Lazzaro legnagyobb szerencséje az, hogy nem aludtam fönt Carabellanál. Az én legnagyobb balszerencsém pedig ugyan ez, mormogom magamban ahogy a szememet dörzsölve a konyha felé indulok. Hajnal van, és ha az elátkozott telefon nem csörögne épp csak a másik oldalamra fordulnék. Pont, mint Toffi tette mikor kikeltem az ágyból.
Valójában régen hallottam felőle. Legalább egy hete nem hívott, és amint kicsit jobban magamhoz térek érzem a megkönnyebbülést.
A hűtő tetejéről leemelem az ősöreg telefont és a pultra teszem. A fülemhez emelve a kagylót és a vállammal ott tartva felszabadult kezeimmel kinyitom a hűtő ajtaját.
- Pronto? – szólok bele némi torokköszörülés után. Kiveszek két darab tojást az ajtóból és a pultra teszem őket vigyázva, hogy el ne törjem őket, vagy le ne guruljanak róla. Aztán egymás után kiveszem a reggeli elengedhetetlen kellékeit. Tej, vaj, alma és körte. Ma igazán minden erőmre szükségem lesz. Hisz ma érkeznek meg Aegeus vendégei!
- Medea! – hangzott fel a vonal másik oldaláról a főnököm jól ismert hangja – hogy vagy?
Ez egy kellemes újdonság volt. A halott lány után Lazzaro elkezdte megkérdezni én, hogy vagyok. Talán szégyellte magát a gyengeségéért vagy végre megértette több vagyok egy seprűnél, amivel feltakaríthat maga után. Hümmögve előveszem a konyhaszekrényből a serpenyőt és csak akkor válaszolok mikor már a tűzhelyen begyújtottam és fellobbannak a kék lángocskák.
- Ma vendégek jönnek a professzorhoz, akiknek bemutat. Ezért tegnap... - elbizonytalanodva visszatérek a közös titkos nyelvünkre – megettem egy jó adag vaníliát. Igazán segített.
Lazzaro nevet kicsit hisztérikusabban, mint azt illene. Szemöldök ráncolva feltörőm a tojásokat és a serpenyőbe ejtem őket, a héját egyelőre csak a pultra teszem. A kis spatulával elkezdem eldolgozni őket míg fél kézzel sót majd borsot adok hozzá.
- És ott miújság? – kérdem gyanakodva, és mikor felszabadul az egyik kezem megfogom a kagylót.
- Elindult a tervünk. Megjelentek. Itt vannak és áll a bál.
A lányokra utal. A nápolyi professzor előző szeretőire, akik közül többen is kiskorúak voltak. Nem tudom pontosan hogyan léptek velük kapcsolatba, vagy Carabella miként szerzett róluk tudomást. Lehet régen féltékeny volt ezekre a lányokra ahogy a barátnők szoktak az exekre. Aligha, hisz tőle már akkor is távol álltak a forrongó érzelmek és inkább csak sodródott az árral. Aztán jött Bambolotta.
Igazán kéne már neki egy rendes név.
- Abba hagyják a nyomozást? – kérdem. Ha abba marad akkor mi következik? Lazzaro hazajön gondolom. Carabella egy ideig meghúzódik fönt aztán egyszer csak lelépnek.
Véget ér az alkalmazásom.
- Nem ilyen egyszerű ez – sóhajt fel a férfi azonnal kevesebb lelkesedéssel – nehezen állnak el az ügytől és még mindig kapnak egy halom bejelentést, hogy látták őt babával vagy anélkül.
Már az elején tudtam, hogy kevés lesz az elterelés. Amíg valahogy el nem hitetjük velük, hogy Carabella eltűnt a föld színéről folytatni fogják. Lekapcsolom a gázt elmerülve a gondolataimban. Amikor előveszek egy tányért Toffi is beér a konyhába hangosan nyávogva reggelit követelve. Neki dörgölődzik a lábamnak és lenézve rá bevillan valami. Az ukrán csempész réges régen azon a részeg estén mondott még valamit a halott húgáról. A holttestét mire megtalálták nehezen volt azonosítható. DNS mintát vettek tőle ezért.
