Sokkosan néztem az előttem álló beharapott ajkú férfit. Nem akartam hinni a fülemnek. Kínosan nevettem fel és ráztam fejemet. Attól, hogy nem bánt velem úgy, ahogy egy anyának kellett volna ő még az anyám volt. A sírás kerülgetett.

- nem, ez nem igaz. - ráztam fejemet nevetve. Látásom egyre jobban halványult. Szememet összeszorítottam. Az első forró könnycsepp le is gördült arcomon. - nem igaz...- suttogtam magam elé. Azt a könnycseppet követte a többi.

- sajnos az. - biccentett. Szememet a padlóra vezettem. Az emlékek, jók és rosszak egyaránt törtek fel. Ő volt az, akit elsőnek láttam. Ő tartott a kezében. Ő adta nekem az életet. Igaz, hogy utált, de sose kívántam neki halált. Ő nevelt fel..márha az nevelés volt...

- anya nem halt meg. - ráztam fejem miközben ránéztem. Közelebb lépett, amire én hátrálni kezdtem. Kezét nyújtotta felém.

- Jia, nyugodj meg. - kezét néztem aztán visszanéztem szemeibe. Megindultam felé és magamhoz öleltem. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Amilyen szorosan tudtam, úgy tartottam. Kis fázis késéssel kezét hátamra vezette és simogatni kezdte. Fejemet mellkasába fúrtam és csendesen sírtam.

- ki..ki tette? - toltam el magamtól, hogy rá tudjak nézni.

- nem tudom. Talán az, aki apukáddal is végzet. Így anyukád lekerült a gyanúsítottak listájáról. - vette le magáról a sütő köpenyt. - nekem be kell mennem megvizsgálni az ügyet. Adok ruhát, zuhanyoz le. Gyere. - indult ki a konyhából. Lassan lépkedve haladtam utána. Egy szobába vezetett be. Nem volt túl nagy. Egy szekrényhez lépett és kivett belőle egy mackó nadrágot, aztán felém fordult. - pólót, vagy pulcsit szeretnél?

- pulcsi...- a kezembe nyomott egy fekete pulcsit.

- zuhanyoz le, utána azt csinálsz amit szeretnél. - ment ki a szobából.

- nem mehetnék inkább veled? - rohantam utána kezemben a ruhákkal.

- nem! - nagy hévvel fordult hátra. - ablakot, ajtót zársz, ha baj van ezen a számon tudsz hívni. - nyomott a kezembe egy névjegykártyát. - a vezetékes telefon a nappaliban. Egy fontos szabály- lépett közelebb.- ha nem én vagyok az, akkor nem engedsz be senkit a házba. Értetted? - fogta meg a két vállam. - akkor sem, ha ismerős! - csendben bólogattam, mire elmosolyodott és elengedett. - okos kislány vagy te. Most mennem kell, majd jövök. - viharzott el. Jó érzéssel tölt el, hogy aggódik, de ez már túlzás, nem?

Keservesen baktattam megkeresni a fürdőszobát. Benyitottam egy ajtó mögé, mosoly jelent meg az arcomon mikor megtaláltam a fürdőszobát.

Szürke és fehér színben úszott. Egyetlen hibája, hogy egy nagy ablak van a szembeni falon, ami a kertre néz. Innen rá lehet látni a konyhára.

A kapott ruhákat letettem valahova, aztán az ablakhoz léptem és elhúztam a szürkés fehér függönyöket. Bejön Minho ízlése.

A pizsamát ledobtam magamról és beálltam a zuhanykabinba. Hihetetlen, hogy anya és apa is meghaltak...vajon a bátyám hogy van?