Jia pov :

A nappaliban álltam az ablaknál. Az udvart néztem. Időnként egy fegyveres fickó sétált el az ablak alatt. Köztük volt Jonghyun is. Mikor elment pofákat vágott, amik miatt vagy hangosan felnevettem, vagy csak kuncogtam. Örülök, hogy mégsem halt meg.

- édesem. - a hangra hátra fordultam. San állt az ajtóban. Fehér bőre szinte rikított a fekete ruha, és haja miatt.

- ne hívj így. Hol voltál ? - kérdésemre leült a kanapéra. Halvány mosoly jelent meg arcán. - ne haragudj meg, de...nem valami bíztató, ha te így mosolyogsz...- mondatom hallatán szélesebb lett a mosolya, és lehajtotta fejét, de hamar felemelte.

- öltözz fel jól, és megtudod. - állt fel.

- adjál ruhát. - vontam vállat.

- gyere. - indult ki mosolyogva. Abba a szobába vezetett, ahol ébredtem. A szobában egy ajtóhoz sétált, amit kinyitott. Gardrób volt az ajtó mögött. Egy kabátot vett ki, amit rám terített. Annál fogva húzott magához. - biztos, hogy szeretnéd látni ? - kérdezte mosolyogva. Az orrunk összeért.

Nem tudom miért, de a szívem hevesebben kezdett dobogni, és melegem is lett. Félelmet nem érzek, amiért ezt érezném. A szemeit tudtam nézni, viszont éreztem, hogy elpirulok.

- valakinek felügyelnie kell a hülyeségeidet. - bújtattam bele kezemet a kabát ujjába.

- te leszel az ? - fonta derekam köré a karjait. Megijedtem. A közeledésétől.

- ezt ne. - toltam el kezeit. - attól, hogy meghalt még a jegyese vagyok, és szeretem.

- ha már nem, nekem szólj elsőnek. - fogta meg arcomat, s a homlokomra adott egy puszit. A szám tátva maradt, a levegő se jött egy pillanatig.

Homlokpuszi...

Kérdő tekintettel néztem rá, amit nem értett, ugyanis, ő is így tekintett vissza rám.

- mi a baj ? - fürkészte arcomat mosolyogva, mégis tudatlanul.

- semmi...csak meglepődtem..menjünk. - bólintott. A házból kivitt, egy fészer szerűségbe vitt, ahol meglepően meleg volt. Nagy volt ez is, de kisebb, mint a ház. Középen ült valaki egy székben, nekünk háttal, megkötözve. - San...ez mi ? - kaptam el a kezét, de ő csak előre ment.

- szerintem ismeritek egymást. - a személy elé sétáltunk.

- úristen...mit műveltél ?? - kaptam el ingjének gallérját. Wonwoo ült a széken, valószínűleg saját vérében úszva. - Woo, jól vagy ? - engedtem el Sant, és a srác elé térdeltem. Kezemmel fejét magam felé fordítottam. - te nem vagy normális ! - néztem fel Sanra.

- bántott, nem ? Most vissza kapja. - sétált egy asztalhoz.

- ne merd bántani ! - álltam a fiú elé.

- baby...- sétált felénk, késsel a kezében. - ha akarod nézd végig, ha nem szeretnéd, Jonghyun visszakísér a házba, ahol van még neked egy meglepim. - húzta végig a kést az arcomon.

- kérlek...ne tedd ! - fogtam meg kezét. - bántott, de az már a múlt ! Kérlek ! - térdeltem le elé. Vállamnál fogva állított fel a földről.

- sajnálom, édes...de nem hagyhatom életben. Beköpne a zsaruknak, ha elengedem. - tolt arrébb.

- San ! Ne ! - kaptam el kezét. - kérlek ! Nem csak ő bántott ! Az egész osztály volt !

- de ő bántott a legjobban, nem ? - fordult hozzám. - benne csalódtál a legjobban, ugye ? - hallgattam. Hiszen igaza volt, ez ellen nem tudok semmit felhozni.

- kérlek...ne öld meg..- karoltam át a lábát.

- tényleg ennyire fontos neked ?

- igen...- szorítottam jobban. - kérlek, ne bántsd ! - suttogtam.

- legyen. Egy feltétellel. - érdeklődve néztem fel rá. Kezével könnyes arcomhoz nyúlt. - gyere hozzám, és megkímélem az életét. - simított végig hüvelykujjával arcom vonalán.

- h-hogy ? - mintha nem értettem volna tisztán, pedig nagyon is jól értettem.

- legyél a feleségem, és életben hagyom. - guggolt le hozzám. Wonwoora néztem.

Ahogy ott ült megkötözve, véresen, félig eszméletlenül, úgy éreztem nincs más választásom.
Ha nemet mondok, akkor megöli, és az én lelkemen száradna, mivel meg tudnám menteni.

- legyen...- mosolyogva állt fel, kezemet megfogta, és engem is felállított.

- ő a tanú rá. - húzott közel magához. Bal kezemet megemelte, lehúzta róla a gyűrűt, amit Minhotól kaptam. Összepréselt ajkakkal néztem végig, ahogy eldobja. - menjünk be. - karolta át a vállam, s kikísért a fészekből.

- tényleg nem fogod bántani ? Ugye ? - pillantottam rá.

- megígértem, nem ? Őt nem bántom. - nyitotta ki a ház ajtaját.

- ez úgy hangzott, mintha mást bántani szeretnél. - mentem be elsőnek én.

- megnézed kit ? - jött be ő is.

-...biztos, hogy te rendőr vagy ? - nevetve adott egy puszit a számra.

- igen, édes. - lendítette át kezét a vállamon. - menjünk fel a tetőre. - mutatott fel.

- első randi ? - kérdeztem viccelődve, de mosolya eltűntette enyémet.

- akár. - kulcsolta össze a kezünket.

Már most rosszul érzem magam.