Reggel szokásos teendőimet végeztem. Felöltöztem, megreggeliztem fogat mostam, csak most nem egyedül Minhora vártam, hanem Jisoora is. A lány hamarabb kész volt, így az ajtóban váltottunk pár szót. Elmondtam neki hova kell jönnie, de majd úgyis látja, amikor Minho kirak a sulinál, és azt is elmondtam neki, hogy hány órakor végzek. Percekkel később Minho is megérkezett az ajtóhoz. Sietve húzta fel a cipőjét. Az iskolánál kitettek, aztán mentek a dolgukra. Az iskola előtt Yiren és Hyojin beszélgettek.

- sziasztok. - ugrottam melléjük.

- szia, mi újság? - karolta át az egyik karomat Hyojin.

- semmi különös, veletek? - indultunk be az iskolába.

- velünk sincsen semmi különös. - mikor beértünk az osztályba a fiúkat nem láttam sehol. A lányok egy padot álltak körbe és sustorogtak valamit.

- sziasztok. - Yiren hangjára ijedten kapták fel a fejüket. - miről szól a báj csevej? - ült le a helyére Yiren.

- Jiaról. - válaszolt Jihyo.

- rólam? Miért beszél mindenki rólam? - kérdeztem sóhajtva és leültem a helyemre. - miért beszéltek rólam? - fordultam feléjük.

- um...mond te. - mondta halkan Sihyeon Jiwoonak.

- oké...tegnap keresett téged egy srác. Itt a sulinál. Kérdeztük, hogy miért keres téged, ő pedig mondta, hogy ő visz téged haza. Mondtuk neki, hogy mondjon rólad pár dolgot, mivel mi nem ismertük, és szinte elmondta az összes szokásodat, illetve tulajdonságodat. Esetleg nem a barátod?

- biztos Minhoról beszéltek. Ő nem az én barátom, csak ő vigyáz rám. Nála lakom. - gördítettem egy halvány mosolyt az arcomra.

- ha nála laksz, csak a barátod lehet. - jegyezte meg Dahyun.

- csak a gondomat viseli. - csóváltam fejem.

- milyen cuki! - tette kezét a szívére Jiho.

- és volt már csók? Vagy valami több? - kérdezte izgatottan Hyoyeon.

- nem volt semmi! Ő csak egy barát! - tiltakoztam, de csak folytatták.

- jaj, Jia. Nekünk elmondhatod. Nem mondjuk el senkinek. - legyintett Sihyeon.

- nem, nem, lányok! Félreértitek! Minho csak egy barát! Barátnője van és én sem érzek iránta semmit. Csak barátok vagyunk.

- nem is tetszik? - hervadt le Jihyo mosolya az arcáról.

- nem. - lemondóan bólintottak.

- de akkor is jól néznétek ki együtt. - dünnyögte Dahyun.

- akarod, hogy beszéljünk vele, hogy hagyja ott a csajt és legyen veled? - könyökölt a padra Hyoyeon.

- nem! - bólintott és leült a helyére. Kedvesek, hogy összehoznának Minhoval, de ő mást szeret, pluszban még az is ott van, hogy nem érzek iránta semmit. Pont csengő szóra estek be a fiúk is. Helyet foglaltak és vártuk a tanárt.

- hol voltatok? - kérdezte Jiwoo.

- mennyire szerettek minket? - kérdezett vissza Junhyuk.

- nagyon, de miért? - nézett értetlenül barátnőm. Junhyuk egy papírt emelt fel. - ez mi?

- a jövő heti dolgozat megoldásai. - vont vállat és elrakta a táskájába a lapot. - majd szünetben lefotózzátok.

- hű...de hogy sikerült megszerezni?

- elterelték a tanárok figyelmét. - mutatott Taeminre és Huijunra. - én pedig bementem az irodájába és kicsentem onnan. - húzta ki magát.

- na és, ha lebuktatok volna? Hogy fogjátok visszavinni? - támadta le őket Hyojin a kérdésekkel.

- te ezen ne aggódj. - kacsintott, majd, mint aki alszik elfeküdt az asztalán.

