Minho Pov

Az irodámba csörtettem be. A dolgaimat lepakoltam az asztalra és frusztráltan vettem kezembe az asztalra kikészített mappát. Egy új ügy volt benne. Az ajtón kopogtattak, majd Chan lépett be rajta.

- mit tudsz erről? - dobtam hanyagul az asztalra a mappát.

- egy férfit találtak a Han folyóban, fejbe lőtték. Valami amatőr lehetett, a pisztolyt a hulla után dobta. Ott van benne. - mutatott a mappa felé.

- akkor ez egyszerű lesz. - sóhajtottam. - nézesd meg az ujjlenyomatokat. - vettem ki a pisztolyt.

- már megcsináltam. Nem volt rajta ujjlenyomat. Biztos kesztyű volt a tettesen. - ült fel az asztalomra.

- kamerák voltak a környéken?

- voltak. Egy fekete ruhás fiú lőtte le. Olyan húsz éves lehet max. - mutatott tehetetlenül. Kinyitottam a mappát és megnéztem a hulla fotóit.

- te, ez az a fickó, akibe ma belebotlottam, amikor azt a lányt üldözte. Ez annak a lánynak az apja!- mutattam felé a képet.

- milyen lány? - ráncolta értetlenül a homlokát.

- ma, amikor sétáltam az utcán, nekem jött egy lány, tizenhét éves, az apja és az anyja kergette. A kórházban fekszik, megmérgezték. Nem súlyos, de ki szeretném deríteni, hogy ki tehette. - magyaráztam el neki a pár órája történt eseményeket.

- van gyanúsított?

- persze, a családja. - dőltem hátra a székben.- szemtanúk vannak?- tértem vissza az eredeti ügyünkhöz.

- volt egy. - húzta el a száját.

- hogy érted, hogy volt? - néztem értetlenül.

- elütötték. Miközben ide tartott a zebránál elütötték. Cserbenhagyásos gázolás.

- megint csak a kamerákra tudunk hagyatkozni. - sóhajtottam. - kocsi rendszáma?

- nem volt.

- összefüggésben lehet a férfi halálával?

- igen. Mivel kezdjük?

- nézzétek vissza a kamerák felvételét, keressétek meg a kocsit...a fegyver egy Grand power Q100-as, forgócsöves, nézz utána hol lehet egy ilyet venni. Ha meg van a bolt, ki kérdezzük a tulajt, vagy az eladót. Ha adnak személyleírást, már pedig fognak, akkor fantom képet készítünk. Ha a lánnyal összefüggésben áll a dolog, meg kell védenünk a kiscsajt. - vázoltam fel a tervet.

- értem. - bólintott.

- addig én megírom az előző ügy jelentését, utána bemegyek a lányhoz és kikérdezem. - kapcsoltam be a laptopot.

- rendben. - bólintott, majd kiment. Annyira fúrja az oldalam, hogy ki ölhette meg azt a férfit, hogy az nem igaz. Ez az ügy érdekesebbnek ígérkezik, mint az előző öregasszony eltűnt cicája...
A papírok közt kutatva kerestem az előző munka jegyzeteit, amikor nyílt az ajtó és Jisung lépett be rajta.

- főnök, most én leszek a kedvenced. - tett az asztalra egy papírt.

- ez mi? - vettem kezem ügyébe a papírt.

- egy antik kereskedőnek a boltja. A város keleti külső részén található. Mindent árul, fegyverek, vázák, antik evőeszközök, régi, méreg drága borokat, meg mindenféle régiség.

- van engedélye a fegyverekre? - néztem fel rá.

- nincs.

- te, Chan és én kimegyünk, szólj Seungminnak, hogy írja meg az öregnő meg a macska jelentését. Miután végeztünk a kereskedővel én megyek a lányhoz kihallgatni. - csuktam le a laptop tetejét.

- rendben. - bólintott és kiment. Felálltam a székből, magamra kaptam a kabátom és indultam az egyik kocsihoz. Út közben csatlakozott hozzám Chan és Jisung. Chan ült a volán mögé, én mellé, Jisung pedig beült hátra. Az a bolt teljesen kint volt a városból, az erdős területen található. Mikor beléptünk egy csengő jelezte ott létünket. A pult mögül egy szakállas férfi bukkant fel.

- miben segíthetek? - több mint 80 éves lehetett.

- Lee nyomozó. - emeltem fel a jelvényemet, majd elő húztam a bizonyítékot. - tudomásunk szerint ezt a fegyvert itt vették. Ki vette meg? - toltam a zacskóban lévő fegyvert a pultra.

- nos...sokan megfordulnak erre felé...nem emlékszem pontosan..- rázta fejét.

- van egyáltalán engedélye ezekre? Simán lecsukhatnám illegális fegyverek árusítása miatt. Szóval kivele. Ki vette meg ezt a pisztolyt?

- egy betévedt vendég, mint maguk. - a két fiú a háttérben a nevetést próbálta visszatartani, én meg egyre jobban lettem mérges.

- fiúk, adjatok egy bilincset. - fordultam Chan felé.

- tessék. - nyújtotta felém az említett tárgyat. Az öregemberhez léptem és összebilincseltem kezeit.

- ha megmondja, hogy ki vette meg a fegyvert, elengedem.

- egy vörös hajú nő volt! Körülbelül százhatvan centi magas! - büszkén mosolyogtam, majd Jisunghoz toltam a férfit.

