Minho pov

A bárhoz megérkezve kiszálltunk a kocsiból. Hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Zsebre tett kezekkel léptünk a sor legelejére, de két kigyúrt gorilla állta utunkat.

- karszalag, vagy tűnés ! - nézett le ránk az egyik 180 centis fickó.

- Bang Chan nyomozó. - lépett előre, S felmutatta a kártyáját. - ők a munkatársaim. - a férfi alaposan megvizsgálta a kártyát, majd arrébb állt az útból.

- azt hittem többek vagyunk neked, mint munkatárs. - csóválta fejét Jisung.

- hét kölyök, akire vigyáznom kell. - tette el a kártyát. - hol van Kang Namjin ? - nézett rám.

- honnan tudjam ? - fordultam körbe a sok ember közt. - kérdezzük meg a pultost, hogy ismeri-e. A pultnál felmutattam az igazolványomat a pultosnak. - ismeri Kang Namjint ?

- ő a tulaja ennek a helynek. - válaszolt törölgetés közben.

- hol van ? - kérdezte Changbin.

- menjenek fel azon a lépcsőn. - mutatott a távolba, rögtön oda kaptuk fejünket. - forduljanak el majd balra. Egy hosszú folyosóra érnek, megint forduljanak majd balra. Az irodájának ajtajára ki van írva a neve.

- rendben, köszönjük. - válaszoltunk egyszerre. A tömegben átfúrtuk magunkat. A lépcsőre lépett fel Chan, mikor Seungmin kiáltotta el magát.

- várjatok ! Hol van Hyunjin ? - nézett körbe.

- ott ! - mutatott Jeongin a tömegbe, ahol Hyunjin leragadt táncolni egy csajjal.

- póráz kell erre is. - rázta fejét Changbin.

- mindegy, menjünk. Csak elegek leszünk, mi hatan. - tolt meg minket Jisung. A lépcsőn felmentünk, s ahogy mondta a pultos, balra fordultunk. Tényleg hosszú folyosó fogadott.

- azt meg honnan szedted ? - Seungmin hangjára figyeltünk fel.

- a pultostól. - muszáj volt hátra fordulnunk, hogy lássuk, mi történik. Jeongin, egy koktéllal a kezében jött utánunk. - finom. - bólintott.

- és az honnan van ? - mutatott Jisung a fejére. Fejére emeltem tekintetem. Egy világítós hajpánt volt rajta.

- az egyik lány fejéről szedtem le. - vont vállat.

- gyere ide, elénk ! - mutatott maga elé Chan. Jeongin a koktélt szürcsölve lépdelt legelőre. Megtaláltuk az ajtót, amire Kang Namjin volt írva, majd kopogtattunk. Az engedély után beléptünk. A szembeni fal egy ablak volt, ami a kint bulizó tömegre nyílt. Két fickó állt a férfi háta mögött, négy az ablak előtt, három vele szemben.

- jó napot, Mr. Kang. - álltam meg asztala előtt.

- ismerős a hangja. - nézett rám rosszallóan.

- velem beszélt telefonon.

- áhh igaz. Mostmár elmondja ki a franc maga ? Miért érdeklődik Choi felől ? Nem mondok semmit. - fordította vissza fejét a papírokra.

- itt, aki kérdezni fog, azok mi vagyunk.

- valóban ? - nevette el magát. - fiam, ezek a fickók profi ketrec harcosok. Nem ajánlom, hogy így beszéljen velem !

- ön se velem. - emeltem fel a kártyámat. - mondjon el mindent, amit Mr. Choiról tud.

- ha eddig nem köptem egy zsarunak sem, akkor majd most fogok ? Ne higgye azt, hogy ön lesz az első ! - fogta szorosabban a papírt, amit kezében tartott.

- pedig jobban tenné, ha köpne. Ezek a fiúk rosszabbak, a maga harcosainál. - hajoltam hozzá közelebb. - látja, a törpét ? - kérdeztem tőle, úgy, hogy Changbin ne hallja. - egy szempillantás alatt terem itt, és vágja el a nyakát, csak mondja neki azt, hogy alacsony. - suttogtam. - mondja el, mit tud Choi Sanról, és egyben hagyjuk a bárját. - egyenesedtem ki.

Nem mondott semmit. A két fickó, akik mögötte voltak megindultak, amire a többi is. Egy kupacba tereltek minket.

- sajnálom, Mr. Lee, de nem fogok köpni. - vigyorgott, azzal az emberei támadásba lendültek.

A velem egymagast kaptam meg ellenfélnek. Kopaszra nyírt fej, karika fülgő, sebhely a szeme alatt. Ököllel támadott. Kivédtem az ütést, hasába rúgtam, majd a jobb öklömmel vertem be neki. Jobb oldalamat valaki megrúgta, aminek köszönhetően a földre kerültem. Az illető rúgni akart, de kibuktattam, így ő is a földre került. Nagy nehezen felülre kerültem, s addig vertem, míg mozgott.

A többieket néztem mennyire bírják, de nem hiába ők voltak a legjobbak, az akadémián.

Későn vettem észre a pasast, aki felém kezdett futni. Nagy lendülettel lökött ki az ablakon. Az emberek közé estünk, akik sikítva próbáltak menekülni.

A fickó megfogta ingem gallérját, és behúzott egyet. Kezem az ő zakóját szorongatta. Próbáltam ütni, de nem ment. Pisztoly hangja állította le. Fehér ingjét piros vér festette át, majd legördült rólam. Hyunjin mászott felém.

