Jia pov

A házból akartam kirohannni. Nehezen találtam meg a kijáratot, ebben a nagy házban. A konyhán keresztül mentem, a lenti nappalin is, amiből nyílt három ajtó. Az egyik egy szobába vezetett, a másik egy-egy folyosóra.

Kezemet az ajtó kilincsére tettem. Még, ha hideg is van, eltűnök innen. Az ajtót kinyitottam, de rögtön le is fagytam.

Négy férfi fordult felém géppisztollyal. Nagyokat pislogva csuktam vissza az ajtót.

Újratervezés.

- csak nem belefutottál pár fickóba ? - jött a kérdés hátam mögül.

- engedj el ! - fejét csóválta mosolyogva.

- ahhoz túlságosan szeretlek. Gyere, igyunk valamit. - nyújtotta kezét. - sok meglepetés vár még rád. - nem csináltam semmit. Gondolkodtam, merre lehet még másik kijárat. - Jia, gyere ! - félelemből mentem oda hozzá. - miért nem tudsz engedelmeskedni ? - karolta át a vállam, és a konyhába kísért. - a bátyád jobb nevelést kapott. - rázta fejét.

- a bátyám ? Honnan ismered őt ? - álltam meg. 

- ne állj már meg ! - lökött meg, aminek köszönhetően beestem a konyhába. - mikor ő volt tizenhat, szerinted kitől szedte a kábítószert ? A jó istentől ? - mutatott fel nevetve. - dehogy. - vett elő kettő poharat, meg alkoholt. - tőlem.

- milyen rendőr vagy ? A törvénynek szentelted magad, erre fiataloknak árulsz drogot ? Fogva tartasz egy lányt, aki terhes ? - mutattam végig magamon, élő példaként. - ahelyett, hogy drogokkal tápláltad anno a testvéremet, meg kellett volna akadályoznod a halálát !

- lenyugodnál ? Komolyan, amióta felkeltél idegesítőbb vagy, mint Lee ! - döntötte hátra a fejét. - tessék, igyál te is. - csúsztatott elém egy poharat.

- terhes vagyok, te barom ! - toltam vissza a poharat.

- neked semmi sem jó ? - kérdésére nem feleltem. Csendben néztem ki az ablakon. - tessék, igyál ezt. - tett elém egy másik poharat. - víz. Nem vodka. Szagold meg, ha nem hiszed. - forgatta a szemét. Kezembe vettem, és tényleg megszagoltam. Hülye leszek benne bízni. Tényleg víz volt.

- uram, meghoztam a kért felvételeket, az emberek beosztása is itt van, és a jelentés az elmúlt három hónapról. - a hangra kiesett a kezemből a pohár. Mégis csak vodka volt ? Pedig még bele se ittam. - elnézést, visszajövök később.

- nem kell, maradj csak. Rég láttátok egymást. - San csak újratöltötte poharát.

Ez nem igaz. Ő meghalt. Láttam a saját szememmel.

Ezzel a tudattal fordultam meg, de tényleg ő állt előttem. Fekete öltönyben, hátra zselézett hajjal, fegyelmezett testartással, kezében papírokkal. Fülében olyan izé volt, mint a biztonsági őröknek. Csak egy ember, aki hasonlít rá. Ez nem ő.

Gondoltam ezt, amíg...

- Jia...jól meghíztál. - a hangja is ugyanolyan, de még az esze is.

- neked halottnak kéne lenned...- kapaszkodtam meg a konyha pultban.

- ennyire ne szeress..- forgatta szemét.

- láttam, hogy meghaltál. - szédülés tört rám.

- jaaa, az egyébként nem én voltam. Mikre jók a dublőrök, nemde ? Az osztályfőnöknek tényleg igaza volt, hogy valahol mindenkinek meg van a hasonmása. - mosolygott. Ez volt az a pont, hogy a földre rogytam. Reflex szerűen ugrott elém.

- dugd fel magadnak a dublőrjeidet, Lee Jonghyun ! - néztem rá mérgesen.

- jaj, hugi ! Olyan vicces vagy ! - kuncogott. Nevetése abbamaradt, mikor öklömet érezte meg arcában.

- testvéri szeretet...- hallatszott San halk hangja.

- aigoo ! Engedj felállni, mielőtt  fasírtot csinálok belőled. - löktem el kezét.

- te belőlem ? Egy kézzel elbánok veled. De mi az a valami ? - mutatott a hasamra. - mint egy tehén.

- ez rosszabb, minden büntetésnél ! - néztem Sanra.

- a srác, akárcsak az öcsém lehetne. Ezért segítettem neki. És lám, milyen jól tettem...

- ez biztos nem ő ! - mutattam rá. - bizonyítsd be, hogy te vagy Lee Jonghyun, az én bátyám ! - fordultam a sráchoz.

- mégis hogy ? - húzta magasra szemöldökét. Egy ideig elgondolkodtam, majd pimasz mosollyal néztem rá.

- Jonghyun-nak a fenekén van egy anyajegy. - biccentettem felé.

- azt akarod mondani, hogy vegyem le a gatyámat ? - kerekedtek ki szemei. - előbb fürdök hígítóban !

- van hígító ? - fordultam San felé.

- van, a garázsban van.

- jó, jó ! Leveszem ! - állt elém, mikor elindultam. Mintha tudnám hol van a garázs...

- hajrá. - ültem fel az egyik székre. Ha most szivatnak...láttam egy idegen pasi fenekét, ha nem szivatnak...él a bátyám.

- uram...nem menne ki ? Szégyenlős vagyok...- fordult San felé.

- hagyd élvezkedni ! - szóltam rá.

- nem vagyok meleg ! - kiáltott rám San.

- pedig lehetnél...- a srác sóhajtva csatolta ki övcsattját. Hátat fordított nekünk. A nyakán láttam azt a heget, ami Jonghyun-nak is ott van.

Kicsik voltunk, apa engem akart bántani, de Jonghyun elém ugrott, így őt vágta meg apa.

- állj ! - szóltam rá, mielőtt tényleg letolná a nadrágját. - hogy szerezted a heget, a nyakadon ?

- téged védtelek meg apától. - fordult felém.

- tényleg letoltad volna a gatyádat ?

- mivel tudom, hogy ott van az anyajegy igen.

- nem tudom...- sétáltam elé. - hogy ilyen jól tudtok hazudni, vagy tényleg te vagy az. - néztem fel rá.

- Jichi. - hajolt le hozzám ravasz vigyorral. Ezt a becenevet tőle kaptam, mikor egyszer nem bírtam kimondani a saját nevemet.

- oké, ez ő. - fordultam San felé.

- látod ? Visszahoztam neked őt. - tette le a poharat.

- még kételkedem egy kicsit, de...mennyi hatszor hat ? - fordultam hirtelen a fiú felé.

- negyvennyolc ! Nem hetven ! Dehogy ! Hatvanhat ! - igen, ez a bátyám.

- Szűz Mária..- mondtuk egyszerre Sannal.