- Lazzaro! – szorítok rá a kagylóra izgalmamban – ez az elterelés kevés lesz. Ezért... ezért mikor legközelebb mutatnak neked egy halott lányt mond azt, hogy ő Carabella. De jól gondold át kire mondod mert elég hihetőnek kell lennie, hogy DNS-t vegyenek tőle. Van Carabellanak fogászati röntgene?
Lazzaro furcsa elfojtott hangon nyög fel az ötletre. Átcsúsztatom a rántottát a tányéromra és bedobok egy szelet kenyeret a pirítóba. Már újra a hűtőben turkálok Toffi reggelije után mikor elhaló hangon felszólal.
- Ni-nincs – mondja bizonytalanul - azt mondod... azt mondod hazudjak?
A szememet forgatva kiveszem a macska eledeles konzervet és a lábammal berúgom az ajtót. Most már igazán késő a lelkiismeretével foglalkoznia. Nem szépítek a helyzeten, felesleges is lenne.
- Igen – mondom egyszerűen – addig keresni fogják amíg azt hiszik él. De így pár hétig ennek a holttestnek beazonosítása foglalja le őket. A DNS teszt eredménye hosszú idő.
- És a baba?
- Ha nincs meg Carabella szinte lehetetlenség megtalálni. Hisz még egy éves sincs, csak mászni tud. Nem mintha felszállhatna egy távolsági buszra.
- Már mászik? – Lazzaro hangja tele van csodálkozással és örömmel. Csak most jövök rá ő még igazán nem is találkozhatott vele. Bambolotta szinte idegen neki, de az unokahúga is. Hirtelen lett még egy ember, akiért bármit megtenne.
- Igen – manőverezem ismét a fülem és a vállam közé a telefont, hogy kinyithassam a konzervet – eleven baba. Imádja a plüss kockáit.
Kidobhatjuk az ablakon a titkos nyelvünk, és ha lehallgatják Lazzarot akkor vége mindennek. De ha eddig nem buktunk le akkor egész jók az esélyeink. Mégis még meg kell találnunk a kiútat ebből az egészből. Ki kell találnom valamit. Lazzaro lehetőségei végesek Nápolyban ahogy az unokatestvérének is. Carabella be van börtönözve én viszont lépéselőnyben vagyok. Össze kell még raknom a fejemben a tervet, egy Medeahoz méltót.
- Megteszem, amit tudok – mondja végül a férfi buzgón.

Egyedül kikenni magam nem annyira nehéz, mint elsőre gondoltam. Enrica utasításai és Carabella leutánzása után egész rendesen nézek ki. Nagyon visszafogottra sikerül, de hiszem ez illik hozzám.
Toffira is ráadom a kis gallérkáját, amit megengedően tűr. Szép kis masnit kötök a vörös szalaggal rá.
Én is az új ruhámba öltőzöm és felveszem a kalapom is.
Készen állok elvarázsolni Arist és Jacket, hadd legyenek ők az elsők, akik megismerik ezt a sokkal kedvesebb szelíd Medeat, akivé Aegeus mellett válok.

Mivel délben érkeznek a távolsági busszal, nem nyitom ki a fagylaltozót. A buszmegálló a város szélén áll apró kis bódé csupán és Aegeusszel eléjük megyünk.
A férfi suttogva dicsér és ez sokkal inkább elvarázsol mintha hangosan tenné. Szerető kezeivel megigazítja a kalapom és csöndesen megjegyzi milyen csinos vagyok.
Örülök, hogy annyira tetszem neki, mint én magamnak.
Felajánlja nekem karját és én elfogadom, így belé karolva sétálunk végig a városon. Az emberek néznek, mint mindig. A szemük sose hagy el minket igazán és tudom a nap végére megtelik a levegő a nevünkkel. Felszegem az állam és csak az előttünk sétáló Toffit figyelem. Aegeus oda volt a kis gallérjáért és ettől a macska is magabiztosabb lett.
A poros út mellett várjuk a buszt és még én is észreveszem Aegeus izgalmát. Vibrál körülötte a levegő, nem idegesen, hanem szinte türelmetlenül.
Legalább egy hónapja nem látta a fiát.
