Otthon a szobámban tanultam, miközben szólt a zene. Az ajtón kopogtattak. Minho lépett be.

- zavarok?

- nem. - fordultam felé.

- nem gondolod, hogy túlzásba viszed a tanulást ? Már tíz óra is elmúlt. Két órája szóltam, hogy vacsora. - ült le az ágyra.

- már ennyi az idő? - kutattam mobilom után.

- gyere enni, aztán zuhanyoz le és aludjál. - állt fel és kiment. Összecsuktam a könyveimet és a füzeteimet aztán mentem ki. - milyen volt a napod? - kérdezte miután leültem.

- egész jó, neked?

- poshadtam az irodában. - húzta el a száját.

- mesélsz arról a lányról? Meg szeretném ismerni. - fulladozni kezdett. - minden rendben? Bocsánat, ha valami rosszat mondtam....

- nem mondtál semmi rosszat. - törölte a száját. - csak meglepett, hogy ezt kérted. - mosolygott aprót. - hosszú barna haja van, sötét barna szemek, és majdnem akkora, mint te, csak egy picit magasabb.

- hol ismerkedtetek meg?

- gyerekkorom óta ismerem. Holnap át hívhatom, ha szeretnéd...

- rendben. - vacsora után segíteni szerettem volna Minhonak, de elküldött zuhanyozni.

A fürdőben felkapcsoltam a villanyt és levettem a felsőmet, aztán a nadrágomat. Hangos csörömpölés ütötte meg a fülemet. Felkaptam a fejem, de a szívem kihagyott egy ütemet.

Bassza meg...nem húztam el a függönyöket. A konyhából meg be lehet látni a fürdőbe. Minho a kezéből ejtette ki a tányérokat, az volt a nagy zaj. Amint kapcsoltam elhúztam a függönyöket.

Nem tudom ki volt az, aki így tervezte ezt a házat, de...mindegy is...nagy baj úgy sem lehet belőle.

Gyorsan lezuhanyoztam, aztán vissza rohantam a szobába.

Reggel a szokásos rutinokat elvégeztem és Minhot vártam, hogy elvigyen a suliba. A kocsiban kínos volt a hangulat. Ő is és én is zavarban voltunk a tegnapi miatt. A terembe beérve Sihyeon ugrott elém és ölelt át.

- mi ez a nagy öröm? - öleltem vissza én is.

- nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm! - szorított még jobban.

- de mit?- nevettem el magam.

- hogy ebbe az osztályba jöttél. - vált el egy pillanatra, majd ismét megölelt. - ha nem lennél, most nem ismerném álmaim pasiját. - szinte összeropantja a testemet.

- összejöttél vele? - toltam most el én. Vigyorogva fürkésztem vidám arcát.

- igen, és nagyon cuki ! Imádom! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - szorított magához.

- nincs mit, de megfojtasz...- paskoltam meg a vállát. Pironkodva vált el. - és...volt már csók, vagy valami? - kérdeztem és leültem a helyemre.

- csak egy puszi volt. Felállt egy padra és megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Szerinte szerelem volt első látásra. - ült le ő is a helyére.

- gratulálok nektek. - az ajtó kivágódott és Hyoyeon, Hyojin és Dahyun léptek be rajta.

- halljátok! Az ebédlőben kitörték az ablakokat, és...a mi osztályunkat gyanúsítják. - vágta le magát a helyére Hyoyeon. - ez több, mint rágalom! Nem is csináltunk semmit!

- mikor tört ki? - döbbent le Taemin.

- tegnap délután valamikor, amikor mi már itt sem voltunk! - csapkodta a padott Hyojin.

- a kukát még rám foghatják, de az ablakot már ne. - szólt közbe Sihyeon.

- azért is kapni fogunk még. - rázta fejét Dahyun.

- nézz be a szekrénybe. - vont vállat a lány, közben a telefonját nyomkodta. Nagy vigyor volt az arcán.

- mit csináltál? - ráncolta szemöldökét Seoho.

- semmiiit. - nyújtotta el a szót. Dahyun kinyitotta a teremben lévő szekrényt, amiben egy kuka volt, bekötve piros masnival.

- te bolond vagy. - nevetett Yiren.

- csak kedves vagyok és vettem egy új kukát. - vont vállat.

- hali srácok! Te Jaehyun, nézd! - lépett be a terembe Minhyuk. Egy labdát tartott a kezében.

- mit csináljak neki? - nézett értetlenül Jae.

- suli után elmehetnénk kipróbálni. Tegnap vettem, csak nem volt időm kipróbálni. - dobta oda a fiúnak.

- ne dobáljátok, mert valami baj lesz!- kiáltott rájuk Jihyo.

- nyugalom, vigyázzunk. - vigyorgott önelégülten Minhyuk.

- hé Jae! Passz! - emelte fel a kezét Junhyuk. A fiú oda dobta a labdát, de Junhyuk figyelmét valami elterelte, mivel elfordította a fejét, a labda pedig egyenesen bele repült a tükörbe, ami darabokra tört.

- nyugalom, vigyázzunk. - morogta Jihyo. - vakok vagytok, vagy mi? - vette fel a labdát.

- hé, add ide. - nyújtotta kezét Dahyun. Jihyo a kezébe adta, ő pedig kinyitotta az ablakot és kihajította rajta a labdát.

- te megőrültél?? - futottak a fiúk az ablakhoz.

