Az este tök jól el telt a fiúkkal. Noah azért egyszer kétszer még próbálkozott. Örültem neki, de egyben nagyon zavarba ejtő is volt.

Aztán meg beszéltük a fiúkkal hogy ma nem megyünk iskolába. Hiszen egy kis szünet senkinek sem árt.

Így most épp itthon peshedünk, a kanapén. Majd egyszer csak Adrián telefonja megrezzent.

-Mi a baj Adrián? ~ kérdeztem.

Mert már vagy öt perce csak bámulja a készülékett. Szomorúan.

-S-Semmi! ~ mondta Adrián.

Majd sírva kiszaladt a mosdóba.

-Adrián? Mi történt? ~ kérdeztem rémülten.

Mire semmi válasz. Csak szipogott párat.

-Szerintem ezt látnod kell! ~ jött utánam Noah.

Adrián telefonjával a kezébe amit nekem nyújtott. Mire vonakodva bár de el vettem. És el kezdtem olvasni az üzenetet amit az imént kapott.

-Ez szörnyű! Ki képes ilyesmire? Lehet hogy... Szegény Adriánt meg erőszakolták? ~ kérdeztem rémülten.

-Ez nem igaz! ~ jött ki Adrián a fürdőből.

-Akkor mégis mi ez az üzenet, és kitől kaptad? ~ kérdezte kíváncsian Noah.

Mire Adrián  csak furán pillantott ránk. Mire én csak föl emeltem a kezem amibe a telefonja volt.

-Ez biztos csak egy tréfa. És nem nekem akarták küldeni. ~ mondta Adrián.

-Adrián az nem vicc, vagy téves üzenet ha valaki olyat ír neked hogy: "Imádtam a szádat! Remélem majd máskor is hasznát vehetem! A kicsi csinos pofidat meg sajnálom!" ~ olvastam föl az üzenetet hangosan.

Mire Adrián arca újra szomorú lett. És sírni kezdett.

-Ne sírj kérlek Adrián! El mondod nekünk mi történt veled? ~ kérdezte higadtan Noah.

Hogy tud ilyen helyzetben is ilyen nyugodt lenni, és higadt? Mondjuk mit is várunk? Noah csodálatos!

Mi? Most komolyan azt mondtam... Hogy Noah csodálatos? Mi.. van velem? Lehet csak az idegesség miatt van.

Igen, biztos ez lesz! Hiszen nem lehet más.

-Ez.. erről.. nem szeretnék beszélni! ~ jelentette ki Adrián.

-Mi csak segíteni szeretnénk neked! ~ mondtam biztatóan Adriánnak.

-Figyelj! Nem erőltetünk semmit sem hanem szeretnéd. Majd elmondod később! ~ mondta kedvesen Noah.

Esküszöm Noah minden nap egyre jobban meglep, de Adrián is!

-K-Köszönöm! ~ mondta halkan Adrián.

Mire közelebb húztam magamhoz, és meg öleltem.

-Biztos hogy jól vagy? ~ kérdeztem aggódva.

-Biztos! ~ mondta Adrián mosolyogva.

Tudom hogy hazudik. Érzem rajta. De Noah-nak nagyon hálás vagyok, hogy itt van most velünk.

-Mihez lenne most kedvetek? ~ kérdeztem kedvesen.

-Mondjuk mehetnénk a parkba? ~ kérdezte Noah.

-Rendben menjünk! ~ mondta izgatottan Adrián.

Már rég el indultunk a park felé. Majd miután le ültünk az egyik fa tövébe. Egy váratlan személyel találtuk szembe magunkat.

-Jackson mit keresel itt? ~ kérdezte meglepetten Noah.

De miután Adrián még hallotta a nevet össze rezzent. Biztos csinált valamit vele az a mocsok!

-Semmi különöset! És te hol voltál Noah? ~ kérdezett vissza Jackson.

-Csak a barátaimmal lógtam! ~ válaszolta egyszerűen Noah.

Majd Jackson, tekintette egyből ránk ragadt vagy is inkább Adriánra.

-El mentünk fagyizni! ~ jelentettem ki.

Aztán mikor a fiúk halló távolságon kívül voltak meg szólaltam.

-Jackson tette azt a dolgot veled? ~ kérdeztem idegesen.

Mire Adrián csak vörös arccal, nem legesen rázta meg a fejét.

-Ha nem ő akkor mégis ki? ~ kérdeztem kíváncsian.

-N-Nem tudom! ~ zokogott fel Adrián újra.

Ezt hogy értheti Adrián? Miért zavaros ennyire minden? Szinte minden ki csúszik a kezeink közül.

-Jaj Adrián! Mit tegyünk most? ~ kérdeztem már én is szinte sírva.

-Nem tudom! De ne hagyj magamra! ~ sírt tovább Adrián.

Majd szorosan hozzám bújt. Így sokkal jobban kezdtem ölelni, hiába is hisszük azt hogy minden rendben.

Ez csak egy csodás álom kép! Hiszen mindig van valami rossz dolog, a jó mögött!

-Fiúk mi a baj? ~ jött ide hozzánk Noah.

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Hibákért bocsánat!

By. Dorcsíí~