Láttam már képet mindkét fiúról, ők is ott lapulnak Aegeus pénztárcájában. Bár akkor még gyerekképű fiatalok voltak mikor a fényképek készültek. Én is ideges vagyok.
Ha Aris utál mindennek vége. Én is arra a sorsra jutok, mint a régi Medea.
A busz lassan döcög végig a földúton a melegben lengedező délibáb táncot jár amíg messze jár, de ahogy közelebb ér egyre valóságosabb lesz. Még mindig egymásba karolva állunk és megszorítom Aegeus felkarját. A férfi forró keze az enyémre csúszik és visszaszorít. Nem tudom melyikünk próbálja megnyugtatni a másikat igazán.
Szabad karommal felnyalábolom Toffit nehogy még egy életet elveszítsen egy balesetben. Ki tudja hány van még tartalékban?
Magamhoz szorítom ő pedig felnyávog rám nem éppen mérgesen, de tudtomra adja értékelné, ha letenném.
De nem fogom.
A busz beér a megállóba és egy hangos pöffenéssel leáll a motorja. Épp az első ajtónál állunk és mikor kinyíl egy alak szinte lerepül róla egyenesen neki Aegeusnek. Meglepetten engedem el a férfit, aki karjaival körbefontja a fiút.
Aris pont olyan, mint az apja csak széltében és hosszában is összehajtogatva. Egy origami Aegeus.
A buszról még egy alak lép le két sporttáskával a kezében. Amint meglátom a másik fiú arcát szinte hellyel akarom kínálni olyan fáradtnak tűnik. Jack nagyon... amerikai.
Szőke haja és sötét szemei alatt hatalmas táskákkal inszomniás külsőt adnak neki. Ahogy a vállára kanyarítja az egyik táskát felhúzódik fehér pólója és meglátom, hogy farmerje zsebeiből kis virágok kandikálnak ki. Bájos részlete fáradt alakjának.
Aris kibontakozik Aegeus öleléséből és azonnal Jack veszi át a helyét. A szőke fiú is lóg szinte a férfin Aegeus pedig pont ugyan olyan szeretettel öleli meg.
Mire észbe kapok Aris már előttem áll és a kezemet rázza amelyikben nem Toffi van. A busz közben újra elindul felhajtva a port.
Mégse teljesen ugyan olyanok, gondolom az arcát fürkészve. Arisnak gomb orra van Aegeus görögös orra helyet. A szemük színe egyezik, de Arisé nem olyan tompán szelíd fényű és macskásan felfele kunkorodik, amitől első ránézésre ravaszabb személyt sejtet, mint az apja történeteiben megbúvó fiú.
- Ciao – rázza a kezem lelkesen – Medea? – billenti oldalra fejét. Vissza szorítok és bólogatni kezdek.
- Igen, igen én vagyok – mondom már-már büszkén. Tudtad Aris? Az apukád adta ezt a nevet nekem. Tessék rögtön van egy közös pontunk. Mikor szemöldökét kezdi ráncolni és mosolya elbizonytalanodik hirtelen rájövök valami nincs rendben.
Elsőként Aegeusnek esik le és mikor elengedi Jacket a homlokára csap.
- Medea! Te nem tudsz angolul igaz? – kérdi tőlem mire megrázom a fejem – hát ők meg nem tudnak olaszul – tolja szemüvegét fel és megdörzsöli szemeit megoldást keresve.
Az iskolában tanultam némi angolt, de mára szinte mindent elfelejtettem. Pár szót magamra szedtem a popdalokból és a turistákról, de nem eleget egy köznapi beszélgetéshez.
Aegeus a borostáját vakarja míg mi mind arra várunk mit talál ki.
- Akkor fordítani fogok – mondja ezután elismétli angolul is és fiúk is rábólintanak. Jack is kezet ráz velem visszafogott mosollyal.
- Hello – köszön és Toffi felé bök, akit még mindig a karomban lóbálok. Esetlen simogató mozdulatot tesz és rájövök mit akar. Leteszem az állatot és ő azonnal elé guggol. Először türelmesen kitartja kezét és megvárja amíg Toffi hozzá dörgölődzik csak utána simít végig párszor hátán. A mosolya őszintébb és gyermekibb lesz azonnal. Ha jól emlékszem Jack valamivel idősebb, mint Aris és már betöltötte a tizennyolcat.

