Jia pov

A konyhában mosogattam, mikor két kar fonódott derekamra. Egy sikítással dobtam el a tányért, ami a kezemben volt.

- ennyire ijesztő nem lehetek. - szólalt meg San, s a nyakamba csókolt.

- megijesztettél. - fogtam meg újra a tányért.

- nem állt szándékomban. - simogatta hasamat. - hány hónapos a kicsi ? - morogta nyakamba.

- lassan nyolc. - zavar, hogy ennyire rajtam van, mégsem mutathatom ki.

- a nevét tudod már ? - támasztotta meg állát vállamon.

- Yoonah, és Daehyun.

- mi ? - engedett el döbbenten. - nem tudod a nemét, még ?

- de, fiú, és lány lesz. Ikrek. - néztem rá. Összezavarodott tekintettel bambult rám.

- kettő ? - mutatta a számot, majd a hasamra mutatott.

- aha, kettő. - bólintottam.

- adj egy poharat. - nyúlt az elmosott poharakhoz, elvett egyet, megtörölte, majd engedett bele vizet.

- ha nem szeretnéd, enge-

- nem, nem. Nem mondtam, hogy nem szeretném, csak meglepett. Lee ilyen jó volt ? - kérdezte fintorogva.

- jo- mielőtt kimondtam volna, eszembe jutott a kis tervem, így inkább befogtam, s visszafordultam a mosatlanolhoz.

- ma vendégem lesz. Szeretnél csatlakozni hozzánk ? Büszkélkednék a gyönyörű feleségemmel. - nyalta meg ajkait.

- hát...nem tudom. - vontam meg vállamat.

- ugyan már, édes. - sóhajtott, s mögém állt. - csak mellettem kell ülnöd. - simított karomra.

- kik jönnek ?

- régi barátok. Nos ? Csatlakozol ? Kérlek..

- egy feltétellel. - töröltem meg kezemet.

- nem engedlek el. - shit...

- nem is azt akartam. - fordultam vele szembe, csábos mosollyal arcomon. - hanem azt, hogy Wonwoo is legyen ott. - pillantottam rá ártatlanul.

- miért ? - húzta fel egyik szemöldökét.

- nagyobb biztonságban érezném magam. - kaptam el róla tekintetem. - és Jonghyun is legyen ott.

- mellettem nem érzed magad biztonságban ?

- eltekintve attól, hogy hoztál ide...- húztam el a számat.

- magadtól nem jöttél volna. Mutatok valamit. - fogta meg kézfejem, és megcsókolta. Kihúzott a konyhából, utána a szobába vitt. - az a tiéd. - mutatott az ágyon lévő ajándék zacskóra.

- az enyém ? - csoszogtam az ágyhoz. Belepillantva a zacskóba egy bézs színű ruhát húztam ki belőle. Kismama méret... - miért kapom ? - fordultam hátra hozzá.

- egy férj nem kényeztheti kedvére a feleségét ? - jött közelebb mosolyogva. Annyira zavar, irritál, ahogy a feleségének hív, magát pedig a férjemnek tartja, hogy a hányinger kerülget. Szegény Oppa....forogna a sírjában, ha ezt tudná.

- de...de akkor sem kellett volna.

- próbáld fel. - lépett felém, és egy puszit adott a számra. Ajkát beharapva ment ki a szobából. Átvettem a ruhát, aztán kimentem Sanhez.

- na, milyen ? - háttal állt nekem. Kíváncsi tekintettel fordult meg. Ajkai elnyíltak, majd mosolyra húzódtak.

- ha nem lennél terhes, letepernélek. - mondta halkan, de hallhatóan.

- meg jó, hogy az vagyok..- suttogtam. San zsebre tett kezekkel közeledett felém. Derekamat megragadta, és magához rántott egy csókra.

Játszd el, hogy élvezed. Játszd el, hogy szereted. Játszd el, hogy akarod.

Olyan, mintha az érzelmeivel játszanék.

Hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Egyik kezemet arcára helyeztem, mutatóujjamat végig húztam arca vonalán. Lassan csókolt, mégsem olyan, mint Minho csókja.

- mikor jönnek a vendégek ? - váltam el tőle. Tovább nem bírtam.

- attól függ hány óra. - nézett karórájára. - négykor itt lesznek. - pillantott le rám. - van egy órád elkészülni.

- így nem leszek jó ? - mutattam végig magamon.

- végülis...de. - mosolygott.

A nappaliban ültünk a kanapén. Mögöttünk Wonwoo, és Jonghyun állt. Shinjae kísérte be a vendégeket. Két férfi volt. Nagy mosollyal üdvözölte az egyik Sant. A másik komor tekintettel lépett be. Valószínűleg az egyik fegyverese, amilyen szigorúan, fegyelmezetten néz ki.

- barátom ! - sétált San elé, nagyra tárva karjait. - rég láttalak ! - ölelte meg. Sokkal idősebb, mint San. Kb 20 évvel.

- örülök, hogy látlak. - paskolta meg San az öreg hátat.

- minden rendben ? - vált el tőle. - a hölgy kicsoda ? - vett észre.

- a feleségem, Jia. - ragadta meg derekamat. - térjünk a lényegre. - ült le, így inkább én is leültem.

- rendben. - ült le az öreg. - a kubai nyaralómat, vagy a firenzeit adnám el. A kubaival évek óta nem foglalkoztam, a firenzei már nem tetszik annyira. Helyette vettem egy másikat. Amelyiket akarod, azt veszed. Itt vannak a képek. - tett az asztalra pár fotót.

- neked melyik tetszik ? - fordult felém San.

- nekem ? - kaptam rá tekintetem.

- igen. - a képekre néztem.

