Reggel az ébresztő keltett. Nem mondom, hogy hiányzott... Kimásztam az ágyból, felvettem az egyenruhát aztán a hajamat tettem rendbe. A konyhában Minho csinálta a reggelit. Köszöntem neki és leültem az asztalhoz.

- hogy érzed magad? - tette le elém a reggelit.

- egy kicsit izgulok a suli miatt, de egyébként remekül vagyok.

- én foglak vinni és hozni, ha nem érek rá megkérem majd az egyik kollégámat. Kizárólag csak olyan kocsiba szállj be, amire rá van írva, hogy rendőrség. - töltött a narancsléből.

- rendben..anya haláláról van valami hír?

- ugyan az a tettes, aki téged is megpróbált eltenni láb alól. - ült le ő is.

- ugh...és apa? Az ő ügyével mi van?

- megtaláltuk a kocsit, ami elütötte a szemtanút, de lopott kocsi volt. Az orvosod azt mondta, hogy túl sok gyógyszert vettél be, azért ájultál el. Milyen gyógyszert vettél be?

- én nem szedek semmilyen gyógyszert.- ráztam fejem. - de...lehet, hogy a szüleim rakták volna bele az ételbe, amit ettem..? - kérdésemen láthatóan elgondolkodott.

- ez meglehet..- nézett rám. Reggeli után megmostam a fogamat, felkaptam a táskát és indulásra készen vártam Minhora. Felvette a cipőjét aztán útnak eredtünk. Az iskola parkolójában leparkolt, leállította a motort és felém fordult. - mit csinálsz, ha piszkálnak, bántanak? - nézett a szemembe.

- szólok az igazgatónőnek..? - válaszoltam bizonytalanul.

- vagy nekem. Inkább nekem. - nézett el másik irányba. - vigyázz magadra. - nézett újra rám.

- rendben. - kiszálltam a kocsiból és elindultam be. Minho addig nem ment el, amíg be nem értem. Utam az igazgatói irodához vezetett. Bekopogtam az ajtón, majd válaszra várva álltam ott. Az igazgatónő nyitott ajtót.

- jó reggelt, fáradjon be. - mosolygott kedvesen.

- jó reggelt. - bólintottam és beléptem az irodába. Egy férfi ült az egyik széken. Érkezésemre felállt.

- Ms. Lee, ő Mr. Kang, az osztályfőnöke.

- üdvözlöm. - nyújtotta kezét a férfi.

- jó reggelt. - kezet fogtunk, aztán elindultunk az osztályba. Nincs túl messze az igazgató irodájától. A férfi benyitott az osztályba, amire mindenki felfigyelt. Én utána lépkedtem be. Minden szem rám szegeződött, ami kezd kellemetlen lenni.

- ő az új osztálytársatok, mutatkozz be, kérlek. - fordult felém.

- Lee Jia vagyok, tizenhét éves... - többet nem tudok mondani.

- rendben ülj le valahova. - egy lány nyújtotta fel a kezét és mutogatott a mellette lévő padra. Egy halvány mosollyal ültem le mellé.

- Lim Jiwoo. - nyújtotta mosolyogva a kezét.

- Lee Jia. - kezet ráztunk aztán fordultunk a tábla felé. Szünetben a pad köré gyűlt az osztály és bemutatkoztak és kérdezgettek. Normálisabbnak tűnnek, mint a volt osztályom.

- szépek a szemeid. - könyökölt a padon Dahyun, mosolyogva nézett a szemembe.

- köszönöm. - mosolyogtam én is.

- szerintem meg a mosolya a legszebb. - mondta Yiren.

- melyik szakra jöttél?- kérdezte Junhyuk.

- lakberendező.

- én is azon vagyok. - mosolygott.

- milyen szakok vannak az osztályban? - néztem körbe.

- vendéglátó, rendőr, lakberendező, és pedagógus. - válaszolt Hyoyeon. - én a vendéglátón vagyok.

- van kedved suli után kijönni velünk a kosárlabda pályára? Ott lesz az egész osztály. - tette fel a kérdést Minhyuk. Szívesen elmennék, de nem merek...

- szívesen elmennék, csak programom lesz. - húztam el a számat.

- semmi baj, akkor majd máskor. - legyintett mosolyogva Jihyo.

- beveszlek az osztály csoportba. - vette elő a mobilját Wonwoo.

- rendben.

- van tesód? - kérdezte Sihyeon.

- van egy bátyám. - felcsillantak a szemei.

- helyes? - kérdésére Hyojin nyakon vágta, amire elnevettem magam.

- a húga vagyok, az én szememben nem az. - ráztam fejemet mosolyogva.

- hogy van fent a neten? Bejelölöm. - vette elő mobilját.

- Lee Jonghyun. - bólintott és lázas keresésbe kezdett.

- több pasid volt, mint hajszálad. - szólt be Seongjun.

- te ne szóljál be...birka. - vágott vissza fel sem nézve telefonjából.

- tudod ki a birka. - csapta el a fejét sértődötten.

- igen, te. - nézett rá. - ő az? - mutatta felém a mobilját.

- igen.

- anyáám! Én bejelölöm, ha nem baj. - tette kezét a szája elé.

- nyugodtan. Szerintem nincs senkije. - legyintettem. A tanár hangja szakított minket félbe. Mindenki leült a helyére és kezdetét vette az óra. A vállamat valaki megkopogtatta amire hátra fordultam. Sihyeon volt az.

- nagyon ulzzang! - suttogta vigyorogva, egy mosoly kúszott az arcomra. - az arc vonalatok hasonlít a legjobban, meg a szemetek. Szépek vagytok. - mutatott like jelet. Bólintottam és visszafordultam a tábla felé.

Iskola után Jiwoo és Junhyuk kísértek ki a suliból. A parkolóban Minho várt rám.

- nekem mennem kell. - fordultam feléjük mosolyogva.

- haza kísérjünk? - kérdezte Jiwoo.

- nem kell, hazavisznek.

- megvárjuk veled, amíg ideérnek? - nézett rám Junhyuk.

- már itt van. Ha nem baj most megyek.

- dehogy baj, menj nyugodtan. - ölelt meg Jiwoo, majd Junhyuk is.

- sziasztok. - az úttesten átmentem Minhohoz. - szia. - álltam meg előtte.

- szia, ők kik voltak? - nézett az iskola felé.

- az osztálytársaim, Jiwoo és Junhyuk. Igazad volt, tényleg nem bántanak. - egy mosoly kúszott arcára.

- mondtam neked. Na ülj be. - biccentett a kocsi felé.

- el akartak hívni kosarazni. - mondtam miután beültem az autóba.

- és miért nem mentél?

- nem merek kimozdulni annyira. - csatoltam be a biztonsági övet.

- értem.

- Minho...a mobilomat elhozhatjuk a házunkból? - néztem rá.

- nem igazán kéne, mivel bűntett helyszín, de elhozhatjuk. A te szobád érintetlen maradt a gyilkosság idején.

- köszönöm.