Szünetben a büféből tartottam az osztályba, amikor mellém csapódott Junhyuk.

- nem is mondtad, hogy van barátod. - sétált mellettem zsebre tett kézzel.

- mert nincs is! - néztem rá háborodottan.

- nekem nem ezt mondták...- fütyürészett.

- ki mondta? - álltam meg. Ő is megállt és szembe fordult velem.

- reggel a lányok.

- Junhyuk, remélem nem mondtad tovább senkinek. - fejét rázta. - hála égnek.

- csak a fiúknak...

- te dinnye! - néztem a plafont.

- mi az? - fürkészte arcomat.

- ő nem a pasim, hanem egy barát. Nála lakom, és a gondomat viseli, mert a szüleim...elmentek.

- akkor nincs is pasid?

- nincs!

- akkor jó. - mosolygott kisfiúsan és elrohant. Fejemet rázva indultam el újra.

- hé, te! - a hangra hátra fordultam. Három srác közeledett felém. Az egyik ismerős volt.

- én? - mutattam magamra.

- igen, te. - álltak meg előttem. - nincs kedved velünk lógni? Ígérem jó buli lesz. - kérdezte az a srác, akit Wonwoo Kimnek hívott. Egy önelégült vigyor volt az arcán.

- Kim, ugye? - kérdeztem bizonytalanul.

- igen, csak nem kutakodtál utánam? - lett nagyobb a vigyora.

- nem, csak az állat neveket hamar megjegyzem. Egyébként ott voltam, amikor Wonwooval vitatkoztál. - az első mondatom nem tetszett neki, mivel komor lett a tekintete. - és nem, nincs kedvem veletek lógni. Max úgy, hogy ti lógtok a fán, én meg a fa alatt ülök és almát eszek. Na, mit szóltok? - mosolyogtam rájuk. Bosszús tekintettel néztek rám, majd elmentek. - pff köcsögök. Kétségekkel hagynak itt. - morogtam orrom alatt és újra elindultam.

Vége az összes órámnak. Jaeho pár perc múlva jön, és Jisoo is lassan itt lesz. Az iskola előtt állok várva a két barátomra. Az iskolából Seoho és Jaehyun jöttek ki.

- szia, Jia. Csak nem a pasidra vársz? - kérdezte Jaehyun mikor közelebb értek.

- nincs pasim. - mondtam el ma vagy századjára.

- dehát azt mondták van. - vágott értetlen arcot Seoho.

- mert félre lett értve valami. Nincsen pasim, nem is volt, és nem is lesz!...mármint lesz, csak majd később, legalábbis remélem, hogy lesz...- elnevették magukat, majd elköszöntek és elhúzták a csíkot.

Az egész osztály azt hiszi, hogy Minho a barátom. Pedig csak barátság van köztünk. Hirtelen sötétült el minden. Sikítva kaptam szemeimhez. Két kéz takarta el a fényt.

- Jaeho...ezt mégegyszer ne!

- te nagyon félős vagy. - rázta fejét. - na, elengedtek? - tette zsebre a kezét.

- igen, de csak egy feltétellel. - néztem körbe Jisoo után.

- és mi lenne az?

- ha Minho barátnője velünk jön. - néztem rá.

- és hol van? - nézett ő is körbe.

- um...ott jön! - mutattam a lány felé. Megragadtam Jaeho karját és magam után húztam. - szia Jisoo, ő itt Jaeho. - mutattam a fiúra.

- szia, Jisoo vagyok. - hajolt meg egy picit.

- Jaeho. - utánozta Jisoo mozdulatát. - akkor mehetünk?

- igen. Milyen napotok volt? - kérdezte Jisoo.

- egész jó. - bólintott Jaeho.

- egy osztályba jártok? - mutatott felváltva ránk.

- nem, Jaeho egy évvel felettem jár.

- értem.

- neked milyen napod volt? - karoltam át az egyik karját.

- fárasztó, szóval minél hamarabb haza szeretnék érni. - seperte hátra a haját.