- vigyétek be.

- de úgy volt elenged!

- hogy tovább tudja árulni ezeket? - mutattam egy légpuska felé. - ma történt egy gyilkosság a maga jóvoltából.

- de maga rendőr! Köti a becsület!

- nyomozó, ezt majd megtárgyalja a bíróval. Vidd ki a kocsihoz. - biccentettem Jisung felé. - megyek én is mindjárt.

- a képeken nem férfi lőtte le az áldozatot? - állt mellém Chan.

- de, de lehet egy nő vette meg a fegyvert, vagy van egy másik opció...

- és mi az?

- a gyilkosunk transz. - vontam vállat. - szerintem egyértelmű, hogy itt nincsenek kamerák.

- hát az biztos. - bólintott.

- mindegy, induljunk. Engem a kórháznál tegyél ki. Ide még majd küldünk ki rendőröket, hogy zárják le ezt a bolt féleséget. - indultam ki a kocsihoz. A kocsi hátsó ülésén már bent ült az öreg. Ha jól láttam vérzik az orra. - vele meg mi van? - biccentettem a fejemmel a vérző orrú férfi felé.

- nem akart beszállni a kocsiba. - vont vállat Jisung és ő is beült. Fejemet rázva ültem be az anyósülésre. Chan is beült a járőr kocsiba és indultunk a kórházhoz. A kórház előtt Chan leparkolt én kiszálltam és mentem be. A lány kórtermébe kopogás nélkül nyitottam be. Az ágyban feküdt és az ablakon keresztül nézte a kinti tájat.

- szia...- beljebb léptem és becsuktam az ajtót. - hogy érzed magad? - sétáltam az ágya elé.

- um...egy kicsit fáj a fejem, de ahhoz képest egész jól. - fordította felém a fejét.

- mesélnél nekem egy kicsit a családodról? Hogy hívnak?

- Lee Jia vagyok. A családom az...nem szívesen beszélek róluk. - harapta be alsó ajkát.

- pedig most jó lenne, sokat segítenél a nyomozásban. - erre már belekezdett a mesébe, még ha nem is mondott olyan sok dolgot.

- apám visszaeső alkoholista, anyám füvet szív, a bátyám meg mindkettőt csinálja. Iszik, füvezik. - őszintén, hallottam már ennél rosszabb családi ügyeket, sőt oldottam is már meg - igaz akkor még csak gyakornok voltam -, így nem lepődtem meg a dolgokon.

- és te?

- én mi? Én nem drogozok. - horrkantott fel.

- a karodon látszik, hogy vertek. Ők voltak? - kérdésemre feljebb húzta a takarót és bólintott. - apukádat ma a folyóból húzták ki. Fejbe lőtték.

- ki tette?- lefagyott. Nem voltak könnyek szemeiben, csak a színtiszta döbbenet.

- azt próbálnám kideríteni. Volt apukádnak valamilyen rossz akarója?

- nem tudok róla...talán a bátyám tud segíteni. Ő volt úgy mond a jobb keze. - a szobában mobilom csörgése hallatszott.

- jövök mindjárt. Apukádat hogy hívták?

- Lee Ethan. - bólintottam és kimentem a kórterem elé.

- épp jókor. Írni akartam, hogy nézz utána Lee Ethannek. - emeltem fülemhez a mobilt. Chan hívott.

- máris. Meg van a kocsi, amivel elgázolták a szemtanút.

- hol van?- lelkesedtem fel újra. Igazán megtanulhattam volna, hogy ebben a szakmában nem szabad lelkesedni, mert akkor az ellenkezője történik annak, amit szeretnék.

- a bontóban darabokban. Úgy látszik mégsem amatőrrel van dolgunk.

- francba!

- Lee Ethan, ausztrál Dél-koreai, 1976-ban született, Perth-ben. 2000-ben költözött Dél-Koreába és családot alapított. Zűrös múltú pasas. Egy orosz maffiával is volt dolga. Ki ez a pasi?

- a lány apja.

- többször volt sitten, mint templomban.

- rendben, ha találsz még valamit hívj. - megszakítottam a hívást és visszamentem a lányhoz. - édesanyád haja milyen színű?- vettem elő a kis füzetkémet.

- sötétbarna...miért?- látszott az arcán, hogy össze van zavarodva. Nem csoda. Kergették az utcán, meg tudta, hogy megmérgezték, majd azt is, hogy az apját megölték.

- van vörös hajú nő a családban?- vágyakozva egy igen válaszra néztem szemeibe.

- csak barna és szőke. - rázta fejét.

- bátyád hány éves?- a reményt fel nem adva faggattam tovább.

- tizenkilenc. - ezt gyorsan felírtam. Az elkövetőnk egy húszév körüli pasi.

- rendben. Volt bent a doktor úr?- csuktam be a füzetet. Ez már inkább baráti kérdés volt.

- igen, ha minden rendben megy, holnap már kiengednek. - nem tudtam eldönteni, hogy örül a hírnek, vagy nem. Az apja már halott, az biztos, hogy ő nem fogja tudni bántani.

- haza mész majd?

- máshova nem tudok...anyám nem olyan erős, mint apa. Tőle nem félek annyira.- a válasz annyira nem volt nyugtató.

- rendben, ha bármi baj van, csak hívd a rendőrséget. Amint megtudunk valamit értesítelek. - mondatom után kisétáltam a teremből.