Jia pov

2 nap múlva a firenzei villában álltam, s csodáltam a nagy aulát. Az ablakból csodás a kilátás.

- tetszik ? - kérdezte hátam mögül San.

- igen. - ezt most őszintén mondtam neki.

- elmegyek egy kicsit, hamarosan jövök. - adott puszit az arcomra.

A nappaliban álltam, szokásommá vált, hogy az ablakban álljak, és nézzem a tájat. Most is ezt csináltam, közben Wonwoo-val beszéltem telefonon.

- San ott van ? - kérdezte halkan.

- nincs. Elment valahova. - kocsi ajtó csapódást halottam. - mész valahova ?

- a fészerbe beköltözött egy egész patkány család. Shinjae engem küldött boltba méregért.

- kiengedett a városba ? - pislogtam döbbenten. - szökj el, amíg lehet ! Hagyd ott valahol a kocsit, és menj el olyan helyre, ami messze van Szöultól. Megadom Jisung telefonszámát, ő majd segíthet neked, csak ne a mobilról hívd fel. San adta, ki tudja mit rakott az előtt bele. Talán azt is hallja, hogy most mit beszélünk.

- nélküled nem megyek el. Megígértem, hogy vigyázok rád. Kitalálok valamit, hogy mind a ketten biztonságban tudjuk elmenni innen.

- miért nem hittél nekem, aznap ? - kérdeztem a semmiből. - most nem lennél bajban.

- ha aznap hittem volna neked, nem tudnék most segíteni. Mikor jöttök vissza a reptéren leszek. Valahova elbújok, és megpróbálom lelőnni Sant. Te majd fuss el.

- szerinted ez sikerülhet ? Járni is nehezemre esik, nem hogy futni. A bokám teljesen fel van dagadva, meg a kezem is. Mellesleg, szerintem Shinjae is ott lesz, ő pedig az életét is Sanért adja.

- fel vagy puffadva ?

- pár napja vettem észre, hogy a bokám az nagyon fel van dagadva. A kézfejem is, a csuklóm is.

- nem vagy rosszul ?

- nem..de sűrűbben vannak fájásaim.

- hányadik hónapban vagy ?

- nyolc. Még nincs itt az ideje, hogy kibújjanak. Még van nekik egy hónapjuk.

- vannak koraszülött babák. Ha rosszul vagy, hívj.

- rendben.

- most mennem kell, majd később beszélünk. - nyomta ki a telefont.

Amíg San nem jött vissza, addig a villát jártam át. Lent van a konyha, a nappali, fent pedig a szobák, és a fürdők. Az udvaron van egy medence, meg virágos kert. Mire körbe mentem teljesen elfáradtam.

A nappaliba ültem le, jobban fogalmazva terültem el. Az órára pillantottam, délután két óra. San dél körül ment el. Mit csinál ilyen sokáig ? Mondjuk nem is baj, hogy nincs itt, élvezem az egyedüllétet.

Azért annyira nem élvezem. A hátam, derekam nagyon fáj. Az előbb még nem fájt ennyire. Talán a sok járástól fáj.

Pólómat felhúztam, és hasamat simogattam. Keményebb lett a hasam. Az ajtó csapódásra figyeltem fel.

- San ! - kiáltottam nevét a nappaliból, amire belépett.

- de ki vagy terülve. - mosolygott ahogy belépett.

- fáj. - mutattam hasamra. - a hátam is, és a derekam is. Szinte már rendszeresen.

- miért nem szóltál hamarabb ? - ült le mellém. - nagyon fáj ? - fogta meg hideg kezével a hasamat, mire szisszentettem egy kicsit. - ennyire ?

- csak hideg a kezed..annyira fáj, mint neked, ha tökön rúgnak.

- ha hamarabb mondod, nem jöttünk volna el. Pakolj össze, megyünk vissza. Nem kockáztatom meg az olasz kórházat.

- a seggemet nem bírom megmozdítani, nem hogy pakolni..- néztem rá.

- enyhe célzás, hogy pakoljak össze neked.

- ha már te vagy a férfi...- mosolyogva rázta fejét.

- amint hazaérünk beviszlek a kórházba. - állt fel. - jövök mindjárt, összepakolok neked. - kacsintott rám, majd kiment.

Meg kéne tanulnom, hogyan vezessem őt a fülénél fogva.