Az iskolából tartok haza. Haza, inkább a pokol. Szüleim, mintha a sátán megszemélyesítői lennének. A kutyával jobban bánnának, mint velem. Lee Jia vagyok, tizenhét éves. Szüleimmel a kapcsolatom mínuszokban van. Szerintük önállóságra nevelnek, de én azon az elven vagyok, hogy, ha vered a gyereket az nem nevelés. A testem teli van ütés nyomokkal, zúzódásokkal, foltokkal. Ez mind miattuk. Az osztály strébere vagyok, a szüleim olyanok, hogy ha egy rossz jegy is becsúszik, akkor isten mentsen engem...

Félve léptem át a nagy ház kapuját, amit halkan csuktam be magam után. A bejárati ajtó kilincsét lenyomtam, és beléptem a házba. Levetettem magamról a táskát, kabátot és a cipőt. Táskámat felvettem a földről, utána körül néztem a házban, hogy van-e itthon valaki. Nem találtam senkit se a konyhában, se a nappaliban. Az emeleten sem voltak. Hátizsákomat bedobtam a szobámba utána rohantam a konyhába.

Szigorú étkezési rend van itthon, legalábbis csak nekem van megszabva mikor mit ehetek. Anya szerint azok a lányok a szépek, akik karcsúak. Egyre jobban érzem azt, hogy a szüleim elmarnak tőlem mindenkit. Az osztályban én vagyok a szürke kis egér, barátaim nincsenek, rokonokkal nem igazán találkozhatok. Egyedül az iskolának élhetek, amibe kezdek belefáradni.

A családunk igen összetett. Apám visszaeső alkoholista, anyám füvet szív, a bátyám meg mindkettőt csinálja. Iszik, füvezik. Én meg vagyok a csendes bárány, aki teljesíti az összes feléje irányuló kérést. Az, az én vagyok "Hamupipőke" ebben a családban.

A konyhában tömtem magamba mindenféle ételt, amikor ajtó nyitódást hallottam. Villámgyorsan tettem vissza a kaját a hűtőbe és rohantam vissza a szobámba. A számat megtöröltem közben elővettem a tanulni valót és leültem a székhez. A dugi rágómból bevettem egyet. Egyszer jártam úgy, hogy titokban ettem, akkor számon is kértek, persze én tagadtam mindent, de meg érezték a leheletemen. Aznap duplán is kaptam a bőrömre.

Az ajtó kivágódott, amire oda kaptam a fejem. Anya állt ott.

- hányszor mondjam neked, hogy tartsd be az étrendet?? - csapta le elém az ételt, amit az előbb ettem.

- nem tudom miről beszélsz. - ráztam fejemet. - amint haza jöttem leültem tanulni. - mutattam a kinyitott fizika tankönyvre.

- megint hazudsz? Tsk, nem tanulsz a hibáidból? - tette keresztbe a kezeit.

- nem hazudok! Biztos a fiad dézsmálta meg. Nem kell mindent egyből rám fogni. - fordultam vissza a könyv irányába.

- de megnőtt a szád! - kezem után kapott és rángatni kezdett le a földszintre. Apa a lépcső előtt gyűrte fel ingjének az ujjait. - ha bevallanád nem lenne akkora a büntetésed! - lökött apám elé.

- szóval hazudsz az édesanyádnak? - kapta el a torkom. Kezem automatikusan kezére kaptam. - miért nem tudsz tanulni a hibákból? - tolt neki egy falnak. Keze egyre jobban szorította torkomat.

- engedj el..! - a fekete foltok kezdtek feltűnni. Még sosem vetemedett fojtogatásra. A levegő kezdett fogyni. Azt hiszem itt a vég.

- megjöttem. - hallottam meg bátyám hangját. Most ő az egyetlen reményem. - itt meg mi folyik? - kezemmel próbáltam elválasztani magamtól apámat.

- hazudott. - válaszolt anyám.

