Az elmúlt két napban semmi érdekes nem történt. Éppen reggel volt, szinte még sötét. Jól felöltöztem, felkészülve egy szeles keddre. Elbotorkáltam a suliba a reggeli busszal és túléltem a tanórákat. Boldogan indultam haza az egyre felerősödő szélben. Nem volt semmi, ami kedvemet szeghette volna, ugyanis ma kiderült, hogy a New Jersey-ben élő barátnőm, Lisa eljön meglátogatni, ugyanis nyáron Londonba jönnek nyaralni, és ki nem hagynánk a találkozást, ha már a világ másik feléről ideutaznak. Már alig várom! Mi mindent fogunk csinálni...
   Éppen ezen ábrándoztam, amikor a busz a Town-street-i Liget megállóban állt meg. Gyorsan leugrottam és elindultam jobbra, a zebra felé, mivel a házunk az út másik felén volt. A zebrán hosszabb volt átmenni, de anya nem engedte, hogy az aluljáróban menjek, mivel ott gyilkolták meg Nelly Shadown-t.
   Átértem az utcánkba és elindultam benne. Szűk volt és viszonylag sötét, annak ellenére, hogy nappal volt. Csak a saját lépéseim zaját hallottam, melyek gyorsan verték a betonutat, mivel elég nyomasztó volt ez a hely.
   Az egész olyan hirtelen történt. Egy erős kéz a vállamnál fogva hátrarántott és én a táskám súlyától hátraestem. Beverten a fejem a betonba. Az utolsó kép, amire emlékszem, az a kék, de felhős ég keskeny csíkja az utca két oldalán magasodó tömbházak közt.
                           
                          *   *   *
  
   Egy hideg kőpadlón ébredtem. Tipik filmes jelenet, de ez most a valóság volt...Kinyitottam a szemem és egy félhomályban úszó helyiségben találtam magam. Szörnyen hideg volt, ezért inkább fölkeltem a padlóról. A fejem hasogatott, és éreztem, hogy még mindig vérzik egy kicsit. Lekaptam a pulcsimat és odaszorítottam a tarkómhoz. Körülnéztem a szobában, ahol voltam. Egy elhagyatott labornak tűnt. Sőt, nem is olyan elhagyatottnak. Körbesétáltam, voltak ott kisebb asztalok, üvegcsék és egy hűtőszerűség is, rajta mindenféle vegyületet ábrázoló papír. Az asztalokon csak csipeszek és kanálszerű eszközök hevertek. Nagyon nyomasztó hely volt. Odamentem az ajtóhoz és elkezdtem rángatni, de persze, hogy be volt zárva. Kicsit kórház feelingje volt, ami nagyon nem tetszett. Oda vánszorogtam az ablakhoz és megpróbáltam kinyitni. Azt végre sikerült, de sajnos nem féltem volna ki rajta, akárhogy csűröm-csavarom magam. Egyszer csak lépteket hallottam a folyosóról. Ó, tehát egy folyosó van az ajtóm előtt. Kulcsok matattak a zárban és a kilincs felpattant. Lassan benyitott egy alak és körbenézett. Meglátott és kaján vigyorral az arcán megindult felém. Szörnyen féltem, ezért háttal az ablakhoz tapadtam. Egy másik férfi is bejött az ajtón, ő idősebb volt. Sietősen a másik után eredt. Így már ketten jöttek felém. Észrevettem, hogy az idősebb sántít. Megfagyott az ereimben a vér. Nem csak simán sántított. Ahogy egy napsugár a lábára vetődött, a térdén felcsúszó nadrág alól egy fémrúd villant ki. Tehát műlába van. Kis híján elájultam a rémülettől. A kajánul vigyorgó 18 körüli fiú kezében megvillantott valami.
-Remélem jól aludtál!- Röhögött rekedtes hangon az idősebb.-Mert most vissza kell aludnod egy...reméljük...rövid időre.
   A fiatalabb egy injekciós tűt kapott elő a háta mögül, majd a vállamba mélyesztette. Összeestem.