~10-évvel korábban~
-Koda!-kiáltott Nyla ,vékony,éles hangjával.-Koda!-ismételte a fiú nevét ,viszont sokkal eréjesebben.A fiú meghalva Nyla kiáltását , ilyedten futott le a jeges dombon egyenesen hozzá.
-Igen Asszonyom.-hajolt meg előtte tiszelettudóan.
-Atyád hazatért!-adta át pillanatok alatt az információt.
-O édes Istenem.-csillant fel smaragd zöld szeme.-Köszönöm ,hogy szólt.-hadarta és tovább szaladt.Nyla ilyedten kapott a fiú keze után.Koda csodálkozva nézte Nyla mozdulatát.
-Koda...-kezdte érőtlenül.-Holtan.-suttogta.-Holtan tért vissza.
Koda lába megremegett vele együtt düs ajka is.Boldogság szeméből azonnal elillant amit átvett a pokoli szomorúság.Könnyei egyre gyarapodtak mely lassan folyt végig puha,fiatal arcán.
-Sajnálom.-simította meg Nyla a fiú törékeny karját.
-Hol van?-kérdezte miközben hangja elcsuklott.
-Snowpier.
A kisváros neve halattán Koda szive nagyot dobbant hiszen az ő szülővárosa.Hátat fordított a nőnek majd szélsebesen szaladni kezdett Snowpier felé.
Nyla homályosan nézte a rohanó fiút.Megtörölte látását majd a mély fájdalomtól a megfagyott hóra zuhant.Beütötte könyökét mely fájt neki...de valami sokkal jobban fájt....Benjamin halála.