Minho Pov

A helyszínre érve Chan és Jisung fogadott. Járőr kocsik, rendőrök, helyszínelők nyüzsögtek mindenhol. A házat körbe kerítették kordonszalagokkal. Azon átbújva mentem a munkatársaimhoz.

- hol van? - kérdésemre Jisung biccentett a ház felé.

- a fürdőszobában. - bementem a házba és a fürdőt kezdtem keresni. A nő teste a földön feküdt letakarva. Leguggoltam és kitakartam az arcát, illetve a nyakát. Fejemet kaptam fel amikor lépteket hallottam. Seungmin közeledett.

- rendesen elbántak vele. - guggolt le ő is fejét csóválva.

- ezt hogy érted? - néztem rá. Kérdésemre csak kitakarta a nő egész testét.

- megszúrták, fojtogatták, rúgdosták, verték, és lelőtték. Üzenetet is hagytak. - nyújtott felém egy cetlit.

- megtalállak, babygirl. - olvastam fel. - babygirl..? - néztem furán Seungminra, aki csak vállat vont. A papírt visszaadtam neki, utána a nő haját vettem el a nyakából. - a papírt küld el vizsgálatra. Jövök mindjárt. - álltam fel.

- hova mész? - állt fel ő is.

- a lány nyakán is ilyen foltok vannak...ha jól emlékszem. - válaszomra bólintott és visszament a hullához. Kölcsön kértem egy kocsit, bekapcsoltam rajta a szirénát aztán hajtottam haza. Mikor megérkeztem a kulcsaimat elővettem a zsebemből. Annyira sietni akartam, hogy nem találtam bele a lyukba a kulccsal. Még bénáskodtam kb öt percig a zárral aztán végre sikerült bejutnom. Fordultam volna be balra, a konyha felé, amikor Jia ugrott elém kezében egy serpenyővel és ütni készült. Kezéből gyorsan csavartam ki a serpenyőt, mielőtt eltalált volna vele. - látom bátorságod van. - néztem a kezemben lévő serpenyőt.

- megijedtem. - vakarta tarkóját.

- nem állt szándékomban. Mutasd a nyakad. - léptem felé egy lépést, amire hátrált.

- m-miért? - tekintete zavart volt.

- nem akarlak bántani, csak meg szeretnék nézni valamit. - értetlenül bólintott. Közelebb léptem hozzá, fejét a plafon felé emeltem. A kéz szorításának nyomai még látszódtak. Telefonomat kivettem a zsebemből, megnyitottam a kamerát, hogy le tudjam fotózni a nyakát.

- e-ezt miért..? - nézett rám nagy szemeivel.

- lehet anyukád gyilkosa téged keres. - láthatóan futott át arcán a félelem. - itt biztonságban vagy. - mosolyogtam rá. - mond csak...volt valamilyen párkapcsolatod?

- dehogyis! - rázta fejét. - barátaim nem voltak, nem hogy még párkapcsolatom. - nevetett kínosan. - miért?

- hagytak egy üzenetet, ami abból áll, hogy megtalállak, babygirl. Nincs valami ötleted?

- nem...sose voltam fiúval...

- nekem elmondhatod. - látszott rajta, hogy kezdi kínosan érezni magát.

- n-nem voltam senkivel sem.

- biztos? - csak bólintott.

- i-inkább visszamegyek a szobába. - lépett hátra egyet.

- én visszamegyek dolgozni. Ha valami baj van hívj. - bólintott, sarkon fordult aztán ment vissza a szobába. Szemem a kezemben lévő serpenyőre tévedt. Egy féloldalas mosoly kúszott arcomra. Az előbb képes volt lecsapni, most meg reszket, mint a nyárfa levél. Lányok... A serpenyőt visszavittem a helyére, aztán siettem a házhoz.

Amint odaértem kirobbantam a kocsiból egyenesen a nő holttestéhez. Leguggoltam újra, a telefonon a képet kinagyítottam. Ugyanakkora a kéz. Egy sóhajjal álltam fel.

A fürdőkád, a mosdó kagyló tiszta vér volt. A tükör összetört. Hirtelen ötlettől vezérelve indultam felfedező útra a házban. Kértem kesztyűket utána elindultam. Benéztem a konyhába, a nappaliba, a szülők hálójába.

Említette Jia, hogy van egy bátyja. Az ő szobáját kutattam át a legalaposabban. Drog, cigi, alkohol, óvszer volt eldugva egy szekrénybe. Ezeken kívül semmi érdekesebb nem volt.

Jia szobájába nyitottam be utoljára. Világoskék falak, cica poszterek, egy ágy, az ablak előtt egy íróasztal rajta tárva nyitva könyvek, füzetek. A szekrényébe is benéztem. Az ágy alá is.

Találtam egy dobozt, benne egy könyv, pár csomag rágó, két toll, kettő fejhallgató, három fülhallgató, egy bluetooth hangszóró, furulya és egy...nyakörv pórázzal volt benne.

A nyakörvet vettem a kezembe. A bilétán Star állt. Gondolom volt egy kutyája. A könyv is a kezembe akadt. Elsőnek vitatkoztam magammal, hogy nem kéne belenézni, mi van, ha valamilyen személyes dolog van benne...de mi van, ha a nyomozást is segíti? Végül kinyitottam a kis könyvet.

Tervrajzok voltak benne. Összecsuktam a könyvet és visszatettem a dobozba. Egy táskát vettem ki az ágy alól. Kinyitottam, de üres volt.

Az asztalhoz léptem és ott is kutakodtam. Könyvek, füzetek, feljegyzések az iskolával kapcsolatban, ceruzatartók, laptop.

A laptopot betettem a dobozba. Valószínűleg szüksége lesz rá majd valamikor.

A szekrényét is átnéztem. Találtam benne egy kisebb dobozt és egy nagyobbat. A kisebben pénz, a nagyobban mindenféle édesség volt. Ezeket is abba a dobozba tettem. Raktam el még neki ruhát is. Az ágyra tévedt a tekintetem.

Szerintem ennek a lánynak a kék szín a kedvenc színe. Az egyik párna felirata megragadta a tekintetem. "If you sleep, life is better" megfogta a lényeget.

A táskába beletettem neki két párnáját és a világoskék plédjét. A táskát a vállamra kaptam, a kezemben pedig a dobozt cipeltem le az emeletről egyenesen a kocsim csomagtartójába.

- kirabolod a kiscsajt? - állt meg mellettem Jisung.

- viszek neki pár cuccot. - csuktam le a csomagtartó ajtaját.

- hol van most? - támaszkodott neki a kocsinak.

- nálam. - vontam vállat. Szeme kerekedett.

- te megőrültél? Rá vadászik az a férfi és te magadhoz vitted? Csak nem bejön? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.

- hülye...meg kell védeni. - forgattam szemem. - de nem néz ki rosszul.

- hány éves is? Tizen...

- tizenhét, de eszedbe ne jusson! - indultam el a házba.

- most miért?? Csak három év van köztünk! - jött utánam.

- de még kiskorú! Ha megtudom, hogy egy ujjal is hozzá értél lecsukatlak! - fordultam felé.

- jól van na...de azért mutass be neki! - tette össze a két kezét.

- majd meglátom. - néztem rajta végig. - nem hinném, hogy készen áll egy idióta fogadására.

- na menj a tudod hova! - csapta el a fejét, de elnevette magát.