Vacsora után Minho is, és én is a szobánkban feküdtünk. Én aludni próbáltam, de egyszerűen nem ment. Akárhányszor lehunyom a szemem a bátyám jelenik meg előttem. Már rendesen rosszul vagyok.

Mind a két ablakot kinyitottam, de, mintha valami még mindig fojtogatna. A lányok sikoltása is ismétlődik. Nem szűnnek meg ezek a gondolatok. Mintha egy zenét ismétlődésre állítottam volna.

Zene...talán az segít. Feltettem a fejhallgatót és kerestem valamilyen zenét. Valami jó hangos kellene, amitől nem tudok gondolkodni. Hiába keresgéltem a lejátszási listámon semmi sem tudta elterelni a gondolataimat.

Felmérgeltem magam, összecsuktam a laptopot, a fejhallgatót letéptem magamról, és mint az öt éves kislányok, amikor duzzognak, úgy ültem az ágyon.

Most kellene egy ölelés...egy olyan ölelés, ami addig tart, ameddig csak szeretném. Egy olyas valakitől, aki igazán megölel, és nem csak azért, mert megkértem. Nem egy olyan ölelésre van szükségem, ami tart öt másodpercig, hanem egy nagyon hosszú ölelésre van most szükségem.

Párnámat magamhoz vettem és belenyomtam a fejem. Vajon Minho fent van még? A párnát letettem magam mellé és kimentem a szobából. Minho ajtaja előtt megálltam és bekopogtam. Egy igen után benyitottam. Az ágyon feküdt, hasán a macska. Szóval ezért nem találtam a cicát...

- zavarok? - kérdeztem halkan.

- nem. Valami baj van?

- csak nem tudok aludni. Maradhatok itt egy kicsit...? - mosolyogva bólintott és megpaskolta maga mellett az ágyat. Becsuktam az ajtót és leültem mellé.

- miért nem tudsz aludni? - kérdezte közben a cicát simogatta.

- akárhányszor lehunyom a szemem a bátyámat látom. Meg az osztályból két lány sikítását hallom állandóan. - hajtottam le a fejem.

- értem...- a cicát levette magáról és az ágyra tette. Felült velem szembe. - próbáltad elterelni a figyelmedet?

- ha sikerült volna nem lennék itt. - csak akkor jöttem rá mit mondtam, amikor már kimondtam. Kezemet a számra tettem és Minhora pillantottam. Mosolyogva vette el a kezemet a számról.

- nézzünk valamilyen filmet? - kérdezte kuncogva.

- uhum. - bólintottam. Kezemet fogva húzott maga után a konyhába. Csinált popcornt, aztán a nappaliban keresett valamilyen filmet.

- milyen filmet szeretnél nézni? Csak mondom, szinte mindegyik horror, vagy a világ végéről szól, amiket én szeretek, szóval...válasz te.

- romantikus filmet nem szeretek nézni, horrort azt...nem bírom, szóval az akció film az, amit szeretek. - bólintott és keresett valamit.

- John Wick jó lesz? - kérdésére bólintottam. Elindította a filmet utána leült mellém. Amint leült fel is állt és elment. Most komolyan itt hagyott a sötét nappaliban?

Megkönnyebbültem amikor visszajött. Kezében egy pokrócot tartott, amit ránk terített miután leült. Fejemet vállára hajtottam és onnan néztem a filmet.

- ez az ahol el akarják vinni a pasi kocsiját és megölik a kutyáját? - néztem fel rá.

- igen. - bólintott.

- ohh akkor ezt szeretem. - néztem mosolyogva a képernyőt.

Kicsit sem tudtam figyelni a filmre. Minho közelsége megnyugtat, és érdekesebbnek találtam a nyakát, mint a filmet. Ugyan is szemem csak a nyakát tudta figyelni. Egy furcsa érzésem támadt...mintha meg akarnám szívni.

Hogy eltereljem a gondolatról a figyelmem inkább ettem a kukoricát. Az illata belekúszott az orromba. Egyre mélyebbeket lélegeztem belőle. A kutyaugatásra ugrottam egyet, így a kukoricát sikeresen ki is borítottam.

- bocsi...-néztem félve a fiúra.

- ha egy kutyaugatás ilyen hatással van rád, el se merem képzelni mi lenne, ha horrort néznénk. - rázta fejét.

Kezével fejemhez nyúlt és kivett a hajamból egy kukorica szemet. A tálat kivette a kezemből és a dohányzóasztalra tette. Kezét átlendítette a vállamon, így közelebb kerültem hozzá. Egy pillanatra lefagytam, de utána vettem a bátorságot és hozzá bújtam.

