Minho Pov

Miután eljöttem a helyszínről többet nem is terveztem visszamenni. A ház bejárati ajtaját nyitottam ki, aztán becipeltem Jia cuccait. Miközben az ajtót csuktam be a lányt szólongattam, de hiába. Nem jött. A táskát ledobtam a vállamról és a szobája felé kezdtem futni. Aggódva nyitottam be hozzá. Megkönnyebbülten néztem, ahogy békésen alszik. Nem tudtam elvenni szemem az arcáról. Olyan...pufi arca van mikor alszik. Ijedve ugrottam arrébb, amikor valami puha dörgölőzött a lábamhoz.

- mi a franc?? - vettem kezembe a macskát. - te meg honnan jöttél? - néztem bele nagy szemeibe. Kezembe harapott, így kiejtettem kezeim közül, ő pedig felugrott Jia ágyára. - ő volt, ugye? - kérdeztem a macskától. A lány átfordult másik oldalára. - tuti ő volt. - ráztam fejemet. Az ajtót becsuktam és mentem a konyhába. Finom illat csapta meg az orromat. A konyhába beérve az asztal meg volt terítve, rajta gőzölgő étellel. Az előtérbe sétáltam és levettem a kabátot, meg a cipőt. Újra benyitottam hozzá. - Jia...- halkan sétáltam az ágyhoz és ültem le rá. - Jia..! - kezemmel megfogtam a bokáját, de lehet rossz ötlet volt... Egy nagyot rúgott, amivel gyomorszájon talált. A földön terültem el gyomromat szorongatva. - bazdki...

- Minho! - villám sebességgel guggolt le hozzám. - jól vagy? - tette gyengéden a kezét vállamra.

- megvagyok...- bólintottam.

- nagyon sajnálom! Nem direkt volt! Reflex...

- kutya bajom. - ültem fel. - megtudhatnám miért kaptam? - néztem rá fájdalmasan.

- hát um...egyszer láttam egy filmet, ahol egy démon a kislányt úgy húzza le az ágyról, hogy megfogja a bokáját...- motyogta orra alatt.

- veszélyes rúgásod van. - ráztam fejemet. - az a macska honnan van?- fordítottam felé a fejemet. Az orrunk összeért. Ő is és én is zavartan kaptuk el a fejünket.

- az udvarban találtam...

- te kimentél a házból? Mondtam, hogy ne menj ki! Veszélyes lehet!

- cs-csak teregettem...- nézett rám, majd lehajtotta a fejét.

- mit csináltál? - jól hallottam, de meg akartam róla győződni, hogy nem hallucináltam.

- teregettem...kitakarítottam, kimostam, megfőztem...u-unatkoztam és gondoltam segítek..b-bocsánat, ha csak a gondot csináltam.

- nem csináltál semmi rosszat, de nem kellett volna takarítanod. - álltam fel. Kezemet nyújtottam felé. Puha kezét tenyerembe tette, én pedig felhúztam magamhoz. Túl nagy volt a lendület. Túl közel kerültünk egymáshoz. Arca egyre jobban pirosodott, ami bevallom nagyon is tetszik. - kóstoljuk meg mit főztél. - engedtem el. - ami meg a macskát illeti...maradhat. - néztem az ágyon alvó állatot.

- rendben. - a konyhában leültünk az asztalhoz. Egy kicsit vitatkoztunk azon, hogy kiszedjen hamarabb az ételből. Végül kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy ő fog szedni elsőnek.

- mond csak...nem szeretnéd folytatni a tanulmányaidat? - néztem rá.

- gondolkodtam rajta, de abba az iskolába nem szeretnék visszamenni. - rázta fejét.

- és ha iskolát váltanál? - ötletemre felkapta a fejét.

- nem is tudom...talán..

- holnap munka után keresünk neked egy új iskolát.

- köszönöm.

- ugyan... mostmár az én felelősségem vagy. - mosolyogtam rá. Csendben bólintott egy aprót.

Vacsora után a nappaliban ültünk és néztük a Tv-t.

- hoztam neked valamit. - álltam fel és a doboz, meg a táskáért rohantam.

- ez...- letettem elé a holmiját, ő pedig belenézett a dobozba. - nagyon szépen köszönöm! - ugrott a nyakamba.

- szívesen. - simogattam hátát. - volt egy kutyád? Csak mert találtam benne nyakörvet és egy pórázt.

- igen...Star volt a neve. Még a nagyitól kaptam. Tudta mit művelnek velem a szüleim, ezért is vett nekem egy bernáthegyi kutyát. Akárhányszor próbáltak bántani mindig megvédett. Csak miután a nagyi meghalt apa a kutyát megölte.

- sajnálom...

- rég volt. Ha nem baj én megyek zuhanyozni és aludni.

- nem, dehogyis. Menj csak.

Valami furát érzek...