- Mi van, mi a baj? Mi történt? - anya olyan gyorsan futott oda hozzánk, hogy majd össze törte magát. 

- Nyugodj meg, már semmi baj nincsen.  - William pedig annyira nyugodt volt, hogy szinte én is megnyugodtam tőle. 

- Csak egy ártatlan kagyló volt, amibe bele léptem. - amint elmondtam a mondandómat egyből Antonio-ra néztem mérgesen. Mondtam neki, hogy ne keltse fel anyát. 

- Lekezelted? Akkor már nincsen baj? - leült mellém és megsimogatta a combomat. 

- Nincsen. - mosolyog anyára Will, aki aztán a mosolyra csak egy puszit nyom a szájára, én meg hirtelen annyira rosszul lettem, hogy majdnem kifordult a hasam a helyéről. 

- Ne itt váltsatok nyált. - nézek el onnan undorodva. Soha eddig nem éreztem ezt kettejüket látva, úgyhogy fogalmam sincs mi lehetett ez az egész. 

- Akkor, ha nincs probléma, elmegyünk egyet vásárolni, mert semmi nincs a hűtőben. 

- Menjetek, én otthon maradok, azért fáj. Úgyhogy pihentetném holnapig.

Még csak most érkeztünk meg. Most otthon már este lenne és még csak dél van itt, ezért kicsit el is fáradtam.  Még nagyon hozzá kell szokni az  óraváltáshoz, mert ez így nem kóser. 

Anyáék hamar elmentek, de arra már nem emlékszem, hogy hazajöttek volna, mert a szobámban feküdve elaludtam. Valahogy éjjel fele keltem fel, már kint sötét volt és anyáék sem mozgolódtak már. Fájt a hasam. Tudtam, hogy ennem kellene, mert utoljára még otthon reggel ettem, mielőtt indultunk. Csodálkoztam is, hogy nem fájt a tenger parton a hasam. A lábam már nem sajgott annyira, sőt, rá tudtam állni rendesen, nem volt vele probléma. Néha beszúrt mikor kimentem a konyhába, de azon kívül már minden rendben volt.

Feloltottam a villanyt és benéztem a hűtőbe. Anyáék minden olyan dolgot vettek, amihez eddig hozzá szoktunk.  Ezért csak kivettem a szalámit és a vajat, ja, meg persze egy kis paradicsomot, mert imádom a paradicsomot. Hamar elkészítettem magamnak három karé kenyeret. Eléggé éhes voltam. Mikor leültem, hogy elkezdjem fogyasztani a művem, hallottam, hogy valaki bemegy a fürdőszobába, de nem nagyon érdekelt. Már a második kenyeremnél tartottam mikor anyu pasija, a zöld szemű szépség, álmos fejjel kijött és leült hozzám. 

- Nem tudsz aludni? - kérdezi egy ásítás kíséretében. Csak megrázom a fejem, mert a szám teljesen tele volt. - Én sem. - lefeküdt a fa asztalra.

-Látom. - mosolygok rá két falat között. A harmadik kenyérbe csak bele kezdtem, mert ahogy szokták mondani, a szemem kívánt csak ennyi ételt. Kettőnél több nem fért belém. - El szeretnék menni valami jó kis buliba. Megnézném mi van itt. 

- Hát menj. - azt hittem hülyéskedik velem. Nem szoktam kikéreckedni, csak valahogy úgy gondoltam tudnia kell, hogy szándékomban áll eltávozni otthonról. 

- Láttam sok szórakozóhelyet ide fele. - felállt és elindult a szobájuk fele, ami ellentétes irányban volt az enyémmel. - De várj meg légyszíves, mert én is kíváncsi vagyok. 

Nem gondoltam volna, hogy eljön velem valahova is. Minden esetre örültem. Otthon sokszor jártam ki esténként, de eddig sosem volt ilyen reakciója. Mosolyogva igyekeztem be a szobámba, hogy felöltözzek és kicsípjem magam.

Egy egyszerű szaggatott világos farmert vettem fel, fekete nagy kivágású trikóval, hozzá egy fehér kis sportcipőt vettem fel. Direkt nem öltöztem ki. Annyira sokat szoknyát nem szoktam hordani. Jobban az a sportos típusú ember vagyok. Próbáltam minél kisebb zajt kelteni és kimentem a konyhába. Ő már régen ott volt kint és ült, engem figyelve. 

- Tetszik a sminked. 

Nem szóltam rá semmit, csak vigyorogtam egyet. 

- Menjünk. Bulizni is akarok ma. - azzal kimentem az ajtón és elindultam az éjszakába mögöttem anya pasijával. 