- általában nem csak pár pofon szokott neki járni? - apám keze szorítása enyhült, ahogy bátyám felé fordult.

- kezd elegem lenni belőle. - testvérem nem mondott semmit, csak csendben nézett könnyes szemembe. Frusztráltan sóhajtott fel.

- meg kéne válni tőle, nem? Csak fejfájást okoz. - tette zsebre a kezét. - ki tudja mit csinálhat, amíg nem figyelünk...- nézett végig rajtam, majd apán.

- igazad van...- vette el a kezét. - de olyan jó érzéssel tölt el, hogy verni tudom. - paskolta meg a fejem. - ez is jól esik. - pofozott fel. Fejem oldalra bicsaklott. Ezt kell elviselnem. Gondolkodás nélkül lendítettem a lábamat, eltaláva gyenge pontját.

- te meg mit csinálsz??! - kapta el a hajamat anyám. Kezéhez nyúltam, amit utána kicsavartam, így kikerültem szorításából. Apa a földön húzta össze magát. Bátyámra vezettem a tekintetem, aki csak az ajtó felé biccentett. Egy hálás mosolyt küldtem felé, aztán kirohantam a házból.

- mire vársz még?? Kapd el!- kiabálta apa. Lábam futásnak eredt. Egy pillanatra fordítottam hátra a fejem, anyám futott utánam, majd apa is kimászott a házból. Miközben menekültem az utcákon a szüleim elől véletlenül belefutottam egy fiatal férfiba.

- bocsánat. - elhadartam gyorsan és futottam volna tovább, ha nem kapja el a karomat és ránt vissza. Mellkasának ütköztem, már szólásra nyitotta a száját, amikor kiabálást hallott meg. A nevemet kiabálva futottak utánam a szüleim. Rángatni kezdtem a kezemet a markai közül, de nem engedett. Anya és apa egyre közelebb értek.

- kik ők neked? - szólalt meg végül.

- a szüleim. - próbáltam kiszabadulni, de nem engedett.

- miért menekülsz a szüleid elől? - tolt neki egy falnak.

- nem magára tartozik! Engedjen el! - teljes pánik tört rám, mikor apa ideért.

- köszönöm fiatal úr! Maga nélkül nem értük volna utol. - mosolygott hálásan a kezemet szorongató férfira. Apám a kezemhez akart nyúlni, de a férfi ellökte a kezét.

- miért menekült önök elől? - maga mögé tolt és elém állt.

- tudja milyenek a kamaszok. - legyintett az anyám mosolyogva.

A férfi mintha elgondolkodott volna, majd arrébb állt volna. Gondolkodás nélkül karoltam át hátulról az előttem álló férfit. Férfi...inkább fiú ezzel az arccal.

- kérem, ne...- halkan mondtam, de épp csak annyira, hogy hallja.

- mégegyszer kérdezem, miért menekült önök elől? - állt meg a mozgásban. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

- jól van, ehhez magának semmi köze! - tolta volna félre, de az idegen elővett valamit. Pénztárca szerű volt. Kinyitotta, mire apám egy lépést tett hátra.

- mégegyszer és utoljára kérdezem. Miért menekült maguk elől? - hangja rideg, de nyugodt. Magabiztossága engem is megnyugtat. - ha nem hajlandóak válaszolni, be kell vinnem önöket a kapitányságra. - ohhh pont egy rendőrt fogtam ki. Áhh szuper vagyok.

- elnézést Mr. Lee nyomozó. - hajoltak meg, majd távoztak. Hoppá, nyomozó. A gyomrom kavarogni kezdett. Jobb kezemmel a falnak támaszkodtam, a ballal a gyomromat szorongattam.

- van fog- fordult felém, de amint meglátta, hogy az ájulás szélén vagyok, máshogy fejezte be mondatát. - minden rendben? - kapott el, mielőtt összeestem volna. Válaszolni sem tudtam, minden elsötétült.