Jia pov

Az éjszaka alatt semmit nem aludtam. Zavart, hogy San olyan közel van hozzám. Ha lehunytam a szemem Sihyeont láttam zuhanni.

Mikor a nap első sugara besütött a szobába kimásztam az ágyból. A köntöst magamra vettem, utána a konyhába indultam. Egy pohárba öntöttem gyümölcslét, azt iszogatva álltam meg az ablak előtt.

Ma jobb idő van, mint tegnap volt. A nap süt, a hó olvad.

Bárcsak Minhoval lehetnék. Hol rontottam el, amiért ezt érdemlem ? Vajon a fiúknak sikerült tisztázniuk a nevét ?

- jó reggelt. - a hangra a hideg rázott ki. Már csak ő hiányzott.

- neked is. - fordultam felé mosolyogva.

- még csak hét óra van, miért nem alszol ? - nyitotta ki a hűtőt.

- nem tudtam aludni. - vontam vállat. - hogy lesz a mai nap ? - tettem le a poharat, s leültem az egyik székre.

- nem terveztem nagy esküvőt. Csak te, én, Jonghyun, mint tanúm, és a szükséges emberek még.

- nekem ki lesz a tanúm ? Nem mintha olyan fontos lenne ez, az esküvő...

- kiválasztok neked valakit, ne aggódj.

- Wonwoo-val mi lesz ?

- kivel ? - fordult hátra.

- Wonwoo, a srác a fészerben. - arca megvilágosodott.

- hát, mivel megölni nem ölhetem, elengedni sem akarom, mert menne a rendőrségre, így arra gondoltam, hogy megtartom. - kutatott újra a hűtőben.

- nem kellett volna ide hoznod, és nem lenne ez. Engem se kellett volna.

- ne legyél ilyen pesszimista. - csukta be a hűtő ajtaját. - megmentettelek a depressziótól, ami felemésztett volna.

- milyen depresszió ?

- ami Lee halála után jött volna. - csavarta le a vizes palack kupakját.

- honnan tudod, hogy nincsen ? - néztem rá kihívóan. Komor tekintettel bámult rám.

- arról tudnék.

- miért vagy ebben annyira biztos ? Nem ismersz olyan jól, mint azt hiszed. - mosolyogtam rá, majd ott hagytam. Ahogy láttam sikerült elbizonytalanítani.

- Jia, várj ! - kiáltott rám Jonghyun. Kíváncsian fordultam hátra. - már mindenhol kerestelek. - állt meg előttem.

- baj van ?

- nem. Megjött a ruhád, gyere nézd meg. - fogta meg a kezemet.

- a ruhám ? Milyen ruha ?

- hát a menyasszonyi ruha. - egy sóhaj hagyta el számat.

- hagyod, hogy a húgod hozzá menjen egy olyan alakhoz, mint San ? - pillantottam rá szomorúan.

- jó ember. Ha nem lenne az, hagyott volna meghalni. - mosolygott.

- honnan ismered ?

- az titok.

- Jonghyun, én mást szeretek, nem ezt az embert.

- életben hagyta a barátodat a kedvedért.

- tudom, de én...nem akarok olyan emberhez menni, akit nem is szeretek, és még képes lenne bántani. Szöktess meg innen ! Kérlek ! - álltam vele szembe.

- nem lehet, Jia. Nem játszom el San bizalmát. Annak nem lenne jó vége.

- ismerek embereket, akik el tudnák kapni, és börtönbe csukni ! Csak segíts elmenni innen ! - tettem össze a két kezem. Csak nézett rám. Reménykedve néztem őt. - kérlek..!

- Jia...- sóhajtott, s megfogta vállamat. - nem tehetem. Ebben nem segíthetek. Ha megszöktetlek és kiderül, neked is véged, annak a gyereknek is vége, akit életben hagyott, és nekem is végem. San türelmes, de van neki is egy határa. Nézd az állapotodat, terhesen nem jutnál messzire, és az, hogy te is, és én is pont egyszerre tűnnénk el, furcsa lenne neki. Egyből rájönne. - miközben magyarázott majdnem elsírtam magam. - örülök, hogy nem az oroszok keze által haltam meg, de San által sem szeretnék. - ölelt magához.

Csalódást érzek. Talán ehhez hozzá kellett volna szoknom, de mégsem tettem. Mit tegyek, hogy senki ne tudjon többé megbántani ? Megértem őt is, mégis rosszul esik, hogy nem segít.

Vagy önzőség lenne elvárnom, hogy segítsen ?

Délután egy órakor már a menyasszonyi ruhában álltam San oldalán. Mások örömükben sírnak az esküvőjükön, de én bánatomban. Előttünk a szertartás vezető, mellettünk a két tanú, hátunk mögött San emberei.

Minho mellett kéne állnom, a fiúknak, és Minji-nek kéne itt lennie. Akkor nem szomorú könnyek csordulnának le arcomról.

A férfi hangja zökkentett ki.

- kijelented-e Lee Jia, hogy az itt jelenlévő vőlegényeddel, Choi Sannal, házasságot kötsz? - kérdőn néztem körbe. San türelmetlenül várta a válaszomat.

- i-igen...- hajtottam le a fejem.

- kijelented-e Choi San, hogy az itt jelenlévő menyasszonyoddal, Lee Jiával  házasságot kötsz?

- igen. - bólintott mosolyogva.

- megállapítom, hogy Jia, és San az egybehangzó “igen” kijelentésük alapján Dél-Korea, Szöuli családjogi törvénye értelmében házastársak. Megkérlek Benneteket, hogy a szóban elhangzott akaratot a házassági lapon aláírásotokkal is erősítsétek meg. Először a feleség, majd a férj írja alá a bejegyzést. Úgy döntöttetek, hogy életetek e fontos eseménye hivatalos tanújának Lee Jonghyunt és Kim Shinjaet kéritek fel.

Kim Shinjae ? Homlok ráncolva fordítottam hátra a fejem. Ohh..ő az én tanúm. Szigorú arckifejezése ijesztő. De nagyon.

- kérem, először a feleség, majd a férj tanúja írja alá az anyakönyvi bejegyzést. Kedves Ifjú Pár! A világnak szinte minden táján, az egymást szerető emberek jegygyűrűt, csillogó karikát húznak egymás ujjára. A hűségnek, a szeretetnek, s a végtelenségnek e szép szimbólumát néhány perccel ezelőtt Tőletek, mint menyasszonytól és vőlegénytől kaptam meg. Most visszaadom azzal, húzzátok fel egymás ujjára, már mint feleség és férj. Legyen ez a gyűrű biztosíték arra, hogy életetek végéig hűséges és szerető társai lesztek egymásnak. Kívánom Nektek, hogy a karika a végtelen szeretetet, az arany pedig a tiszta szerelmet jelentse számotokra. Megkérlek Benneteket, hogy a gyűrű cserét egy hitvesi csókkal pecsételjétek meg!

Szembe fordultunk egymással. Elsőnek San húzta fel az ujjamra a gyűrűt. Mosolyogva várta, míg én is a gyűrűért nyúlok.

Miután ez megtörtént a kezemet fogva csókolt meg. Megint nem működtem együtt a csókban. Kezét torkomra vezette, amitől megijedtem. Mikor elvált tőlem ravasz mosollyal nézett rám.

- van-e itt olyan aki ellenzi az Ifjú Párt ?- igen, én. - mostantól férj és feleség vagytok !