Nem nagyon beszéltünk egymással út közben, de itt - ott elkaptam a pillantását. Olyankor csak gyorsan elfordultam, mert nem akartam kínos  helyzetet. így is érdekesnek találtam, hogy nem a saját pasimmal sétálgatok egy buli felé. Sebaj. Nem tartott sokáig míg találtunk egy jónak ígérkező helyet.  Belépőt nem kellett fizetni. Will előtt mentem be és szinte azonnal elakadt a lélegzetem. Minden olyan színes volt és az összes hangfalból kubai diszkó szólt, a nők csak úgy rázták magukat a férfiaknak. 

Kedvem támadt mindenre. Egyszerre akartam táncolni is meg valamit inni is. Mosolyogva mentem oda a bárpulthoz, közben már a bugi a lábamban volt. Nem tudtam a kubai zenékre táncolni, de míg iszunk egy kicsit, addig megfigyelem a lányokat és ellesek pár mozdulatot. 

- Mit szeretnél? - kiabálja túl a tömeget William.

- Még nem tudom, te mit iszol? - az én hangom tompának tűnt a zenék között, de értette mit kérdezek tőle. - Itt a rum meg a koktél a menő. És egyik sem üt. 

- Nem e? Igyál meg öt pohárral  valamelyikből, aztán meglátjuk. - kacsintott egyet, majd szólt a pincérnek. 

- Ááá, angol lenni. Tudni kicsit angolul. Mit adni? - kérdezi, majd rám néz. Nagyon jó képű férfi volt, de közelíteni sem tudta volna William-et. - Milyen helyes hölgy. Magával lenni? - Kérdezi William-től. Nagyon viccesnek találtam, hogy próbálkozik angolul beszélni.

- Igen velem van, a nevelő apja vagyok, úgyhogy ne nagyon szálljon rá, mert nem lesz jó vége. - nevetve mondta, de tudtam, hallottam a hangjából, hogy nem viccel kicsit sem, de nem értem mire volt ez jó. 

 - Négy legütősebb koktélt kérünk. 

- Négyet? - néz rám érthetetlenül a "nevelőapám" . 

- Kettővel indítunk. - én is kacsintok, majd megvártuk az italt és lassan ittuk meg szívókával, hogy még jobban üssön. Nem tudom, úgy gondoltam, hogy egy kicsit ki kellene rúgnom a hámból. Sosem szoktam berúgva járni haza. Szoktunk iszogatni, de az teljesen más dolog.

Mikor megittuk a kettő - kettő koktélt, én egyből szóltam neki, hogy bementem táncolni a tömegbe. Egyből elkapott valami hapsi, de nem törődtem vele. Táncoltunk sokat, nem volt nyomulós, de nagyon tudott. Úgy járt neki a lába meg a csípője, hogy én irigyeltem meg őt. Próbáltam tartani a lépést. Éreztem, sőt láttam is, mert néha oda pillantottam, hogy Will figyel engem a pulttól. Nem ment táncolni, csak ügyelt rám. 

Sok, nem is sok, hanem rengeteg alkoholt elfogyasztottunk ketten, már mindenen csak nevetni volt kedvem. Nem voltam még berúgva igazán mikor otthon inni szoktunk, de most tudtam, hogy minden ki fog esni holnapra a fejemből. Már szinte mindenkivel táncoltam,  már nevetve jöttek oda hozzám. Csodáltam, hogy tánc közben nem fájt a lábam. 

Táncolás közben észre sem vettem, hogy már minden pasi más nővel táncikál én meg egyedül ropom. Nem is érdekelt. William-et akartam megnézni, hogy ott e van, ahol eddig hagytam, de nem láttam. Kezdtem kicsit pánikba esni, mikor valaki hirtelen megfogta hátulról a csípőmet és nekem simult. 

- Nyugi, csak én vagyok. - suttogta halkan a fülemhez hajolva, akit kerestem. Azt tettem amit mondott, megnyugodtam, már a szívem sem vert annyira gyors tempóban. Mosolyogva oldalra fordultam, hogy a szemébe nézhessek. 

- Csaknem meguntad az ácsorgást? - kérdőn pillantottam rá, de ő csak megvonta a vállát, majd elkezdett velem táncolni. Annyira még nem voltam olyan szinten, hogy nem tudnám mit csinálok. Tudtam, hogy helytelen anyum barátjával ( inkább élettársával ) flörtölni, de mégis olyan jó érzés volt, hogy nem akartam abba hagyni. Önző voltam és nagyon buta is, hogy ezt tettem, de nem haragudtam magamra és lehet kicsit azért nem haragudtam, mert láttam, hogy William is élvezi. 

Aztán, mint a filmekben, hirtelen elindult egy lassú szám. Azt hittem, hogy ilyen nincs a világban, és mégis mi ketten pont belecsöppentünk fenékig. Még mindig a csípőmnél fogott, és háttal voltam neki. Úgy voltunk, ahogy előbb elkezdtük. A nyakamhoz hajolt és lágy puszit nyomott rá. Én meg azt hittem elolvadok. Ismét felkapott az az érzés, hogy pillangók gyűltek a gyomromban, kicsit megszédültem. Mintha másik világban éreztem volna magam. Ajka olyan gyengéd, és olyan forró volt. Lángoltam, mint a tűz és nem akartam, hogy vége legyen ennek az érzésnek. Sosem éreztem ehhez foghatót. 

