Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4. fejezet Ébredés

  -Hát úgy tűnik, hogy ez már a szervezet felkészítőtől kibukott.-Hallottam az idősebb férfi hangját.-Majd szólok Tylernek, hogy erősebb szervezetű áldozatokat szerezzen. Az a Nelly nemtomki sem volt egy "mindent túlélek" fazon.
A fejemet egy hideg kőpadlón éreztem valami nedves helyen. A szemem nem mertem kinyitni - higgyék csak azt, hogy meghaltam, akkor talán békén hagynak. Minden tagom sajgott. Mintha egy égető tűz futna végig a testemben, mely pernye helyett üvegszilánkot hány. Megmozdulni sem bírtam, csak szorítottam össze a szemem és vártam, hogy a fájdalom csillapodjék. Feküdtem tétlenül, szenvedve egy sosem látott, rémisztő laborban. És akik mellettem voltak, még a senkinél is rosszabbak - az elrablóim, a kínzó gyilkosaim, akik csak arra vágynak, hogy kínok kínjai közt leheljem a lelkem a markukba. Hogy mindenkit szenvedni lássanak - engem, a családomat, a barátaimat. És én nem tehetek semmit.
Nem bírtam már tovább. Résnyire nyitottam a szemem. Felpillantottam és két férfit láttam. Azt a kettőt, akik a laborban is ott voltak. Legszívesebben leütöttem volna mindkettőt, ha lett volna elég erőm...megláttam viszont a földön három tárgyat: egy kötelet, egy csipeszt és egy kést. Erőtlenül, szédülve félig felültem. Izzó kezem fájdalomtól reszketve előrevetettem. Megmarkoltam a kést és az egyik pasi vádlijába készültem szúrni, de a kezem reszketése miatt elejtettem és az piros csíkot hagyva maga mögött végigszánkázott a combomon. Felsikítottam, ahogy égni kezdett a helye. Fájdalomtól zokogva a földre hanyatlottam, és megszorítottam a vérző sebet.
  -Mégis túlélte!-Dörmögte az idősebb, és egy fehér kendőt dobott a lábamra. Én háton feküdtem, és azt éreztem, hogy valaki köti be a combom. Felnyögtem, és odakaptam a kezem. Az említett Tyler nevű fiú lehetett az. De ismerős volt. Nagyon. Hirtelen mindenem elernyedt. Az agyam is kezdett elhomályosodni, és végül a kicsit megnyugtató ájulás következett.

Haliiii!
Bocsi,ez a rész elég rövid lett, de itt van! És nagyon sajnálom, hogy pont a legizgibb résznél álltam le, ezek után majd igyekszem minél sűrűbben hozni a részeket!
Ha tetszett vote és/vagy komment, ha nem, szintén írd meg!!
   Szép vasárnap délutánt,pusziii
Alice

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro