Azt hittem, hogy csak álmodom. Egy percre behunytam a szemem, majdcsak átadtam magam az érzésnek. A testem minden egyes porcikájában remegtem. Egyszerre rázott ki a hideg és öntött el a forróság. Száz pillangóból lett ezer és még ezer, meg még annál is több. William forró ajka az én ajkamról leszakadt és tovább vándorolt a nyakamra, a mellrészemre. Olyan tempóban vert a szívem, hogy azt hittem ki fog ugrani a helyéről. 

Hozzásimultam a testemmel az övéhez. Olyan érzésem volt,  mintha végre megkaptam volna valamit, amit már nagyon régóta akartam. De én sosem gondoltam arra, hogy Will-el ilyet tennénk. Lehet csak nem vallottam be magamnak. Nagyon nagy hiba. 

Megfogtam a férfi arcát a két  kezembe, és felemeltem, hogy újra az ajkaimra térjen és kóstolgassa azt. Mennyei érzés volt azt tudni, hogy mi ketten ezt megtettük. Tudtam nagyon jól, hogy holnapra mindent megbánok, vagy jobbik esetre elfelejtünk mind a ketten mindent, de ez a pillanat a miénk volt. Semmi és legfőképpen senki nem tudott volna elválasztani Tőle.

Will az ajkamba harapott gyengéden, mire én felsóhajtottam. Tudtam, hogy szándékosán tette, hogy reagáljak valamit. Nekinyomott teljesen a falnak és akkor volt az, hogy  teljesen, mindenhol összeforrtunk. Lenge gatyája alatt éreztem a férfiasságát. Már olyan merev volt, hogy üveget lehetett volna vele vágni. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy nem folytathatjuk. Egy utolsó csókot követeltem tőle, majd mosolyogva elváltunk. Nem szóltunk hosszú percekig egy szót sem. Csak nézve egymást vártuk, hogy lecsillapodjunk. Hogy mind a ketten megnyugodjunk. 

- Megőrjítesz, Carla - az arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy a szája súrolta az arcomat. nagyot mosolyogtam rá. Nem igazán tudtam erre mit válaszoljak, de nem is kellett, hisz folytatta. - Régóta vágytam erre, hogy valamilyen szinten megkaphassalak

- És ahhoz be kellett, hogy rúgjunk, ennyire? - nevettem fel, de nem sértésből kérdeztem. 

- Józanon nem mertem volna - nagy vigyorára melegség öntötte el a szívem. Anya mellett sem láttam ennyire boldognak. Fehér fogai világítottak a sötétben.

- Nem is fogunk semmire sem emlékezni - legyintettem, majd eltoltam magamtól gyengéden, és elindultam a part felé. - Na mi van? Nem jössz? - fordultam vissza felé, de nem álltam meg. Csak rám mosolygott és megfogva a kezem elindultunk a partra. Sétáltunk, sokáig, egészen odáig elment a part, ahol ma bele léptem a kagylóba. Már láttam a házunkat, fehéren világított a sötétben egy kilométerre tőlünk. 

Csak leültünk a homokba. Egyikünket sem érdekelte, hogy homokosak leszünk. ( :D )  

- Kíváncsi vagyok mi lesz holnap. Félek. Olyan fejetlenül bele vágtunk most itt ebbe. Te is azt mondtad,...- sajnos nem tudtam befejezni, amit elkezdtem.

- Sss...- a számhoz emelte a mutató ujját. - Ne is  gondoljunk erre. Ezek a percek most a fontosak, hogy mi lesz holnap az még elválik. A jövő szele az még. 

Felhorkantva nevettem rajta egyet. 

- De bölcs lettél hirtelen - kacagtam még mindig, majd rám nézett kérdőn mosolyogva és elterített a homokban. Ott feküdtünk mind a ketten a holdfény alatt és csak néztünk egymás szemébe.  A keze az oldalamra vándorolt. Először, csak simogatott, majd egyszer csak úgy belemarkolt oda, hogy felsikoltottam. 

- Ne, Will, ne. Nagyon csikis, kérlek ne - de nem hagyta abba, én meg csak visítottam, mint a választási malac. - Kérlek, nagyon szépen kérlek - és csak csikiz. Olyan szinten röhögtem, hogy már az arcizmaim beálltak. Próbáltam lelökni magamról, de sehogyan sem ment. Vissza csikizni is próbáltam, de azt sem ment, mert lefogta a kezeimet. Egy pillanatra azt hittem abba hagyta, de nem. - Ne már, légyszíves. Mindjárt bepisilok. 

- Tényleg? - hirtelen abba maradt a csiklandozás. Én meg azonnal kaptam az alkalmon és ledöntöttem és rá ültem. 

- Nem, csak vicceltem - nem akartam visszaadni neki a csikizést, de nagyon gondolkodtam rajta. Végül csak lehajoltam és szorosan hozzá bújtam. Nem érdekelt, hogy hőség volt és mi is tök forrók voltunk. Annyira felpezsdített az ölelése, és annyira jól esett, hogy az körülírhatatlan. Biztonságban éreztem magam, ahogy átkulcsolta a kezét rajtam.

- Sokat gondolkodtam rajtad, Carla - értettem mit mondott, de nem nagyon fogtam fel. Mire érthette, hogy gondolt rám sokat, ebbe nagyon sok minden bele tartozik. Lehet gyenge elméjű ember vagyok, meg néha süket is, de  szeretném, ha mindenki elmagyarázná, amit tudni szeretnék. 

- Hogy érted? - végül rá kérdeztem. Tisztában akartam lenni a dolgokkal.

- Amióta megismertelek, valami közre játszott a fejemben veled kapcsolatban. Sokáig nem értettem. 

- Most ezt miért mondod nekem? - kérdeztem.

- Mert a részeg ember, őszinte és mindent amit akar, az kijön a száján, szóval ne vágj a szavamba, mert még folytatni akarom - teljesen komolyan mondta, megsértődve, én meg erre csak felkuncogtam és bocsánatot kértem.- Ott tartottam, hogy sokáig nem értettem mi volt veled kapcsolatban ez a dolog. Aztán egyik este mikor anyád mellett feküdtem és néztem hogyan alszik, rájöttem, hogy nem is azért vagyok együtt vele, mert őrülten szerelmes vagyok belé. Ez más felnőttekként. Igen, tudsz így is szerelmesnek lenni, de már más. Nem csak azért van valaki, hogy legyen. Szeretni kell, s tisztelni. Én anyádat szeretem, és tisztelem, de nem vagyok szerelmes belé. 

Türelmesen hallgattam végig mit mondott, és már kezdtem érteni a lényeget. Én tetszettem meg neki, és tudta, ha anyát elhagyná és megpróbálná velem, akkor az úgy hülyén jönne ki és többet lehet nem is láthatna. Ezért inkább anyával maradt, hogy a közelemben legyen. Most már tudtam, hogy mik voltak mindig a hülye beszólásai. Féltékeny volt és azt hiszem én is. Nagyon durván. Amikor kérdezte, hogy minek teszem magam Antonio kettő előtt magam. Most már ezt is értem.

- Tovább ne is folytasd - feljebb jöttem az öleléséből és egy lágy csókot leheltem a pihe puha szájára. - Menjünk. - ültem fel rajta. Nagyon erotikus egy póz volt, és arra gondoltam, hogy imádok rajta így ülni. - Késő van már nagyon és reggel előtt haza szeretnék érni, mielőtt mindenki felkelne. 

- Rendben. - felült és még egyszer szorosan átölelt. 

Haza fele úton egymás kezét fogtuk, néha-néha meglengettük mosolyogva. Nevettem rajta, mert olyan hülye fejeket be tudott vágni. Aztán még kint elváltunk az ajtó előtt egy ölelés kíséretében és bementünk lefeküdni. Bántott, hogy utánam anya mellé befekszik. Annyira rosszul kezdtem magam érezni. Fájt és ez miatt ordítani tudtam volna, az egész világnak, de sajnos csak annyit tehettem, hogy befeküdtem az ágyba egy arcmosás után és lassacskán elaludtam. 

Reggel arra keltem fel, hogy a fejem majd szétrobban. Úgy éreztem, hogy azonnal egy nagy pohár vizet kell meginnom egy adag fájdalom csillapítóval egyetemben. 

Mivel egész házban kő csempe van, ezért vettem fel egy papucsot, és kimentem a konyhába. Már mindenki ott sürgött, forgott. Anya valamilyen salátát készített reggelire. Will- re pillantottam, aki pont rám nézett, csak halványan elmosolyogtam magam a tegnap estére gondolva. 

Várjunk csak!! Én...én emlékszem mindenre. Mi micsoda? 

Eltorzult az arcom és csak megfogtam egy poharat, miután köszöntem persze mindenkinek, hogy jó reggelt. Eresztettem magamnak csapvizet. 

- Hogy vagy kislányom? - anya átkarol megsimogatva, majd csinálja tovább a munkáját. 

- Fáj a fejem. Rettenetesen - még ki sem mondtam, az öcsém már dobott is nekem oda egy fájdalom csillapítót. - Köszönöm. 

- Ne köszönd meg - azzal tovább telefonozott. Hallottam, hogy a messenger pittyegett neki. Biztosan megint valamelyik idióta haverja. 

Bevettem a gyógyszer, majd mielőtt kimentem volna a konyhából megint lopva a férfira kukkantottam, de rám sem nézett, csak evett. 

A bűntudat akkor kapott el, mikor már a szobám felé tartottam. 

- Mit tettem? - nyögtem fel szomorúan. Ő anya pasija. Én meg tegnap ölelgettem és táncikáltam, meg dörgölőztünk, és csókolóztunk. Mindegyik dologra, amit vele tettem egy - egy görcs nyilallt a hasamba a felismerés miatt. Anya, ha ezt megtudná, kitagadna a családjából. Nagyon mérges lenne. Be kell fognom a számat és , ha William kérdezi, nem emlékszem semmire sem az elmúlt éjszakából. 

Nem is akartam erre gondolni. Felöltöztem futásra készen, mert hiába a másnaposság, nem fogom fekve tölteni a napomat és arra gondoltam, hogy lehet ki tudom futni a fej fájást is. Hiszen ez csak egy kis fej fájás. 

Nem szóltam senkinek semmit, úgy hagytam el a házat. Mindegy szerintem melyik nap mit csinálunk. Nem akarok minden nap csak velük lenni. Ezt csinálni, amazt csinálni. Nyaralni jöttünk, de nem egy hétre, hanem  nyolcra. Az alatt bármit, bárhol, bármikor megtudok nézni, vagy akármi. 

Kiérve a házból, betettem a fülesem a fülembe és felhívtam a barátnőmet, mert amióta itt vagyunk, azóta fel sem hívtam. 

Kifutottam a partra. Ott futkostam jobbra - balra, annyit amennyit csak bírtam. Emberek már voltak ilyenkor dögivel. Nem sajnáltam barátnőmre a pénz a telefonálásra. Végig beszéltünk. Azt mondta nagyon ideges volt, hogy nem hívtam fel mikor ide értünk, mert otthon megígértem neki, hogy egyből csörgetek, de teljesen kiment a fejemből és bocsánatot is kértem. Semmit nem mondtam el neki a Will-es történetből. Semmiről nem tudott, és nem is szerettem volna, ha tudja. Féltem, hogy elítél ez miatt. Féltem, hogy többé semmi barátságról nem lenne szó, és többé nem keresne. Félő volt bele gondolni, hogy nem lenne többé. Hiszen kiskorunk óta barátnők vagyunk. Ritka az ilyen, de mi megmaradtunk egymásnak. Az ő anyukája, és az én anyum is legjobb barátnők voltak régen. Azóta mind a ketten elfoglaltak lettek és kevés idejük volt egymásra. Elszomorító dolog, de még mindig jóban vannak, csak nem annyira. 

Hazaérve épp zuhanyozni készültem, mikor kinyitódott az ajtóm és William lépett be rajta. 

- Anya? - kérdeztem megijedve. Tegnap miért nem féltem ennyire? 

-  Épp elment lezuhanyozni. Nekem meg fontos volt beszélnem veled a tegnap estéről. 

Köpni nyelni nem tudtam, és akkor jutott eszembe, hogy ez a beszélgetés fogja megváltoztatni az életem nagy részét. 

Sziasztok! :) kicsit nagyon késtem és rövid is lett a rész, de igyekeztem, ha tőlem kérditek. Nagyon sokat melóztam és amikor megígértem, hogy lesz fent rész, igazság szerint nagyon nem értem rá. Most sem nagyon, de szerintem úgy döntöttem, hogy két naponta lesz fent rész, maximum három, mert eléggé elfoglalt vagyok. Minden nap írtam egy keveset. Ez volt a baj, hogy keveset, de sajnos többre nem futotta az időmből. 

Nos! Az a helyzet, hogy már régen túl léptük az ezer megtekintést, és már lassan jön a kettő ezer. Ami engem nagyon boldoggá tesz. Kedvenceim vagytok, ugye tudjátok?! :') Boldoggá tesztek, de nagyon. Köszönök nektek mindent, remélem továbbra is velem maradtok, és türelmesen fogjátok követni Carla és Will történetét. 

Köszönök szépen mindent, de tényleg. A legjobbak vagytok. Imádlak titeket. :')

                                                                                                               Bogi :)