Megfordultam és a fejem a fejének támasztottam, úgy ringattuk tovább magunkat a ritmusra. Meghitt volt, mintha semmi problémánk nem lenne, mintha miénk lenne az egész világ, mintha csak mi léteznénk. A zajok megszűntek a fejemben, és csak a lélegzetünket hallottam. Minden más külvilági zaj  megszűnt és akkor tudtam, hogy el kell innen mennünk, mert, ha nem, egyből elájulok. 

Megfogtam a kezét és a hátsó udvar felé indultam és olyan helyre mentem, ahol egy lélek sem garázdálkodott. Falnak támaszkodtam és a kezembe temettem az arcomat. Nagyon szédültem. Már réges-régen megjött a hatása az alkoholnak, de tudtam, hogy ez nem annak a műve, az csak rá tett még egy hatással.

- Jól vagy? - lehajol, hogy belenézhessen a szemembe. Csak bólintottam egyet nevetve. Viccesnek találtam magam, meg ezt az egész helyzetet.

- Csak egy kicsit megszédültem a tömegben, de már jobb. - kicsit elhallgatok. Annyira csendes volt itt a bulin túl. Csak a pár méterrel előttünk álló tenger zaját lehetett hallani, meg a szapora lélegzetemet. 

William felnevet mellettem. Nem tudtam mi baja. Kicsit megijedtem, hogy rajtam nevet. Nem szerettem, ha kinevetnek, az annyira megalázó tud lenni.

- Sosem éreztem magam ilyen jól. - még mindig nevetve mondta, majd háttal a falnak támaszkodik ahogy én. Kicsit lejjebb ment a stressz rajtam, hogy nem velem van a probléma. Nem szóltam semmit neki, csak letettem magam mellé a kezem és hangosan felsóhajtottam rá nézve. Ő is épp engem nézett.

- Milyen romantikus. - néztem el tőle a tenger felé. Már le ment a nap, de a tenger gyönyörűen káprázott még így is. 

- Mit mondtál? - áll be elém mosolyogva és megint elkapja a csípőmet, de annyira gyengéden, hogy majdnem elolvadtam. 

- Semmit. Biztosan csak hallucináltál, meg sem szólaltam. - néztem fel rá nevetve. Próbáltam kifigurázni azt, amit még otthon mondott nekem. 

- Lehet napszúrást kaptál, mi? -  vette a lapot. Tudtam, hogy van humorérzéke, de ez már tényleg hab volt a tortán.

- Ezért jöttél el velem? - kislányosan kérdeztem meg. Először nem is akartam megkérdezni, mert féltem kinevet ismét, de aztán már nagyon kíváncsi voltam a válaszára. 

- Lehet. - mosolyog, s közben kicsit közelebb hajol. Már éreztem az illatát. Annyira férfias, és annyira bódító. Megint szárnyra keltek a kis huncut pillangók a hasamban. Hihetetlen, hogy ekkora nagy hatással van rám ez a férfi. 

Behunytam a szemem és csak vártam, mígnem beteljesült, amire nem voltam felkészülve. Megéreztem lágy ajkát az ajkamon, és már szárnyaltam is a rózsaszín felhők között. Ebben a szent pillanatban jöttem rá, hogy nem akarom, hogy megszűnjön ez közöttünk.  " A csodát nem lehet megszakítani. "

Szép estét kívánok mindenkinek!! Kicsit szokatlannál későbbet rajtam fel a részt, de hosszú folyamat volt megírni. A címet azért változtattam meg, ( lehet szokatlan lesz először ) mert volt egy kedves személy, akinek nem tetszett, és nem, nem rólad van szó (akivel írtam üzenetben). :) Ez konkrétan fb-n történt. De mindegy is, nem mesélem el.

 Remélem mindenkinek tetszett ez a rész. 

A helyzet az, hogy kíváncsi vagyok nagyon a véleményetekre. Már lassan elérjük az 1000 megtekintést, aminek én nagyon örülök, mert ilyen még nem volt velem. Köszönöm ezt nektek.

Lehet fura nektek, hogy ilyennek is örülök, de ez az egyik kedvenc történetem, amit elkezdtem írni, mert eddig minden egyes történetem hamar feladtam és nem fejeztem be, de ennek látom értelmét. Lehet azért van, mert sokan reagáltok, vagy lehet csak azért, mert egyszerűen imádom írni.. :D hahha :D 

Holnap, ha győzöm, ismét teszek fel részt, de nem ígérek semmit. :) 

Nos, Sziasztok és további szép estét nektek, meg jó olvasást! :)