- azt hiszem én most megyek...- állt fel Jisoo vagy Minji nem tudom, és elment.

- akkor ő most ki? - néztem a két fiút felváltva.

- Minji. - válaszolt Jeongin. - itt vannak a képek, én megyek, beszéljétek meg. - ment el ő is.

- szóval...akkor most ki is ez a lány..? - álltam fel.

- Minji...a munkatársam. - hajtotta le a fejét.

- de...azt mondtad Jisoonak hívják, akkor miért a munkatársadat akartad bemutatni? - csendben állt előttem. - Minho, válaszolj kérlek. - léptem egyet felé.

- bocsánat...- fordította el a fejét.

- nem haragszom, csak azt szeretném tudni, miért nem azt a lányt mutattad be, akit mondtál. - léptem megint egyet felé.

- mert...mert nincs a városban. Elfelejtette mondani, és mikor szóltam neki, hogy meg szeretnéd ismerni, akkor mondta, hogy Busanban van.

- simán megmondhattad volna, hogy majd máskor tud eljönni. - mosolyogtam rá halványan.

- akkor nem haragszol? - nézett rám.

- hát, az nem esett valami jól, hogy Palira akartál venni, de nem haragszom. Amúgy is lebuktál volna. - ültem vissza a kanapéra.

- igen? És hogyan? - vonta fel a szemöldökét.

- bemutatod elsőnek a munkatársadat, aztán mi van, ha találkozni szeretnék megint Jisooval? Akkor is Minjit hozod el?

- erre nem gondoltam...- fordította el a fejét.

- milyen nyomozó vagy te, papi? - indultam el a szobámba nevetve. - minden apró kis részletre figyelni kell. - fordultam vissza, aztán újra a szobámba igyekeztem.

-...nem vagyok papi! Csak öt év van köztünk! Olyan öreg nem vagyok! - szaladt utánam.

- hozzám képest öreg vagy. - fordultam felé mosolyogva.

- nem vagyok olyan idős...csak huszonkettő vagyok, az nem öreg.

- reggel a konyhában úgy néztél ki, mint egy nyolcvan éves férfi. - nevettem el magam.

- neked meg baba arcod van. Mint egy három éves. - paskolta meg az arcom. Keze egy ideig az arcomon maradt. Nem vette el. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Mintha a legmélyebb titkomat próbálná megtudni. Kezét lassacskán elvette és hátra lépett egyet. - megyek csinálom a vacsorát...- sarkon fordult s ment a konyhába.

Az éjszaka nem tudtam valami jól aludni. Forgolódtam az ágyban. Fájt feküdni, ülni és állni. Volt minden bajom.

Hajnalban vettem egy zuhanyt, utána az egyenruhába bújva mentem a konyhába. Minho még alszik. Most én csinálom a reggelit. Dalolászva tettem a kenyeret a kenyérpirítóba. Minhonak csináltam kávét, magamnak meg kakaót. Megterítettem az asztalt, és vártam, hogy Minho felkeljen.

Időközben az osztálytársaim is ébredeztek, mivel lázasan írogattak a csoportba. Első óránk tesi lesz, és azt beszélik, hogyan kéne keresztbe tenni a tanárnak. Jungwoo fejbe akarja rúgni szegény tanárt egy foci labdával. A fiúk díjazzák az ötletet, de a lányok nem nagyon. Dahyun küldött egy hangüzenetet.

- ne akarjátok fejbe rúgni, mert még az a pár hajszálla is kihullik, ami megmaradt neki az évek alatt. - hadarta el. Hangosan nevettem fel. Most feldobta a reggelemet.

- jó reggelt. - jött a hátam mögül egy dörmögő hang. Ijedten ugrottam egy picit.

- neked is...csináltam reggelit. - mutattam mosolyogva az asztalra.

- ügyes vagy. - simított a fejem tetejére miközben elhaladt mellettem. - mi ez a jó kedv? - ült le velem szembe. Kuncogva mutattam meg neki a hangüzenetet. Az egész ház a nevetésétől zengett.

Reggeli után én mosogattam, Minho pedig öltözködött. Miután elmosogattam a macskának is adtam enni. Szobámba mentem a táskámért, aztán a bejárati ajtó előtt vártam Minhot.

- jaj papi, mindig olyan lassú vagy. Csak nem fájnak öreg csontjaid? - kérdeztem vigyorogva mikor közeledett felém.

- öreg az...- morogta és felvette a cipőjét. Leakasztotta a kocsi kulcsot és kinyitotta az ajtót. - menjél. - bólintottam és kiléptem a házból.

- ejha...kicsit be van borulva. - néztem fel az égre. Sötét, mint az éjszaka.

- ez neked kicsit? Ebből lesz olyan vihar..szállj be inkább. - sétált mellém. Az iskolánál szokásosan várta meg, míg beteszem a lábam az épületbe. Az aulában a lányok álltak.

- sziasztok! - sétáltam hozzájuk.

- szia! - egyesével öleltek meg.

- remélem nem kap el minket az eső délután. - sóhajtotta Yiren.

- azt én is. Apa hozott, de sétálnom kell haza. - mondta Jihyo.

- egyébként Jia, ki az a fiú, aki mindig hoz és visz? Csak nem a barátod? - húzogatta sejtelmesen a szemöldökét Sihyeon.

- dehogyis...csak egy barát. Amúgyis foglalt már. Tetszik neki egy lány. - ráztam fejemet mosolyogva.

- kár, pedig jól nézne ki az oldaladon. Hogy hívják? - sóhajtott Dahyun.

- Lee Minho.

- Minho...- kóstolgatta a nevét Jiho.

- ott jönnek a fiúk, mehetünk. - nézett a bejárat felé Hyoyeon.

- a fiúktól függ mikor mehetünk öltözni? - kérdeztem Hyojintől.

- igen. A lány öltözőn van egy ablak és ott szoktak néha megnézni minket a felsőbb éves fiúk. Nem egyszer lettek rajta kapva. - válaszán meglepődtem.

- azt hiszem akkor én inkább a mosdóban öltözök át. - néztem magam elé.

- ott sem ajánlatos. - szólt közbe Jiwoo. - vannak olyan lányok, akik viccesnek találják, ha leöntenek egy random lányt.

- hova kerültem te jó ég...- fogtam fejem. Halkan nevettek fel.

- Jia, elkísérsz a mosdóba? - kérdezte Jiwoo.

- persze. Jövünk mindjárt. - szóltam oda a többieknek.

Alig tettünk pár lépést hangos sikítás zengte be a folyosót. Ez Yiren volt...Jiwoo és én egymásra néztünk, majd rohantunk be az öltözőbe. A fiúk is ott voltak. Az egyik falat nézték nagyon. Megkértem Wonwoot, hogy menjen arrébb, de nem ment.

- szerintem ezt nem akarod látni. - tolt a háta mögé.

- de! Látni szeretném! - hámoztam le a karjait és félre toltam őt. Szemeim hatalmasra nőttek, kezem a számra tettem, mielőtt tátva maradna. A falra vérrel volt felírva, hogy 'megtaláltalak'. Remegve tettem hátra pár lépést, de beleütköztem valakibe, amire sikítva ugrottam arrébb.

- csak én vagyok. - emelte fel a kezeit Seoho.

- mondtam, hogy nem akarod látni. - állt mellém Wonwoo.

Mindannyian sokkosan álltunk és bámultuk a vérrel írt üzenetet. Jaehyun és Junhyuk rohantak el szólni az igazgatónak. Pár diák is álldogált az ajtóban, de az igazgató elküldte őket.

Annyival elintézte, hogy ez egy prank és küldte őket órára. Pár tanár is megérkezett, akiknek üres órájuk volt. Az igazgató kért egy telefont és hívta a rendőröket. Én elvonultam az egyik mosdóba.

Végig néztem az összes fülkét, hogy van-e itt valaki, de nem volt. Remegő kezekkel tárcsáztam Minho számát. Másodperceken belül vette fel.

- M-Minho...v-valaki az öltöző falára vérrel írta fel, hogy megtaláltalak.

- hogy mi van? - kérdezte értetlen hanggal.

- valaki vérrel írt a falra a suliban...gyere ide kérlek..félek...- karoltam át magam, amennyire tudtam.

- megyek. - bontotta a vonalat. Telefonomat a táskám oldal zsebébe csúsztattam és visszamentem a többiekhez. Épp időben érkeztem, mivel valahova megindultak.

- hova megyünk? - szaladtam Jiwoo mellé.

- az osztályterembe. - nem tudom ki írta azt, de van egy olyan érzésem, hogy nekem szánta...de kinek a vére lehet? Remélem nem is vér, hanem csak piros festék.

Sihyeon nyitott be az osztályba, de az a sikítás, ami az ő torkából szakadt fel...ablakot remegtettet meg.

A többiekhez hasonlóan és is utat törtem magamnak. Sokkolva álltam ott egyhelyben. A tanári asztalnál..a bátyám ült..karok nélkül...

Szememet eltakarva fordultam el és próbáltam lenyelni a sírást.

- ez meg ki? És...mi ez az egész? - kérdezte ingerülten Dongho. Mostmár biztos nekem szánta az illető az üzenetet.

- ő-ő a b-bátyám...- fordultam felé remegve. Nagyra nyíltak a szemei. Sihyeon oda akart menni, de Jungwoo lefogta. Hiába csapta, vágta, ütötte a fiút, nem engedte. Jungwoo csak magához ölelte a lány sírástól reszkető testét.

- ki a fasz ilyen beteg? - kérdezte halkan Taemin. Kezemet számra tapasztottam és elfordultam, hogy ne lássák a könnyeimet. Junhyuk karolt át.

- gyere, menjünk ki innen. - simogatta a hátamat. - valaki szóljon az igazgatónak. - szólt a többiekhez és kikísért a lány mosdóba. Ott megmostam az arcom és halkan sírtam. - minden rendben lesz. - próbált meg nyugtatni, de nem sikerült neki.

- menjünk vissza. - nyitottam ki a mosdó ajtaját. Az osztályteremben már ott voltak a tanárok, rendőrök és Minho. Kérés nélkül futottam oda hozzá és öleltem meg. Ingjét markoltam, közben egyre jobban fúrtam fejem mellkasába.

- elnézést, igazgatónő! - szólt oda a nőnek. - haza viszem a lányt. - egy picit eltolt magától. Megfogta a kezemet és kihúzott onnan. Odakint már szakadt az eső. Gyorsan beültetett a kocsiba, és vitt haza.