Minho pov

A fiúkkal a számítógép előtt ültünk, és néztük a kamerák felvételét.

- az..Choi ? - kérdezte halkan Jeongin.

- ő az. - bólogattam. Kezemmel az egérért nyúltam. Megállítottam a felvételt, majd kinagyítottam. - házhoz megyünk. - egyenesedtem ki.

- kell erősítés ? - kérdezte Jimin.

- szerintem...nem kell. - néztem végig a fiúkon. - csak elbírunk egy emberrel. Heten vagyunk, ő meg egyedül. - együtt értően bólogattak. - menjünk.

A kocsiba beültünk, Chan vezetett. Ha megtalálom Choit...nem tudom mit fogok művelni vele. Nem szépet az biztos. Biztosítok neki egy szép cellát, ami tele van patkányokkal, a fajtársaival.

Gondolataim elkalandoztak Choiról. Áttértek Jiára.

Nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon fogom megtalálni azt, akivel az életemet le tudnám élni. A tudat is, hogy apa leszek, minél jobban hajt, hogy találjam meg őket.

- megjöttünk. - szólalt meg  Chan, amire feleszméltem. Choi házához jöttünk. A kocsiból kiszálltunk, fegyvereinket elő vettük, aztán lassan, óvatosan mentünk be.

- jó újra veled lenni. - jött mellém Seungmin fegyverét szorongatva.

- többet nem hagylak el, ígérem. - veregettem meg vállát.

- ezt most úgy mondtad, mintha együtt lennétek. - csatlakozott hozzánk Jisung.

- ki van együtt kivel ? - figyelt fel Hyunjin.

- Minho, Seungminnal. - válaszolt Jisung.

- szóval, bekameráztad a házat, halottat játszottál, megcsalod...triplát kapsz a csajtól. - rohant elénk Jeongin.

- jobb, mintha egy másik lánnyal csalnám meg, nem ? - karoltam át Seungmin vállát.

- csak nehogy nekem is ikreket csinálj. - szólt Seungmin, amire furán néztem rá.

- ikrek ? Milyen ikrek ? Egy van, nem ? - álltam meg, amire ők is megálltak.

- ja, hogy nem tudtál róla....- vakarta tarkóját.

- bizony, Minho. - sétált mellém Changbin.

- úgy mozogtál, hogy ikreid lesznek. - lendítette át kezét a vállamon Hyunjin.

- túl sok voltál. Vagy voltatok. - rázta fejét Jisung.

- csináltál volna gyereket az öregasszonynak ! - kiáltottam rá. - miért nem mondta Jia ?

- talán, mert mire elmondhatta volna, bedobtad, hogy halott vagy. - válaszolt Chan.

-....ez igaz. Menjünk. - indultam el. A kapu előtt megálltunk. Hyunjin benyomta a csengőt, majd vártunk.

- ha jobban bele gondolok, Felixnek olyan jó dolga van a kórházban. Tiktokozik, sorozatokat néz, kártyázik az idősekkel. - sóhajtott Jeongin.

- azt ne mondd, hogy arra akarsz kilyukadni, hogy meglöveted magad, hogy kórházba tudj menni. - fordult felé Changbin.

- egy szóval sem mondtam ! Csak gondoltam..az nem ugyanaz. - csapta el a fejét.

- mikor engedik ki ? - néztem a fiúkra.

- elvileg még egy hétig bent tartják. - vont vállat Jisung.

- itthon van ez, egyáltalán ? - nyomta meg a csengőt Seungmin.

- szerintem nem. Azért hivassuk meg magunkat. - löktem be a kaput. A ház bejárati ajtaját Changbin törte be.

- kicsi a bors, de erős. - paskolta meg Hyunjin Changbin fejét. Bin reflex szerűen csavarta ki a kezét. - ouch ! Engedj el !

- mondd mégegyszer, hogy kicsi vagyok ! - sziszegte az alacsonyabb.

- nem az óvodában vagytok ! - szólt rájuk Chan. Bin csúnyán nézve engedte el a fiatalabb kezét, aki sértődötten ment Jisunghoz.

- mit keressünk ? - kérdezte Jeongin.

- bármi arra utaló jeleket, bizonyítékokat, hogy ő vitte el Jiát, és hova.

- Jeongin, Seungmin, Hyunjin, ti menjetek Changbinnel. Jisung, Chan, és én a földszintet nézzük át. - léptem egyet balra.

A fiúk elindultak fel a lépcsőn, mi pedig a konyhába mentünk. Mosatlanokon kívűl nem találtunk semmit. A nappaliban voltunk, mikor odafentről hangzavart hallottunk, majd trappolásokat.

- aish...- hunyta be a szemét Chan. - felnőtt férfiak..miért nem tudnak viselkedni ? - sóhajtott.

- ma nagyon ingerült vagy. - pislogott rá Jisung. Válaszolt volna Chan, de a lépcsőről Seungmin, és Hyunjin sikítása hallatszott. Nagy puffanás a végén.

- meg se merem nézni mit csináltak. - rázta fejét. Jisunggal egymásra néztünk. Ő lépett ki elsőnek a nappaliból. Az előtérben Seungmin, és Hyunjin összegabalyodva feküdtek egy táblán.

- mit csináltatok ? - kérdezte Jisung.

- jó hír. Találtunk valamit. - mosolygott Seungmin.

- szállj már le rólam ! - csapta meg Hyunjin a fenekét. Seungmin igyekezve szállt le róla.

- mit találtatok ? - kérdeztem, mikor felálltak.

- ezen a táblán van rajta, a terve. - jött le Changbin és Jeongin. - itt pedig a képek vannak Jiáról. - nyújtotta át a fotókat. Nem kevés volt belőlük.

- rajta van, hova vitte ?

- az nincs. Viszont...rajta van, kiket küldött rá Jiára. - állította fel a táblát Hyunjin.

- ha megtaláljuk a gengsztereket, beszélésre bírhatjuk őket. - jött ki Chan a nappaliból.

- akkor találjuk meg őket. Van valami név, vagy telefonszám ? - nézte át a táblát Jisung.

- Kang Namjin, és itt van egy telefonszám is. - nyújtotta át neki a kártyát Jeongin.

- induljunk. - léptem ki az ajtón.

- ne takarítsunk össze..? - kérdezte Jeongin, amire hátra fordultam. Tényleg nagy rendetlenséget hagytunk...

- nem kell. Megérdemli. - legyintettem. A kocsiban felhívtam a telefonszámot, amit találtunk San lakásán.

- ki beszél ? - szólt bele egy mély férfi hang.

- az lényegtelen. Ismeri Choi Sant ?

- azt a rendőr fickót ?

- igen.

- aish..igen ! Miatta halt meg pár emberem ! Miért ? Kiderült mit csinált ?

- értékelném, ha együtt működne. Tudja mire készül Choi San ?

- miért mondanám el ? - Changbinre pillantottam, aki a beszélgetést hallgatta le, és mérte be a férfi tartózkodási helyét. Bólintott, én pedig kinyomtam a telefont.

- Szöul, Yangcheon kerület, Black Eyes bár. - csukta le a laptopot.

- és ha nem működnek együtt ? - hajolt előre hozzánk Jeongin.

- elérjük, hogy együtt működjenek. - válaszolt Changbin.