Jack tényleg betöltötte a tizennyolcat. Ezt szinte azonnal a tudtunkra adja ahogy leülünk az étterembe ebédelni és sört rendel. Egész végig Aegeust figyeli, hogy vajon megállítja-e. De a férfi csak mosolyog és rá hagyja. Otthon még nem nagykorú hivatalosan, de itt Európában tényleg nem érvényes rá már a korhatár. Aris irigy pillantást vet rá és mikor kihozzák az italainkat még mielőtt Jack beleihatna elveszi és lehörpint a habzó tetejéből. Grimaszt vág és visszatolja a szőke elé a poharat azonnal. Jack élvezettel neveti ki míg Aegeus megfedően néz rá. Mindig is sejtettem elnéző apuka most mégis mosolyognom kell az apai szigor teljes hiányán. Szerencséjére Aris nem rossz gyerek.
A beszélgetés akadozva történik és igazán nem is erőltetem a részvételem. Azt szeretném Aegeus jól érezze magát velük, nekem az is elég, ha elnézem a boldog magyarázását és megismerhetem ezt a sose látott oldalát.
Meg is nyugtat valamelyest. Hát tényleg nem úgy bánt velem, mint egy apa a korkülönbség ellenére se.
Csivitelésük csak háttérzaj és valahogy elálmosodom tőlük. Mindkét fiúnak levendula illata van. Cinkos mosolyokat osztanak meg maguk között és mikor lehajolok az asztal alá megnézni, hogy van Toffi a székem alatt, még elkapom ahogy Aris elrántja a lábát Jacké mellől.
A széken hátra dőlve a limonádémat iszogatom és úgy teszek mintha a térre figyelnék. Az emberekre, akik áthaladnak rajta. Pár ismerős arcot is látok és mikor Amante atya elmegy a terasz előtt barátságosan int nekem. Visszaintegetek és illendőségből az asztaltársaságom is köszön. Az atya meg se próbálja leplezni érdeklődését és a poharam mögé rejtem a mosolyom. Este majd elmegyek a misére, ígérem meg magamnak.
Közben megpróbálom kiolvasni a két fiú testbeszédéből a kapcsolatuk mélységét.
Jack átpakol némi húst Aris tányérjára és Aris nagy gonddal takarítja le Jack kését mikor az véletlenül leesik.
Két kis násztáncot járó kolibrire emlékeztetnek.
A két fiú szerelmes.
A szemem sarkából Aegeust figyelem, de ő túlságosan el van foglalva azzal, hogy túlcukrozza a kapucsínóját. Igazán el kéne neki mondanom délután nem szokás nálunk ilyet inni, de nincs szívem. A férfi elkapja a tekintetem és félre érti a gesztust. Engesztelően áttolja elém a kávéhoz járó kekszét és megpaskolja a combom. Az egész lábam libabőrös lesz pedig nem is közvetlenül a bőrömhöz ér.
Vajon tudják? Látják azt mennyire szeretem őt vagy elvakítják őket a saját érzéseik?
Nem akarom, hogy Aris azt higgye Thetis helyét akarom átvenni. Kevés lennék pótmamának és nem is akarok pótlék lenni.
Már nem.
Már Medea vagyok és ennek elégnek kell lennie.
Jack a tenyerébe ejtett állal mond valamit, a hangsúlyból ítélve kérdést tesz fel az asztalnál ülőknek. Sötét bogarú szeme kihívóan mér végig mindenkit. Okos képe van.
Aegeus azt mesélte róla kiváló tanuló és ezért is vannak itt. Megnyert egy novella pályázatot és a nyereményből meg a zsebpénzükből kitalálták Arisszal, hogy ők is nyaralni mennek egyedül, felnőttek nélkül. Két hétig lesznek Olaszországban, pár napot itt, aztán átmennek Nápolyba egy színházfesztiválra. Mindketten lelkes színházba járók. Még a Lavender Hill-i színháztársulat alapítótagjai is.
