Jia pov :

Kezemet fogva kísért fel a tetőre. Már sötétedett. Ahogy az ajtó kinyílt, kettő lányt láttam meg, akik aggódva kapták felénk a fejüket. Sihyeon, Leia..

- mit keresnek itt ? - néztem Sanra, de nem mondott semmit. Becsukta mögöttünk az ajtót. Reflektor lámpák világították a tetőt. Sihyeon szája fel volt szakadva. Leia meg csak úgy állt, mosolyogva. Egy asztal volt a tetőn még, azon kívül csak a lámpák, és mi.

- mi folyik itt ? - lépett előre Sihyeon.

- ezt én is tudni szeretném. - álltam Sihyeon mellé.

- hát nem egyértelmű ? - sétált Leia elénk. - meg fogtok halni. - mosolygott a képünkbe.

- mi van ? - kapta el a kezemet Sihyeon. - ne merd bántani ! - tolt maga mögé.

- én nem is fogom. - rázta fejét a lány. - majd ő. - biccentett San felé, aki az asztalhoz lépett. Valamivel babrálni kezdett.

- San...- pillantottam a férfire. - az előbb még azt akartad, hogy a feleséged legyek, most meg, meg akarsz ölni ? - kérdésemre nem is ő reagált, hanem Leia.

- hogy mi van ? - fordult felé a lány is.

- hallottad. - fordult meg San, közben egy pisztolyt húzott fel.

- de te vele- nem tudta befejezni. San egy egyszerű mozdulattal lőtte fejbe. Sihyeon, és én sikítva tettünk hátra egy lépést.

- Jia, gyere ide. - intett maga felé. Elindultam, de Sihyeon nem engedte el a kezem.

- ne menj. - suttogta halkan. - téged is megölhet. - tekintete aggódással volt tele.

- engem nem fog. - hámoztam le a kezét enyémről.

- Jia...- nem foglalkozva vele sétáltam San mellé. - ne csináld ezt ! - kiáltott rám.

- aish ! Olyan hangos vagy ! - emelte fel a fegyvert San.

- Jia ! Mondd neki, hogy tegye azt le ! - lépett hátra egyet.

- mégis miért tenném ? Megérdemelnéd a karmát, nem gondolod ? Barátként, sőt ! Nővéremként tekintettem rád, de te hátba szúrtál !

- Jia ! Sajnálom ! - lépett hátra megint. A könnyei elindultak. - kérlek...- nem mondtam semmit. San leengedte a fegyvert. Gyors léptekkel került Sihyeon elé. Torkát elkapta, lelökni készült a tetőről.

- a bocsánatkéréssel elkéstél. - válaszolt helyettem San. Sihyeon kezével próbálta leszedni magáról Sant. Hiába. San lelökte őt a tetőről. Szemeimbe könnyek gyűltek. A tető széléhez siettem, a korlátba kapaszkodva kerestem szememmel Sihyeon testét, lent a hóban.

- úristen...- hajoltam vissza, amint megláttam őt feküdni a hóban, amit pirosra festett a vér.

- őt nem védted annyira, mint azt, a fiút. - szegezte rám a fegyvert San.

- S-San...- nem tudtam mozdulni. A lábaim nem akartak megmoccanni.

- csak nem tetszik a fiú ?

- n-nem. - ráztam fejemet. Mosolyogva engedte le kezét.

- ne félj. Téged nem bántanálak. - tárta szét karjait egy ölelésre. Álltam ott egyhelyben. Szigorú arccal kibiztosította a fegyvert, és mellém lőtt.

- t-te most tényleg le akartál lőnni ? - nyeltem egy nagyot.

- ha azt teszed, amit mondok, nem lesz baj. - tárta ki karjait. Félve öleltem meg.

Ez nem szerelem. Nem szerelemből tart itt. Valami másnak kell a háttérben lennie. Ha szeretne meg sem fordulna a fejében, hogy bántson.

- holnap korán kelünk. - mondta, mire felemeltem fejem.

- miért ?

- holnap hozzám jössz. - csókolt meg. Nem csókoltam vissza, de megnyomta a hasamat, így inkább mégis belementem a csókba.