Valami csipog mellettem. Szememet nehezen tudom kinyitni. Amint kinyitom minden világos, így gyorsan csukom vissza. Pár pislogás után hozzá szokok a fényhez. Egy kórházi szobában feküdtem. Az ágy mellett egy férfi ült egy székben. Az a férfi volt az, aki megvédett a szüleimtől. Mocorgásomra felém kapta fejét.

- hogy érzed magad? - állt fel.

- egy kicsit fáj a fejem. Miért vagyok itt?

- megmérgeztek. Nem volt halálos, de veszélyes. A gyomrodat kimosták. A nevem Lee Minho, miért menekültél a szüleid elől?- zsebre tett kezekkel állt az ágy előtt.

- a kutyával jobban bánnak, mint velem. - fogtam meg homlokomat.

- szóval azt mondod vernek? - vett elő egy kis jegyzet füzetet.

- azt is. - a telefonja csörgésbe kezdett.

- ezt fel kell vennem. Ne haragudj. - ment ki. Az ablakon keresztül láttam, ahogy a folyosón összevissza járkál, miközben telefonál, majd egyszercsak megáll és az ablak felé fordul. A tekintetünk találkozott, de én elkaptam figyelmemet. - nos...- hangjára felé irányítottam fejem. - nekem most el kell mennem. Az ügyedet feljegyeztem, ha tényleg vertek a szüleid, és ők állnak a mérgezés mögött, feltehetően rács mögé fognak kerülni. Hány éves is vagy?

- tizenhét.

- még kiskorú...feltétlenül ki fogom deríteni ki mérgezett meg téged, de most mennem kell. Délután még jövök. A doki azt mondta, bentartanak még pár napra megfigyelésen. - vette fel a kabátját. - délután jövök. Szia. - viharzott ki a szobából.