Aegeus örömtől kicsattanva összeüti tenyerét és erre már megugrok. A szék karfájába kapaszkodva fordulok felé választ várva.
- Remek kérdést tett fel! – újságolja a férfi nekem olaszul – Jack igazán okos gyerek. A kérdés így szólt; mi teszi az embert emberré? Ez egy megszokott játék köztünk. Valaki feltesz egy kérdést és mindenki tőle telhetően próbálja megválaszolni.
- És ki a nyertes? Szavazunk? – ráncolom a szemöldököm. Borzalmas vagyok az ilyesmikben. Ha jó lennék nem tartanék itt és nem kéne ennyi segítség Aegeustől.
- Természetesen senki. Nem döntheti el senki kinek van igaza.
- Te igazán szereted az ilyen dolgokat, ugye?
- Valóban – bólint rá Aegeus – elvarázsolt mindig is a lehetőségek végtelensége. A hibázástól való félelem csak korlátolja az elmét.
Mosolyogva forgatom szemeim. Nagyon Aegeushöz illő magyarázat.
Mindenki öt percnyi gondolkodási időt kap a válaszához. Pont annyi időt, ami elég ahhoz, hogy az ebédünk maradékát bekanalazzuk. A tésztámból kihalászok némi sonkát és megetettem a székem alatt elfekvő Toffival. Ő a kérdés természetéből eredően képtelen választ adni így ő nem stresszel. Én annál inkább.
Jack önkényesen elszedi Aris tányérján maradt húsdarabkákat és szintén Toffinak ajándékozza őket miután rábólintok.

Mivel a kérdést Jack tette fel ő köteles válaszolni először. Sötét szemében elégedett fény csillog ahogy ujjait összetéve válaszol. Szépen fonja egymásba szavait és elvarázsol a hangja pedig nem értem mit mond, és Aegeus fordítására kell hagyatkoznom.
Jack azt mondja a történeteink tesznek minket emberré. Nincs semmilyen más lény, aki úgy lenne szerelmes a mesélésbe, mint az ember. Tanulunk, adunk és veszünk a szavainkkal. A velünk megesett történések, a hallott és átélt élmények, amik összekötnek minket. Az embernek mindig van közlendője és még az se gát, ha nem beszéljük ugyan azokat a szavakat.

Aris nevet és az a pont ugyan olyan kunkori tincse, ami Aegeus szemüvegén megül neki a szemébe hullik. Pirulva súgja meg, ami emberré tesz minket az a remény. Nincs senki másnak koncepciója rá, a remény túl összetett a többi fajnak. Csak az ember remél mert az ember ismeri a jövő fogalmát egyedül. Minden ember szívében ott lakik és még a legsötétebb óráinkban is apró gyufalángként lobog. Kiirthatatlan és ez a létünk mozgatója.

Aegeus elnézően mosolyog szemüvegét dörgölve. Az ő válaszára várnunk kell addig amíg tökéletesen tiszta nem lesz a lencse. A Nap felé tartva hunyorogva szemléli és ekkor kijelenti az emlékezéstől leszünk emberek. A kollektív közös tudattól és az évezredeken át őrzött tudástól. Nincs olyan állat, aki elmondhatná mit tettek az ősei századdokkal a születése előtt. Mert nincs tökéletes felejtés, az emlékek foszlányai fennakadnak a földeken, ahol megtörténtek, megmarad a suttogásban és elpusztíthatatlan amíg legalább egyetlen morzsája létezik.

Félve teszem hozzá az ember az egyetlen, aki bűnt tud elkövetni. Látom magam körül a megbúvó vétkeket, néhány a sajátom és jó pár másokhoz tartozik. Semelyik állat se képes gonoszságra nem része a világuknak a jó és a rossz. Mert a leopárd fogai nem élvezettel ölnek, ahogy a kígyó mérge se válogat egyszerűen csak önmaguk. Mi emberek képesek vagyunk dönteni, vannak moráljaink legyenek azok más által hozottak vagy a sajátjaink.
Mi emberek vagyunk képesek egyedül bűnössé válni.