- mivel foglalkozol? - kérdezte tőle Jaeho.

- titkárnő vagyok egy irodában.

- a barátod otthon van? Beszélni szeretnék vele.

- nem, nincs. Terepen van. De mond el és majd átadjuk neki. - mosolygott Jaehora.

- rendben, mond meg neki, hogy el szeretném vinni Jiat egy randira, elvihetem, vagy megosztott képernyővel kell néznünk filmet? - mondatán annyira lefagytam, hogy a lábam nem mozdult.

- biztos megengedi. - legyintett Jisoo. - Jia, neked meg mi bajod?

- n-nem mondtad, hogy randira akarsz vinni. - néztem Jaehora.

- de azt sem, hogy nem akarlak. - vont vállat és tovább sétált. A szám elnyílt. Egy fiú el akar vinni randira...ilyen se volt még velem. Mikor hazaértünk Jisoo bement a házba, mi pedig kint álltunk a ház előtt.

- mi lesz, ha Minho nem engedi meg, hogy elmenjek veled? - kérdeztem, amire megfogta mind a két kezem, és szembe fordult.

- akkor felhívlak, megosztom a képernyőmet és megnézzük a Titanicot. - nézett a szemembe. Ajka vonalai felfelé görbültek.

- ki is nyomom akkor a hívást, ha te Titanicot akarsz velem nézetni! Csak akció film jöhet szóba, vagy bármi, ami nem romantikus és nem horror.

- Karib-tenger kalózai?- húzogatta szemöldökét amire hangosan nevettem fel.

- jó lesz. - bólintottam.

- nekem mennem kell. - nézte óráját. - vigyázz magadra. - mosolygott, utána kezemnél fogva rántott karjaiba. Fejem mellkasának ütközött. Dermedve álltam a karjaiban. Lassan karoltam át a derekát. Még jobban meglepődtem amikor adott egy homlok puszit.

Miután elment mosolyogva léptem be a házba. Jisoo az ablakból mászott ki.

- nem láttam semmit. - nézett rám vigyorogva. - tetszik neked? - biccentett felém.

- nem tudom mit érzek. - vettem le a cipőmet.

- kár, hogy nem fogod sokáig húzni. - sóhajtotta körmeit nézegetve.

- micsoda? Te meg miről beszélsz? - nem tudom mi lett vele, de, mint akit kicseréltek.

- Minho a tenyeremből eszik. El fogom érni, hogy kidobjon téged innen, mint ahogy azt is, hogy ne foglalkozzon veled. Így sokkal könnyebb lesz téged kinyírni. - sétált körbe.

- Jisoo, te ittál? Kezdesz megijeszteni. - léptem hátrébb egy lépést.

- jobban is teszed, hogy ha félsz. - közeledett felém. A falnak szorított, egyik kezével elzárta az utat, a másikon a körmeit nézegette. - még álmodban is megtudnálak ölni. - festett arcára egy gonosz vigyort.

- Jisoo...- nem akarok hinni a fülemnek. - ugye most szórakozol? - hitetlenkedve forgatta meg a szemeit. Táskájába nyúlt és elővett valamit.

- te tényleg ennyire hülye vagy? Szerinted, viccelek? - emelt fel egy pisztolyt. Szemeim nagyra nyíltak. A szívem a torkomban dobogott.

- d-de...M-Minho...

- Minho? - nevetett. - azt sem tudja kit engedett be a házába. - nézett gonoszan. - jobb, ha vigyázol magadra, kislány. Nem szeretném összevérezni a kezem. Minhonak egy szót se merj szólni, mert azon nyomban..puff lesz. - húzta végig a fegyvert az arcomon.

- t-te ölted m-meg a családomat?

- részese voltam. - vont vállat. - de, csak hogy tudd, mi vár rád, ha köpni mersz...- vágott gyomron. Kezemet oda kaptam. Nyöszörögve csúsztam le a fal mentén a földre. - legyél jó kislány, és fogd be a pofád! - vette markába az arcom. - vagy nem csak ennyit kapsz! - állt fel és otthagyott.