- baaazdmeeeg, Lee ! Jól vagy ? - nézett le rám nagy szemekkel, kezében a pisztolya.

- mássz már le rólam ! - löktem le magamról, s felálltam. - menjünk segíteni ! - mutattam fel. Én is elővettem fegyveremet, de mire beértünk az irodába, az öltönyös férfiak a földön feküdtek, Mr. Kang meg véres arccal térdelt Chan előtt.

- maradhattam volna csajozni. - tette el a fegyverét Hyunjin. Nagy lépésekkel teremtem Namjin előtt. Fegyveremet rá szegeztem.

- hol van Choi San ?? - biztosítottam ki.

- a-azt nem tudom ! A-az én embereim kellettek neki, egy munkához ! Ne öljön meg, kérem ! - tette össze a két kezét.

- milyen munka ?

- el akart kapni valakit ! Többet nem tudok ! Esküszöm !

- honnan ismeri, Choit ? - lépett mellém Jeongin, kezében még mindig az itallal.

- törzsvendég itt ! - a fegyvert leengedtem. - kérem, ne öljön meg ! - karolta át a lábam.

- ha nem a gyerekeimről, és az anyjukról lenne szó, nem tenném. - rángadtam ki a lábam kezei közül. - öljétek meg ! - tettem el a pisztolyt.

- kár érte. Pedig a koktélja finom. - borította rá Jeongin a maradék italt. Jisung és Changbin indult meg a pasas felé.

- ne ! Kérem ! - nem hatott meg könyörgése. Hyunjinnel, és Seungminnel az oldalamon sétáltam ki az irodából.

A lépcsőn sétáltunk le, de aki velem szemben állt, megállásra késztetett. Kezeim ökölbe szorultak. Oda akartam menni hozzá, de ő elfutott. Utána futottam, ki a bárból. Egy kocsiba szállt be.

- Minho ! Várj ! - kiáltott utánam Hyunjin, de nem hallgattam rá. Most elkapom azt, a szemetet. Az egyik kocsiból kirángattam a sofőrt, s Choi után hajtottam.

A kerületből kihajtott. A sok kocsi közt majdnem elvesztettem, de szerencsére nem sikerült. 180 km/h-val sikerült utolérni. Teljesen rá mentem a kocsival. Előzni készültem, de dudaszó, fényszórók oldalról. Egy teherautó jött belém oldalról. A kocsi fejre állt. Az útról legurultam a kocsival. A légzsák kioldódott, ami miatt majdnem megfulladtam. Körülbelül még ötször átfordult, majd fejre állva állt meg.

- a francba ! - a lábam beszorult, és fáj is megmozdítani. Telefonomat kerestem a zsebemben. Nehezen kiszedtem onnan, és hívtam Hyunjint. Őt és Seungmint láttam még kocsiba szállni.

- Hyung ! Minden rendben ? Úton vagyunk !

- felborult- nem tudtam befejezni. A végét elköhögtem.

- Choi ?

- nem, én. Nem tudok kimászni, a lábam, beszorult.

- sietünk. - tette le. Miért maradok alul mindig Choival szemben ? Mit csinálok rosszul ? Most el tudtam volna kapni. Egy kocsi állt meg az úton. Ha jól láttam Hyunjin, és Seungmin rohant felém. Seungmin kinyitotta a kocsi ajtót.

- helló. - mosolygott rám. - beszorult a baba ? - nyúlt a lábamhoz.

- ne baromkodj, hanem segíts ! - ő húzta a lábam, én pedig ordítottam. Ez nagyon fáj.

- anyám nem ordított ennyire, mikor engem szült. - rázta fejét. - kint vagy. - nyúlt a biztonság övhöz. Kimásztam a kocsiból, rá akartam állni a lábamra, de nagyot kiáltottam.

- mi a baj ? - kapott el Hyunjin.

- azt hiszem eltört a lábam. - támaszkodtam meg rajta.

- beviszünk a kórházba. - kísértek a másik kocsiba.

A kórház előtt, a két fiúra támaszkodva mentem be. Az orvos megröntgenezte a lábamat, majd sóhajtva fordult felém.

- sajnos ez szárkapocscsont és sípcsont törés. Ezzel nem áll lábra egyhamar. - rázta fejét. - ezt műteni kell, túl súlyos.

- meddig kell rajta hagyni a gipszet ? - kérdeztem reménykedve.

- nyolc hét.

- MENNYI ???! - kérdeztük egyszerre a fiúkkal.

- nyolc hét, az a biztos. Szólok az ápolónőknek. Ők felkészítik önt a műtétre. - állt fel és kiment.

- ez is a te hibád, Hyunjin ! - néztem rá mérgesen.

- miért az enyém ?? - mutatott magára felháborodva.

- mert nem állítottál meg, és téged láttalak meg elsőnek.

- nyolc hét...Jia hányadik hónapban van ? - kérdezte a semmiből Seungmin.

- honnan tudjam ? Hat, azt hiszem. - vontam vállat.

- nyolcadik hónapban lesz, mire te innen szabadulsz.

- addig nem fogja kibírni. Se ő, se én. Meg kell találni. - az ajtó kinyílt, és két nő lépett be rajta. - kettő, négy, hét, mo, öt, kilenc, nyolc. - néztem a fiúkra.

- mi ? - kérdezték egyszerre.

- a kocsi rendszáma, amibe Choi beült. - válaszoltam, majd toltak a műtőbe.