Nem szívesen osztom meg asaját válaszom. Az övék mind összeillik, egymásból erednek, vagyis inkábbAegeuséből. Az emlékezésből lesz a történet és a remény is, csak én lógok ki akomor szavaimmal. Mégse bicsaklik meg a jó hangulat és tovább folytatódik akellemes délután mintha meg se történt volna az egész. Desszert helyetfelmegyünk Aegeus szobájába. A mellette lévő szoba majd a fiúké lesz az ittlétük idejéig.
Izgatottan lesek körbe a szobában. Apró Aegeus-jelek után kutatok és listátírok róluk a magam örömére. A könyöknél foltozott tweed zakója, amit szintesose hord a meleg miatt a fogason vár minket. Az ágyon és mellette, de még aföldön is könyvek halma terül el, biztos a bőröndjéért extrát számoltak fel asok plusz súllyal. A ludas mellénye az egyik szék karfájára van dobva lehetreggel ezt akarta felvenni eredetileg a mostani fehér helyett, amin egy túlbarátságos képű cápa van.
Egy dolog ismeretlen számomra egyedül az íróasztalon lévő doboz. Akárha az énszobám lenne átvágok rajta az ablak alatt lévő asztalhoz. Lehet akkor is ittült mikor meglátott a szökőkútban fürödni. A faragott doboz nem sokkal nagyobb,mint a két tenyerem összetéve. Nyitott fedelének belsejére kis képeketragasztottak krikszkrakszokkal tele. Fogalmam sincs micsodák lehetnek. Belülvörös bársonnyal van kibélelve kristályokkal és szárított virágokkal megpakolva.Középen egy apró figura márványból, egy három fejű nőről. Jobbról balra afejükön egy üres kör, egy félhold alakú és egy telt kör. A holdatreprezentálva, tippelem. Kezében parányi kulcsot tart és régies tógájábanolyan, mint a múzeumok drága szobrai makett méretben. Nem tetszik.
Aegeus két nyelven szabadkozik a szoba rendetlenségéért, de senki se figyeligazán. Jack eltűnik a fürdőben, de nem csukja be az ajtót maga után. Hamarosana folyó víz hangja szűrődik ki a szobából.
Aris mellém lép és mintha csak ő tette volna oda magabiztosan kinyitja az egyikfiókot mécses gyertyát és gyufát kivéve onnan. Érdeklődve nézem vékony ujjaskezét ahogy meggyújtja a gyertyát és a kis doboz elé teszi.
A nagyon is vallásos mozdulat azonnal elárulja mire is van igazából a doboz.Szinte azonnal Aegeus is mellettünk van és beigazolja a feltevésem.
- Ez az oltárom. Az utazó legalábbis – meséli nekem – ő itt Hekaté a varázslatés a Hold istennője, a boszorkányok úrnője. Benne van a Macbethben is – olyanvidáman mondja az utolsó tényt mintha örömmel töltené el az istennője apopkultúrában is jelen van vagy inkább volt. De lehet csak én vagyok olyankényelmes helyzetben, hogy sose feledkeznek meg az én Istenemről.
- És mire van az oltárod? Itt áldozol... - szemöldök ráncolva meredek az apródobozra és rájövök egy kecske vagy egy kakas nem férne bele. Inkább nem fejezembe a mondatot attól tartva megsértem a férfit. Közben Aris ott hagy minket,hogy kipakoljon. Kényelmesen lehuppan az ágyra és ölébe veszi hátizsákját.
- Semmi véreset – mosolyog rám Aegeus – leginkább füstölöt égetek – súgja megmintha félne lebukik valaki vagy valami előtt.
- Medea... tarot? – Aris hangjára felé kapom a fejem és tágra nyílt szemekkelnézem a kék lapú paklit a kezében. Annyit játszhatott velük, hogy mára a lapokhullámosak lettek és elvesztették keménységüket.
Zavartan megrázom a fejem. Nem akarom megtudni a jövőm, főleg nem így. Arisértetlen nem tetszéssel csücsörit és helyettem az apjára néz. Aegeus mondvalamit a nevemmel és míg beszél félig elém lép mintha a kártyalapokmegtámadhatnának.
Aris arca azonnal felenged és megrántja a vállát. Se harag, se rosszállás nemlátszik rajta. Hát nem rontottam el semmit.
