A teremben leültünk a helyünkre és beszélgettünk a többiekkel. Mikor Hyoyeon beért Jiwoo szólt neki, hogy jöjjön oda hozzánk.

- meg lett a mobilod? - kérdeztem.

- a mi? - kapta rám tekintetét.

- a telefonod. Ami miatt visszarohantál. - ráncoltam homlokomat.

- ja, hogy az, igen meg lett. - mosolygott. - nem azt mondtad, hogy nincs köztetek semmi?- nézett sejtelmesen, amire a többi lány is felfigyelt, ezért közelebb ültek.

- d-de, mivel nincs köztünk semmi, csak barátság.

- a mozdulataiból nem azt vettem ki, hogy csak barátként tekint rád. - rázta fejét.

- miért, mit csinált? - kérdezte izgatottan Sihyeon.

- átkarolta a derekát és a fülébe súgott valamit. - mondta a szemembe nézve.

- csak barátok vagyunk. - néztem végig a lányokon.

- a barátok is tudnak smárolni. - vont vállat Dahyun.

- és dugni is. - jegyezte meg Jihyo, amire mindenki rá nézett. - most mi van?

- mindegy. - legyintett Hyojin. - még mindig nem jön be?

- hát um...nem. - ráztam meg egy picit a fejemet.

- miért? - tette fel a kérdést Jiho.

- mert....nem...az esetem. Ennyi. - vontam vállat. Ha most nem tetszik, nem tetszik. Nem értem miért olyan nehéz ezt felfogni.

- biztos? Pedig nagyon helyes. - mély levegőt vettem, mielőtt lekiabálnám a fejét.

- lányok, nem tetszik, oké? Nem tetszik, nem szeretem, nem vagyok belé zúgva. - magyaráztam közben a szemükbe néztem.

- akkor nem baj, ha lekapom? - tette fel a kérdést Sihyeon.

- barátnője van! - csapta nyakon Dahyun.

- akkor miért beszélünk arról, hogy tetszik-e Jianak? - nézett értetlenül.

- mert ha tetszik neki teszünk róla, hogy szakítson a lánnyal. - magyarázta Yiren.

- lányok, már nincs barátnője. - avatkoztam közbe.

- akkor az enyém lehet? - csillantak fel Sihyeon szemei.

- felőlem. - vontam vállat.

- nem! Nem lesz a tiéd! Akkor is össze fogunk hozni titeket! - csapkodta az asztalt Hyoyeon. - és már tudom is, hogy hogyan. - nézett ravaszul végig rajtunk.

- de nem értitek, hogy nem kell összehozni vele? - álltam fel. - nem halljátok, amit mondok ? Én nem érzek iránta semmit, értitek? Majd, ha megtetszik szólok, de addig ne csináljatok semmit! - mutattam végig rajtuk, majd kirohantam a teremből. A folyosón az egyik ablakhoz mentem. Nem értem mi olyan nehéz abban, hogy felfogják azt, amit én mondok. Majd ha megtetszik Minho lépek magamtól. Nem kell segítség.

- minden rendben? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- igen! Vagyis nem...de igen. Nem tudom! - fordultam meg. Junhyuk állt ott.

- hű...mi a baj?- sétált mellém.

- a lányok. Azt hiszik szerelmes vagyok egy fiúba, de nem értik meg, hogy még csak nem is tetszik a srác. - néztem rá tehetetlenül.

- ők ilyenek. Hidd el, ha most nem tetszik a pasi, el fogják érni, hogy teljesen belé zúgj. Nekik van valamilyen képességük, amivel megbabonázzák az embereket. Ki ez a srác?

- egy barát. De miért nem tudják elfogadni, hogy én nem szeretem?

- mert szerintük együtt tökéletesek lennétek, és ha így gondolják készülj fel, hogy nem fogják feladni. Valahogy össze fognak titeket hozni. Bármilyen módon. Meséljek valamit?

- aha.

- volt egy lány a suliban. A lányok valahonnan megtudták, hogy belém szeretett a csaj. Minden egyes szünetben a lányt zaklatták, és próbálták összehozni velem. Én nem éreztem semmit a lány iránt, de egy délután elvittek minket egy kávézóba. Ott pont volt valamilyen ünnepség és ott teljesen beleszerettem a csajba. Nekik köszönhetem, hogy már egy éve van egy barátnőm, aki szeret. Lehet most még azt mondod nem tetszik neked a srác, de adj egy esélyt nekik. - tette a kezét a vállamra bíztatóan.

- rendben...- megveregette a vállam és visszament a terembe. Minho csak egy barát, miért nem érti ezt meg senki?

- hát te mit csinálsz itt? - kérdezte valaki a hátam mögött. Mikor megfordultam Jaeho állt ott.

- gondolkodom. - fordultam vissza.

- és min? - állt meg mellettem.

- az osztályban a lányok azt hiszik szerelmes vagyok, de hiába mondom azt, hogy ez nem így van, nem hallgatnak rám.

- ohh...kibe vagy szerelmes? - illetődött meg.

- nem vagyok az! Egy barátomra hiszik azt, hogy a pasim, közben csak egy barát. Egyébként Minho az.

- de neki barátnője van, nem? - pillantott le rám.

- már nincs.

- értem...akkor nem vagy belé szerelmes, ugye?

- nem. - ráztam meg fejemet. Kezét kezemre vezette és simogatni kezdte. Kérdőn néztem fel rá. Egy aprót mosolygott és közelebb hajolt. Nagy szemekkel néztem sötét íriszeibe. Az orrunk összeért, szemeit lehunyta és készült volna megcsókolni. - t-te meg mit csinálsz? - kérdeztem szinte suttogva.

- semmi rosszat. - mondta alig hallhatóan. Kezemmel mellkasánál fogva toltam el magamtól, amire kérdőn nézett rám.

- é-én...- zavaromban a padlót kezdtem vizslatni.

- semmi baj, megvárlak. - simította meg a fejem. A csengő hangjára kaptam fel a fejem.

- n-nekem most mennem kell...szia. - intettem felé és visszamentem a terembe.

- Jia! Figyelj, bocsánat, hogy tolakodtunk. Sajnáljuk. - állt meg előttem Dahyun.

- semmi baj. - mosolyogtam rá őszintén. Leültem a helyemre, de valaki a székemet kezdte el rúgdosni.

- pszt! Jia! - Sihyeon hangjára hátra néztem. - délután Hyoyeon, Wonwoo, Jungwoo és én elmegyünk egy kávézóba, jössz velünk? - kulcsolta össze a kezeit és kiskutya szemekkel nézett rám.

- jó..legyen. - forgattam a szemem mosolyogva.

- köszi! - dobott egy légpuszit.