosolyogva Sihyeon.

- röviden a szülei bíztak meg azzal, hogy vigyázzak rá, mert nekik el kellett utazniuk, a bátyja pedig nem ért rá. - hadarta el.

- mindjárt hozzák a rendelésünket. - jött vissza Hyoyeon és leült Wonwoo mellé.

- oké.

- egyetemre jársz? - kérdezte a semmiből Jungwoo.

- nem. - szét nyitotta a kezemet és összeillesztette a kezünket, mintha meg szeretné mérni kié a nagyobb.

- dolgozol? - kérdezte döbbenten Sihyeon.

- igen.

- és mit? - mosolygott Hyoyeon.

- nyomozó vagyok. - a két fiú száját csodálkozó hű hagyta el. Sihyeon mobiljáért kapott. Néhány másodperc múlva jelzett a telefonom. Sihyeon írt.

Sihyeon : tényleg nem tudod mit hagysz ki...
Én : hódítsd meg, ha szeretnéd
Sihyeon : áhh ő a tiéd

Mosolyogva tettem vissza a táskámba a mobilt.

- és milyen? Izgalmas? - kérdezte Jungwoo.

- vannak izgalmas ügyek, de vannak napok, amikor eltűnt macskák után kell nyomoznunk. - Sihyeon hangos nevetésben tört ki, amire minden szempár ránk tapadt. Sihyeon nevetésére Hyoyeon is nevetni kezdett. A nevetésük viccesebb volt, mint Minho mondanivalója.
Egy pincér jött az asztalunkhoz. Letett mindannyiunk elé egy turmixot, de mindegyikben kettő szívószál volt, és egy doboz pocky-t is letett elénk.

- um...én nem ezt rendeltem. - néztem az epres turmixot.

- hát én sem ezt. Banán..nem is szeretem. - törölte meg a száját Sihyeon.

- biztos jó helyre hozták? - nézte Wonwoo a poharat.

- igen. Mikor leadtam a rendelést megkérdezték hányan vagyunk.

- te Hyoyeon, melyik kávézóba jöttünk? - vette elő a telefonját Jungwoo.

- nem tudom, a neten láttam, hogy nem rég nyitottak és gondoltam kipróbálhatnánk. - vont vállat a lány.

- ez a szerelmesek kávézója, te nagyon hülye! - nézett fel a telefonjából Wonwoo.

- a mi? - vette el tőle a telefont Jungwoo. - hát te nagyon hülye vagy ! - nézett rá Hyoyeonra.

- azt nem írták a hirdetésben! - védte magát.

- jó hát mostmár mindegy. - vont vállat Sihyeon miközben kicserélte a poharát Wonwooéra.

- te meg mit csinálsz? - kapott Wonwoo a poharat után.

- kicserélem. Te úgyis szereted a banánosat. - ivott bele a csokis turmixba. - na ez már finomabb.

- nem fáj még a vállad? - kérdeztem halkan Minhotól.

- nem. - kezemet elengedte és a pohárért nyúlt, majd elém tartotta. - igyál. - kezemmel bizonytalanul fogtam meg a szívószálat.

- de cuki! - mondta vékony hangon Hyoyeon. Wonwoo egy pocky-t vett a kezébe, amit a szájába tett és Hyoyeon felé fordult. - de ha le mersz smárolni lábtörlőt csinálok belőled! - mutatott rá fenyegetőzve. Wonwoo csak bólogatott.

- na, Sihyeon? - fordult Jungwoo a lány felé.

- ne is próbálkozz! - fordította el a fejét. - daebak...hány centit hagytatok? Megyek egy vonalzóért. - állt fel Sihyeon.

- még sosem kosaraztak ki. - nézett Jungwoo Sihyeon után. Minho elkuncogta magát. - ti nem esztek? - kapott be egy pocky-t.

- itt vagyok. Adjátok a darabkát. - nyújtotta a kezét Hyoyeon felé. - három centi. - nézte elismerően.

- légyszi Yeon, együnk mi is! - könyörgött a szőkés barna.

- jó. - forgatta a szemét a lány. A fiú boldogan vett ki egy másik pocky-t.

- egyetek ti is. - nyújtott felénk egyet Wonwoo. Számat elhúztam és kezembe vettem. Bevettem a számba és Minho felé fordultam. Anyám...de dobog a szívem...mintha valaki megijesztett volna. Minho elkezdte enni az egyik végét én pedig a másikat. Már a fejünket fordítottuk el. Az én részemről elfogyott a pocky, de Minho nem állt meg. A pocky-nak hűlt helye volt. Minho egy csókot kezdeményezett.

- szerintem ők nyertek. - motyogta Hyoyeon. Szemeim rögtön kipattantak. Ajkával enyémet "harapta", de a nyelvünket nem érintette össze. Lassú és érzelmes volt, amit nem tudtam hova tenni.

Az ablakon keresztül Jaehot pillantottam meg, aki minket nézett. Mérgesen megrázta a fejét és elment onnan. Kezemet Minho mellkasára tettem és eltoltam magamtól. Felálltam a székből és kirohantam az utcára.

- Jaeho! - futottam a fiú után, de nem állt meg. - állj már meg! - kaptam el a karját.

- hagyj! - kapta ki karját a kezemből és tovább ment.

- Jaeh ! - álltam útjába. - félreérted!

- simán megmondhattad volna, hogy nem szeretsz, vagy barátod van! Akkor nem várok rád!

- ő nem a barátom!

- akkor ki? Hmm? Tudod mit? Hagyjuk egymást békén! Legközelebb csak mond meg, hogy nem kellek...- nézett rajtam végig, megfordult és elment. Nagyot sóhajtottam. Fejemet fogva néztem körbe, majd a kávézó felé fordultam. A többiek engem néztek, kivéve Minhot. Lesütötte a szemét.