- um...ez. - mutattam az egyikre.

- ez a kubai. A tengerpartra néz. Tökéletes az ilyen szép hölgyeknek, mint ön. - mosolygott rám. Sanra néztem segítséget kérő tekintettel.

- mennyire forgalmas a környék ? - tette kezét combomra, ami most megnyugtatott.

- mint egy csendes utcában. Csoda, ha elmegy ott egy kocsi, vagy ember. - tette össze kezeit mosolyogva. - megfelelő környék felnevelni a gyerekeket. - nézett rám. Nagyon nem szimpatikus a férfi. Még Santól sem félek ennyire, mint ettől az embertől.

- hol szeretnéd tölteni a nászutat ? - kérdezte San mosolyogva, hüvelykujjával combomat simogatta.

- a nászutat ? - nagyokat bólogatott. - inkább....Firenze..de ne csak én döntsek. Elvégre te is jössz, nem ? - tettem kezemet combomat cirógató kezére, s összekulcsoltam őket. Lágy mosollyal néztem rá.

- nekem ott jó, ahol neked. Firenze ?

- aha. - mosolyogva adott puszit a számra.

- mennyi lenne az ár ? - fordulta a férfi felé.

- kétszázötven millió won. - a lélegzetem is elállt. San reakciója nem ez volt.

- rendben. Átutalom a számládra. - vette elő telefonját. Köpni, nyelni nem tudtam. Biztos rendőr ez, hogy csak így simán ki tud fizetni ennyi pénzt ?

- rendben. Egyébként, megkérdezhetem hol találkoztatok ? Nagyon fiatalnak tűnik a hölgy. - mosolygott illedelmesen a pasas.

- egy kihallgató teremben. - mosolygott rá San.

- csak nem bűnt követett el ? - lepődött meg.

- dehogy, egy gyilkosság szemtanúja volt. Át is utaltam a pénzt. - tette el zakója belső zsebébe a telefont. Vállamat átkarolta, úgy dőlt hátra a kanapén.

- igaz is, egy ilyen csinos lány, hogy tudna megölni egy embert. - öltem már embert, csak az önvédelem volt..- szerencsés vagy, San. - állt fel. San is felállt, így én is felálltam. Kezét nyújtotta a mellettem állónak, aki mosolyogva fogta meg. - csak el ne veszítsd ! - mosolygott, majd rám kacsintott. San mosolya eltűnt arcáról.

- ezt hogy érted ? - ráncolta homlokát.

- nem lehet tudni, meddig tart egy kapcsolat, nemde ? - már vigyorgott, San pedig egyre csúnyábban nézett rá.

- ugye nem arra akarsz kilyukadni, hogy elvennéd tőlem ? - kezük még mindig a másikét szorította.

- talán. - a férfi arca összerezzent. Gyorsan rántotta ki kezét San szorításából. Jobbját kezdte masszírozni, ami megmosolyogtatott.

- régóta ismerlek, de, ha őt, tőlem, megpróbálod elvenni, annak nem lesz jó következménye. - húzott közelebb magához.

- ugyan már ! - nevetett fel. - mindig is az, a kisfiú maradsz, aki sír az anyukája után, aki otthagyta őt az utcán ! - tette zsebre kezét nevetve. - még, ha el is venném tőled - mért végig. - nem tudnál megölni. - pillantott vissza Sanra.

- nem tűröm, hogy így nézed őt. - tolt maga mögé. - és ne becsüld le az erőmet. Rég volt már az, az idő, mikor a te segítségedre támaszkodtam.

Az, az érzésem támadt, hogy itt már nem miattam megy a vita, hanem valamilyen személyes dolog tört fel.

- úgy nézem, ezt a szajhát, ahogy akarom ! - kijelentése után fegyver rántás hangja hallatszott.

San húzott elő egy puskát, amire a másik férfi is fegyvert rántott, amire Jonghyun, és Wonwoo, meg Shinjae is. Wonwoo fogta meg a karomat, és húzott el San mögül.

- ne hívd így !

- valóban komolyan gondolod a kapcsolatotokat. - bólogatott az idősebb. - a villa már a tiéd, a papírok itt vannak. - vette elő a papírokat kabátjából, majd ledobta a kis asztalra.

- remek, most tűnés ! - intett az ajtó felé fegyverével. A szigorú arckifejezésű férfi lépett az idősebb elé. Fegyvert fogott Sanra. Akármennyire is nem bírom Sant, aggódtam, hogy valami lesz vele.

- öröm volt újra látni, kölyök. - intett, majd sarkon fordult, s kiment. Mikor eltűntek a folyosón, a négy fiú leengedte a fegyvert.

- heves reakcióid vannak. Hogy fért el ez a valami, abban a kis zsebben ? - sétáltam San felé, kezéből kivettem a pisztolyt, és tanulmányozni kezdtem.

- add azt ide, nyuszi. A végén hamarabb kell kórházba vinnem téged, mielőtt a két kicsi kijön onnan. - vette el tőlem a fegyvert, és visszatette zakója belsejébe.

- tényleg a nászút miatt vetted, azt, a villát ? - néztem fel rá.

- igen. Nagy, szép, kellemes az idő, nyugodt. Minden, ami nekünk kell. - karolta át a derekam. - két nap múlva indulunk, két hétig leszünk. Jó lesz ?

- tudod, hamarabb mondanám rád azt, hogy maffiózó, minthogy rendőr. - hangosan nevette el magát.

- talán, mert így is van. - nyomott egy puszit a számra.

- egy maffiózó, aki rendőrként dolgozik ? - húztam fel szemöldököm.

- kell egy ilyen is a világba. - vont vállat mosolyogva.

- egy bolond, százat csinál. - sóhajtottam.