Jack is kijön végre a fürdőből. Teljes természetességgel a kezében mindenbizonnyal Aegeus fogmosópoharával, amibe beletette a virágokat a zsebéből. Ő isúgy mozgott ebben a térben akárha a sajátja lenne. Aprócska tüskeként nyomódika mellkasomba az irigység. Minden egyes másodpercet irigyelek, amit együtttöltöttek Aegeusszel még az előtt, hogy ismertem volna.
Hiába öltözők felnőttnek, gyerek vagyok legbelül, forrongok és az íróasztalnakdöntöm a hátamat. Jack könnyedén mögém nyúl és a poharat az ablakpárkányrateszi. Felhúzott vállakkal állok egy helyben amíg ők csevegnek. Az ajtó fölöttiórára siklik a szemem és rájövök hamarosan itt a mise ideje.
A tökéletes végszó. Kicsit rendeznem kell ezeket az érzéseket magamban mert nemakarom megmérgezni azt az aprócska valamit, ami a fiúk is köztem bontakozik ki.Nem a barátjuk akarok lenni, de azt akarom elfogadjanak, hogy felszegett fejjeltudjak mindig Aegeus mellett állni.
- El kell indulnom – a szavak hamarabb peregnek ki az ajkaim közül mintsemátgondoljam őket – hamarosan kezdődik a mise.
Aegeus rám mosolyog a számomra kedvenc fajta mosolyával a csak nekem kijáróval,ami azt üzeni megint sikerült valami nagyon medeasat mondanom. Még haennek a szónak egyedül ő ismeri a definícióját is.
A fiúknak is lefordítja a szavaimat rögtön. Aris komoly kis szemöldökeiösszeérnek a gondolkodásban és helyeslően bólint párat. Jack a nadrágja zsebébetúr, amik végre üresek és gyermekien ingadozik lábujjai és sarka között.
- Desszert? – kérdez körbe és a két Katsarosnak ugyan úgy fénylik fel a szeme.Elégedetten nevet ezen és kezével jelzi, hogy csak utánam. Könnyen intek nekikés a földről felkapva Toffit kiindulok a szőkével.
A fiúval lent az étteremben válunk el ő a pult felé indul, hogy desszertetkéressen a szobába én pedig elindulok kifelé. Az ajtóban engedem Toffitkiugrani a karjaimból. Ahogy megrázza magát földet érés után a gallérja félrecsúszik és le kell hajolnom, hogy megigazítsam. Még szerencse, hogy már most atemplomhoz illően van öltözve.
A teraszról leérve végre felfedhetem a titkom. Kapkodó ujjakkal oldom ki azállam alatt megcsomózott selyem szalagot és ahogy a lenge nyári szellőmegérinti a bőröm érzem mennyire megizzadtam ott, ahol a masni volt.
Előre hajtom a fejem és úgy veszem le a kalapom, hogy ki ne essen a gyújtóm ésa cigarettám.
Ennek a ruhának nincs zsebe ezért rögtönöznöm kellett hova tegyem őket. Pénztnem is hoztam magammal így életemben először és mindenképpen utoljára mondhatnielvártam Aegeustől, hogy meghívjon.
Ahogy az első slukkot beszívom érzem a testemen végig futó elégedettséget.Karcolja a torkom és lassan élvezettel fújom ki az orromon a füstöt. Nincs isjobb az első cigarettánál több órányi megvonás után. Csukott szemmel élvezem kiezért majdnem kiugrok a bőrömből mikor valaki megszólal mellettem.
- Hé – épp csak hátra nem esve a hang felé rántom a fejem. Jack áll mellettemismét csak zsebre dugott kezekkel. Most már látom fél fejjel magasabb, mint én.A cigarettára aztán magára mutat és komisz mosolyra húzza száját.
Megértve mit akar én is elmosolyodom. Végülis...
A közeli fa alá bújunk mindketten fészkelődve akár a tilosban járók. Nem minthabűntényt követnénk el, Jack nagykorú Olaszországban és amúgy is én vagytizennégy éves korom óta dohányzom. Anyám sose tette elég magasra a sajátcigisdobozát.
