Másnap korán (6-kor) keltem. Mivel egy szombati nap volt,ezért elmentem futni,majd fél nyolckor,amikor hazaértem lezuhanyoztam. A szüleim nagyjából akkor keltek,a bátyám viszont szokásához híven 11-kor. Mire kivánszorgott a szobájából,anya már az ebédet csinálta. A nap hátralévő részében festettem - egy farkast,amely a teliholdat vonyítja. Kiraktam a szobám falára a többi 8 itt festett kép mellé,majd elkezdtem gondolkodni mindenfélén. A gondolataim közé vegyült a tegnapi fiú is. Nem tetszett a szemében csillogó elszántság és elégedettség - főleg,hogy nem tudtam,miért vannak benne ezek az érzelmek. De hiába gondolkodtam,csak arra jutottam,hogy biztosan nem miattam volt ez. Összeszedtem a kémia cuccomat,és megcsináltam a szorgalmit,majd elindultam edzésre. Amint ideköltöztünk,abbahagytam a Ritmikus Gimnasztikát és elkezdtem bokszolni. Jól ment,és szerettem is,plusz anya örült,hogy az itt garázdálkodó lehetséges bűnöző ellen van némi fegyverem.
   Miután vége lett a két órás edzésnek,hazamentem. Nem volt semmi dolgom,úgyhogy unalmamban a rádiót hallgattam. Tök jó számok mentek,ezért fullra tekertem a hangerőt,mivel egyedül voltam a házban.
   ...Egy kamion beborult az árokba. A városban garázdálkodó gyilkost nem,ellenben Nelly Shadown,a tíz napja eltűnt nő holttestét megtalálták a Liget-aluljáróban,ahonnan még több mint egy hete eltűnt. Az orvosok és nyomozók nem tudják,mivel ölhették meg,mivel nem találtak a szervezetében mérget,sem vágást vagy golyónyomot. A tegnap eltűnt egyetemista fiú,Peter Dhowskin azóta sem került elő.
Mára napos idő várható,néhol esővel. Az elkövetkezendő hétben záporok és felhős idő esedékes. Köszönöm figyelmüket.
Éppen egy jó számra roptam,amikor jöttek a hírek. Kicsit lefagytam, szegény Nelly és családja! Na meg az a fiú...
Lehalkítottam a rádiót,és leültem a kanapéra a nappalinkban. Déjà-vu érzés fogott el.
Ülök az iskolapadban,a projekttársam Sonja mellett. Elkezd forogni a világ,szólok neki. Ő kikísér,elmegyünk az orvosiba,de a folyosón összeesek. Miután magamhoz térek,egy szobában fekszem. Szól a zene,én fölállok,odasétálok a kanapéhoz,és leülök,mert elvesztem az egyensúlyomat.
Már sosem tudtam meg,hogy hol volt az a szoba,mert rögtön haza kellett mennem.
Gyorsan felsiettem s szobámba,és már vacsoráig ki sem jöttem. Aznap éjszaka jól aludtam.