Reggel arra keltem, hogy valami mozog alattam. Szememet nyitogattam, de a fény miatt hamar be is csuktam. Aprókat pislogtam, majd mikor hozzá szokott a szemem a fényhez jobban kinyitottam. Amilyen kómás voltam, egyből elmúlt, ahogy megláttam alattam Minho testét. Békésen aludt, kezei a derekamat ölelték körbe.

- Minho...- böktem meg az arcát, de nem érkezett reakció. Újra megböktem, csak most egy kicsit erősebben. Erre nyitogatta a szemeit. Az én reakciómhoz hasonlóan reagálta le ő is a helyzetet. Kezét rögtön elvette derekamról. Én lemásztam róla, ő pedig felült.

- megyek csinálom a reggelit...- indult el a konyhába. Kezemet a mellkasomra tettem. A szívem az átlagnál gyorsabban dobog. Nagyokat lélegezve indultam el a szobámba az egyenruháért.

A szobából mentem a fürdőbe. Első dolgom volt elhúzni a függönyöket. Levettem Minho ruháit, aztán beálltam a zuhany alá. Gyorsan végeztem a zuhanyzással. A fürdőből a konyhába mentem.

Reggeli után szokásosan vártam Minhot az ajtónál. Megint az a kínos csend volt köztünk a kocsiban. Az iskolánál kitett én pedig mentem be.

Összehúzva magam sétálgattam a terem felé. Mikor az ajtóhoz értem nevetés hallatszott a teremből. Kezemet a kilincsre helyeztem és benyitottam.

- sziasztok. - festettem arcomra egy halvány mosolyt.

- szia. - viszonozták a gesztust. Sihyeont kezdtem keresni a szememmel.

A padján feküdt. Táskámat letettem az asztalomra és megálltam Sihyeon mellett. Gyengén érintettem meg a vállát, amire fel kapta a fejét. Szomorú arcát látva megsajnáltam őt. Kitártam a karjaimat, ő pedig olyan hévvel állt fel, hogy a szék is felborult. Karjaim közé vetette magát. Halkan kezdett el sírni. Mindenki minket nézett, néhányan közelebb jöttek.

A halk sírásából hangos zokogás lett. Aggódva néztem végig a többieken. Hyoyeon indult meg felénk és ölelt át minket. Őt követte Jiwoo, őt pedig Dahyun, aztán a többiek. Egy nagy csoportos ölelés közepén álltam, karjaimban a zokogó Sihyeonnal. Azt hiszem, ő tényleg szerette a bátyámat...

Ez az, az ölelés amire vártam. Nem kértem, hosszú, és olyanoktól van, akik szeretnek. Sihyeon lassan nyugodt meg, amire az ölelés kezdett lazább lenni, végül csak mi ölelkeztünk még. Azt is a csengő, meg a tanár szakította félbe.

Szünetben Jiwooval sétáltam az udvaron. Csak csendben körözgettünk. Nem volt téma, amiről tudtunk volna beszélni.

Kiabálás ütötte meg a fülemet. Mind a ketten a hang irányába fordultunk. Egy kosárlabda repült felénk. Reflex szerűen fordítottam hátat a labdának és védtem Jiwoo testét. Viszont a labda nem akart nekem jönni.

Értetlenül fordultam meg. Csodálkozva néztem az előttem álló Jaehot. Szóval..én védtem Jiwoot, engem pedig Jaeho védett..?

- köszönöm. - mosolyogtam halványan a fiúra.

- nincs mit. - dörmögte, pár percig néztünk egymás szemébe, majd elment.

- én is köszönöm. - karolt át Jiwoo.

- nincs mit. - karoltam át én is. Visszamentünk az épületbe. Jiwoo még elment mosdóba, addig én kint várakoztam a mosdó előtt. Egy ismerős alak jött le a lépcsőn. Jaeho volt az. Felém tartott.

- Jia, igaz? - állt meg előttem.

- igen. - bólintottam.

- lenne kedved találkozni suli után ? A közeli kosárlabda pályához mit szólsz? - múltkor olyan szúrós szemekkel nézett rám, most meg találkozót kér...kicsit zavaros...de megvédett a labdától. Csak ne legyek már bunkó...

- rendben, csak várj meg akkor. - néztem rá.

- rendben. - kacsintott és elment. Ahogy elment Jiwoo jött ki a mosdóból.

- mehetünk? - karolta át az egyik karomat.

- aha.