- vehettek új tükröt. - seperte le a kezét Dahyun.

- hehe...ez most nem én voltam. - nevette el magát Sihyeon, amire a fiúk bosszúsan néztek rá.

Az osztályfőnök kicsit sem volt mérges a tükör miatt, dehogy...mosolyogva fogadta a hírt. Na jó, mind tudjuk, hogy ez nem igaz.

Az egész iskola zengett a kiabálásától, de Sihyeon ezt is megoldotta. Mosolyogva adta át neki a kukát. A többiek a fejüket fogták a lány miatt. Szerintem ő az osztály bohóca.

Délután Minho összeszedett és haza vitt. Nem engedte, hogy tanulni menjek, mert beszélni akart velem.

A nappaliban ülök, ő pedig elrohant egy borítékért. Visszaért, utána valamilyen képeket vett ki a borítékból, és azokat tette le a dohányzóasztalra.

- ismerős? - kérdezte karba tett kezekkel. Kezembe vettem az egyik képet és jól megnéztem. Egy férfi volt rajta. Egy másikat is kezembe vettem, azon egy vörös hajú nő volt.

- nem...miért, kik ezek? - néztem fel rá.

- reméltem, hogy te tudod rá a választ. - sóhajtotta. - a kamerás felvételekből őket tudtuk kiszedni apád gyilkosságakor. A nőtől van a fegyver, a férfi pedig lelőtte. Maximum húsz éves lehet a fiú. - mutatott rá. - a nőről van egy fantom kép is, mivel a képeken napszemüveg van rajta, lerajzoltuk szemüveg nélkül. - emelt fel egy rajzot.

A képeket letettem és a rajzot tanulmányoztam. Kezembe vettem a nőről készült képet s jobban átnéztem.

- várj...nem tudjátok úgy megcsinálni, hogy szőke legyen a haja..? - néztem Minhora.

- szőke? Miért lenne szőke? - ült le mellém.

- mert úgy néz ki, mint anyának a nővére. Most, hogy így jobban megnézem. Csak neki szőke a haja és nem vörös. Lehet átfestette, vagy nem tudom, de az arcvonása mostmár ismerős. - a képet kezdte el nézni, majd megszólalt.

- beadom Jeonginnak, hátha tud vele kezdeni valamit. - állt fel és kivette a kezemből a képeket. - visszafele jön velem Jisoo is és bemutatlak akkor neki. - mosolygott halványan.

- rendben. - bólintottam. Minho összeszedte a képeket és kilépett a házból. Egyedül maradtam a gondolataimmal.

Valóban a nagynéném tette volna? A képeken tényleg olyan, mintha ő lenne rajta, csak vörös hajjal. De ha ő tette miért csinálta?

A férfiú nem volt olyan ismerős. Tényleg fiatal, ahogy Minho mondta aligha 20 éves. Ha ő tette, akkor anyát is ők ölték meg? Engem is ők akartak megfojtani..?

Annyi a kérdés, de a válasz meg sehol. Amíg Minho nem tért vissza addig a kanapén elterülve néztem a plafont. Mikor meghallottam a kocsi motorjának hangját felpattantam és rohantam az ajtóhoz.

Remélem jól ki fogok jönni a lánnyal. Nem szeretnék még egy ellenséget. Az ajtó kinyílt. Elsőnek Minho lépett be rajta, aztán a lány.

- Jia, ő itt Jisoo. Jisoo, ő Jia, akiről meséltem. - mosolyogva hajolt meg, példáját én is követtem.

- Minho már sokat mesélt rólad. - mosolygott édesen. Már értem miért tetszik Minhonak. Gyönyörű ez a lány. Mintha csak festették volna. Mindene tökéletes.

- nekem csak tegnap tett rólad említést. - viszonoztam gesztusát és én is mosolyogni kezdtem.

- ezt most vehetem sértésnek? - fordult Minho felé, aki sápadva nézte a lányt. - csak viccelek. - nevette el magát. Levették a cipőjüket és besétáltunk a nappaliba.

- kérsz valamit inni? - fordult Minho Jisoo felé.

- egy pohár vizet megköszönnék. - mosolygott fel a fiúra. Annyira aranyosak lennének együtt... - és Jia, milyen az új suli? Minho mesélte, hogy találtatok egy remek iskolát.

- elsőnek féltem tőle, de szerencsére az osztály nagyon kedvesen fogadott. A tanárok sem olyanok, hogy piszkálják a diákokat, persze van egy-két tanár, akik az én tetszésemet sem nyerték el, de a legtöbben megértőek.

- itt a víz. - tette le Minho a pohár vizet a lánynak.

- köszönöm. Vannak már barátaid?

- eddig csak az osztállyal barátkoztam, úgy másik évfolyammal, vagy másik osztállyal nem igazán.

- hát, sok sikert a jövődhöz. - mosolygott, majd beleivott a vízbe.

- köszönöm. - a csengő megszólalt, majd a bejárati ajtó nyitódott. Értetlenül néztük ki jött.

- hyung, meghoztam a képeket...Minji...te mit keresel itt..? - Jeongin lépett be a nappaliba. Minji...? Ki az a Minji?

- Jeongin..! - állt fel Minho.

- ki az a Minji?- néztem Jeonginra.

- hát ő, az egyik kollégánk. - mutatott a lányra. Zavartan kapkodtam köztük a tekintetem.

- ő Jisoo..- ráztam a fejemet.

- nem, ő Minji.