A szőke vigyorogva a foga közé veszi a szálat és meggyújtom. Az első szívástólköhög kettőt és látványosan könnybe lábadó szemekkel visszafogja a többit.Kemény srác akar lenni és én engedékenyen oldalra tekintek, hogy az lehessen.
Azért mégis kíváncsi vagyok ezért még pár szívás után ismét felé fordulok.
- Te... és... Aris – kezdem akadozó angollal majd rájövök nem tudom, hogy kénefolytatnom. A számban hagyva a cigarettát összeérintem a középső, a gyűrűs és ahüvelykujjamat mindkét kezemet. A két kézfejemmel pusziszkodást mímelek ésfelvont szemöldökkel ránézek érti-e. Jack a saját cigarettájával a kezében ésvigyorogva olyan, mint egy vadnyugati fenegyerek.
- Igen – bólogat és valamiért helyette én jövök zavarba.
- Aegeus? – intek a fejemmel befelé.
- Igen.
Ez sok mindent megmagyaráz. Forró arccal arrébb rúgok egy követ és épp csak nemtalálom el a körülöttünk bóklászó Toffit. Összehúzott szemekkel mered rám ésbocsánatkérő mosolyt küldök felé.
- Mennyi? – kérdem összeakadó nyelvvel. Meg kell tanulnom angolul, gondolomazonnal. Ha az orosz ment akkor ez is fog. Elfog a tudás iránti vágy ahogy néhaszokott. Valójában szerettem iskolába járni. Nem az iskolatársaim vagy atanáraim miatt, hanem a tudás szerzésért. Sokáig az egyetlen kitörésilehetőségemnek láttam... Jasonig. Egyetemre akartam menni egykoron, bár sosejutottam el odáig, hogy kitaláljam mi legyek. Aztán jött az a fiú és elvittmagával mert minden Medea útnak indul a szerelemért. Csak hogy a végén pofáraessen.
- Bambino – mondja végül. Majdnemkiesik a számból a cigi, de még időben fogom meg. Gyerek?!
Aegeus valami olyasmit mesélt Jack a szülei válása után költözött LavenderHillbe az édesanyjával és a húgával. Nagyjából akkor lehetett nyolc-kilencéves. Annak vagy tíz éve. Tíz évig szerelemben lenni, még ha nem is feltétlenfelnőttszerelemben csodálatos lehet. Tíz évig viszonzott érzésekkel élni? Aztmár el se tudom képzelni. Milyen úgy felnőni, hogy a kedvesed kezét fogod? Hogysose alszol el azzal a gondolattal egyedül halok meg?
Esténként az álom határán gyakran beleremegek ezekbe a rusnya tapadósgondolatokba. Amikor megérkeznek az egyetlen ellenszerük az elalvás mert, hatúl sokáig maradok fenn velük felvágom az ereimet. Jacknek vagy Arisnak sosevoltak ilyen bajai.
De lehet, ha szétválnának mindketten az ősi Medeavá válnának. Aegeus aztmondta, akik sokáig élnek szerelemben kiesve abból a biztos halálba zuhannak.
Remélem nem.
Remélem boldogok lesznek és boldogságot hoznak másoknak is.
Valami nagytestvéres bizakodás ébred bennem irántuk. Legyetek boldogok.
- Légy boldog – mondom mosolyogva és finoman meglökőm karommal a mellettem állófiút. Jack vigyorog és mikor újra beleszív a cigarettájába ezúttal vagy nemtudja, vagy nem akarja visszafogni a köhögést.
Esetlen két nyelvű beszélgetést folytatunk a karjaink és a testünk segítségétkihasználva és félig találós játékká fajul.
Mikor elszívom a cigit ideje elindulnom.
- Templom – mondom összetéve a kezeim imádkozást színlelve. Fejét kissé hátravetve néma „o"-ra formálja száját jelezve érti.
- Ámen! – dobja kezeit esetlenül az égbe és elindul befelé. A fejemet rázva, demosolyogva indulok én is útnak. Toffi sietősen követ és még a templom előttjobb lesz megigazítanom a gallérját mert már megint csálé.

bambino - gyerek (olasz)