Hajnal van, szürke homály uralkodott Snowpier kocsmájában.
Hangos részeg koldusok énekeltek és ébresztették a kis zsufolt várost.
Egy fiú búskomoran üldökélt és néha néha sörébe szürcsölt egy kis kortyot.
-Nem vagy te még fiatal ehez?-dülöngélt mellé egy alkoholban megfürdött szakállas férfi.
Kikapta a kezéből a poharat majd a benne lévő tartalmat egy húzásra kiitta.
Büszkén hajította el a poharat mely a falnak csapódva szilákonkra tört majd az mind a koszos padlóra potyogott.Az apró szilánkon a gyertyák halvány fénye játszadozva csillogott.
-Elnézést.-állt fel illedelmesen a fiú és részeg koldusra pillantott.-Nem a legszebb lépés tőlem az amit most tenni fogok.De úgy hiszem megérdemli kedves Uram.-suttogta közvetlen a férfi fülébe.
-Mi van?-nézett rá az illető teljes értetlenkedéssel.
-Talán tessék.-javította ki majd megfogta a férfi szakálát és egyenesen lehúzta a földig.A koldus kapállozva kezdett mindenfele csapni és ilyedt ordítozásba kezdett.
A kocsmában lévő nép mind köréjük gyűlt.Páran lefogták a fiút, az öreget meg felsegítették.
-Itt meg mi történt?-kérdezte a kocsma tulajdonosa.
-Ez a büdös mihaszna kölyök megtámadott.-visította az alkoholtól bűzlő hajléktalan.Majd a fiúnak neki ugrott.
-Héééhéé!-fogták le azonnal.
-Fiam mi történt?-firdult a tulaj a fiúhoz.
-Oktatás.-suttogta.
Tanácstalanul nézett körbe  majd újra a fiúra pillantott.
-Hogy hívank?-kérdezte.
-Koda Davis.-ejtette ki hangosan lassan nevét mely mindenki számára ismerős volt.
-Benjamin Davis fia...-mormolt a fél kocsma.
A jelenlévők közül mind kiváncsian fűrkézte a Davis család legifjabbik fiát.
Csodálva...csodálva