A szobámban feküdtem az ágyban betakarózva, közben zenét hallgattam. Ha minden igaz akkor Minho is itthon van már. Szólni akarok neki Jisooról, de nem merek. Még nem akarok meghalni. Mondjuk lehet, hogy akkor megakadályozná, de ki tudja. Inkább csendben maradok. Az ajtó kivágódott amire ijedten ültem fel. Minho állt ott.

- nekem mikor akartál szólni? - kérdezte ingerülten és becsukta maga mögött az ajtót.

- miről? - megállítottam a zenét, aztán újra rá figyeltem.

- arról, hogy ez a Jaeho vagy ki, elhívott téged randira. - járkált összevissza.

- tőled akarta megkérdezni, hogy elvihet-e randira. Nem mentem el vele. - másztam ki az ágyból.

- jó, mert nem is fogsz vele elmenni sehova!- teljesen új nekem Minhonak ez az oldala. Eddig nem hallottam őt kiabálni.

- nem ő jelenti a veszélyt. - ráztam fejemet.

- akkor ki? Ha annyira tudod, akkor kérlek mond el és zárjuk le végre ezt az ügyet!

- n-nem tudom ki az, de biztos nem Jaeho. - rosszul esik pont neki hazudni.

- én vállalok érted felelősséget, és amíg le nem zártam ezt az ügyet, addig te azzal a fiúval sehova nem mész, és kész! Nem akarok elveszteni egy barátot, és nem akarok temetésre menni. Ha lezárult a dolog, akkor talán lehettek együtt...

- mi az, hogy talán? Ő úgy sincsen benne!

- miért akarsz annyira vele lenni? Szerelmes vagy belé, vagy mi?

- nem, csak barátkozni szeretnék! Nem voltak mindig barátaim, Minho.

- szerintem ő nem csak barátkozni akar, ha már randira hívott el. - forgatta a szemeit. - ha annyira akarsz egy barátot ott van Jisung, kedves srác és nem is olyan idős hozzád. Akkor inkább már őt, mint Jaehot.

- hogy jön ide Jisung?? Minho én nem pasizni akarok, hanem barátkozni, nem érted? Nem érzek semmit Jaeho iránt, ha bepróbálkozik elküldöm!

- és ha nem megy el? Akkor mit csinálsz? - lépett közelebb. - ha ennyire közel jön, mint most én, akkor mit csinálsz?- annyira közel jött, hogy hátra kellett lépnem. - ne lépj el, mit csinálsz, ha ennyire közel jön?! - fogta meg a derekam és visszahúzott. Nem tudtam mit mondani. Segítséget akartam kérni, azt akartam, hogy dobja ki innen Jisoot.

- segíts, Minho...- néztem szemeibe. Elsőnek ledöbbent, de aztán egy önelégült mosoly jelent meg az arcán.

- ezt fogod mondani? Sokat fogsz vele érni, de tényleg. - mondta gúnyos hangon.

- nem...itt van...- egyre halkabban beszéltem. Zavarodottan nézett a szemembe.

- ki? - kérdezte halkan.

- nem akarok meghalni, Minho. Azt mondta, ha valamit elmondok neked megöl, meg akar ölni. - egy könnycsepp folyt le az arcomról.

- ki akar megölni? - törölte le a könnycseppet.

- Jisoo...- suttogtam kettőnk közé.

- mi...?

- nem az, akinek mondja magát. Részese volt a gyilkosságnak. Segíts, Minho...- öleltem magamhoz. Halkan sírtam a vállán.

- várj...- tolt el magától. - ez biztos? - fogta meg két kezével a fejem. Csak bólogattam. - jól van. Elküldöm. - indult volna ki, de elkaptam a kezét.

- ne! Akkor tudni fogja, hogy elmondtam neked. - néztem rá kétségbeesetten.

- igaz...- a padlót kezdte el nézni. - van egy ötletem. - mosolygott magabiztosan.

- mi?

- eljátszuk, hogy összevesztünk, én elküldöm boltba, és amikor visszajön a konyhában fog minket találni és úgy fogja látni, hogy csókolózunk, de nyugi, nem fogunk, csak úgy állunk be. Ha nem esik ki a szerepéből, akkor balhét csap és elmegy.

- szerinted sikerül? - ahogy elmondta a szívem a torkomba ugrott.

- ha ügyesek vagyunk igen. Na kiabáljunk. - mosolygott biztatóan, aztán bele kezdett a szerepbe. - de nem érted, hogy nem mehetsz el akár kivel csak úgy? Nem bízom ebben a fiúban! Még ha lányról lenne szó, oké, megértem, de ő egy fiú!

- én megbízom benne, Minho! Az már a te hibád, ha nem hiszel neki! Ő nem bántana!

- Jia, ébredj már fel! Ez nem a rózsaszín világ, ahol élni szoktál! Ez a szürke valóság, itt nem tudod ki az, aki ártani akar neked!

- itt meg mi folyik? Tőletek zeng az egész ház! - jött be Jisoo.

- semmi, csak olyan hülye, hogy nem fogja fel a helyzet súlyosságát! - fordult felé Minho.

- nem vagyok hülye!

- jól van, elég! Majd, ha lehiggadtatok megbeszélitek! Gyere, hadjuk magára egy kicsit. - fogta meg Jisoo Minho kezét és kihúzta a szobából. Minho visszanézett és kacsintott egyet. Kifújtam a levegőt és leültem az ágyra. Néhány perc múlva a bejárati ajtó csapódását hallottam, majd Minho nyitott be hozzám.

- elment. Gyere. - intett, majd kiment. - szóval mi ez az egész?

- amikor haza jöttünk azt mondta, hogy el fogja érni, hogy kidobj innen, mert úgy könnyebb lesz megölnie. Azt akarja, hogy vesszünk össze, mert az is megkönnyíti a munkáját, és azt mondta, hogy ha köpni merek akkor megöl, aztán gyomron ütött. - meséltem neki, miközben a konyhába tartottunk.

- de hogy lenne már benne? Évek óta ismerem. Mindig is az a jó lány fajta volt.

- nem hiszel nekem?

- de, de hiszek, csak nem gondoltam volna róla ezt.

- van nála egy pisztoly is. A táskájából vette elő. - nagy szemekkel nézett rám, majd a fogashoz rohant a táska miatt.

- elvitte a táskáját! - jött vissza bosszankodva. - jövök mindjárt. - rohant ki a konyhából. Leültem az asztalhoz és vártam. - itt vagyok.

- hova mentél? - válaszul egy pisztolyt emelt fel. - ugye nem fogod bántani?

- csak ha nagyon muszáj. - vont vállat. Az ajtó csapódott, amiből arra következtethetünk, hogy Jisoo visszaért. - gyere. - fogta meg a kezem. Beállított úgy, hogy azt higyje Jisoo, hogy megcsókolt. A szobámban nem volt ilyen közel, mint most. Félve néztem fel rá.

- itt meg mi folyik? - a lány hangjára úgy ugrottunk szét, mintha tényleg elcsattant volna egy csók.

- megmagyarázom! - vágta rá Minho egyből.

- ugyan mit? Azt hogy csak álltok egymás előtt? - vonta fel a szemöldökét Jisoo.

-...figyelj, valamit el kell mondanom..- vakarta a tarkóját.

- hallgatlak. - tette karba a kezeit.

- én..um...Jiat szeretem! - derekamnál fogva húzott közelebb magához.

- na ne nevettess! Te engem szeretsz! - mutatott magára.

- már nem. Rájöttem, hogy csak azért voltam rád kattanva, mert nem mertem neki elmondani. - vont vállat.

- nem hiszek neked! Bizonyítsd be, hogy őt szereted és nem engem! - mutatott rám mérgesen. Hogy tud ilyen jól színészkedni?

- rendben. - mondta, maga felé fordított és összeérintette az ajkainkat.

A szívem kihagyott egy ütemet, amint megéreztem puha ajkait. Nem tudtam mit csináljak. A döbbenettől elnyílt a szám, amit ő kihasznált és átbújtatta a nyelvét a számba.

Kezével jobban húzott magához, de már teljesen összetapadtunk. Alsó ajkamat megharapta és elvált tőlem.

- ez elég volt, vagy az aktusra is kíváncsi vagy ? - fordult Jisoo felé.

- szemét! - nyúlt táskájába. A fegyvert vette elő, amit felém tartott és lőtt. Reflex szerűen fordultam el és fogtam fejemet, de nem éreztem fájdalmat, csak lövést hallottam és Jisoo ordítását. Lassan néztem előre. Minho állt előttem vállát fogva.

- most tűnj el innen, mielőtt az összes golyó benned lesz!

- nem most láttok utoljára! - viharzott el.

- jól vagy? - fordult felém Minho.

- én igen, de szerintem te nem. - néztem vérző karját.

- nem ez az első alkalom. Megoldom. - mosolygott halványan. - bocsánat a csók miatt...

- semmi baj...feltakarítok. - mentem a felmosóért, hogy feltöröljem a vért. Jesszus mennyi...

- rendben. A fürdőben leszek. - ment ki. Miközben a padlót mostam olyan érzésem volt, mintha Minho ajkai az enyémen lennének még mindig.