Egykor, a világon négy erő létezett: a Levegő, a Tűz, a Víz és a Föld. E négy külön élt egymástól, nem harcoltak, viaskodtak, mert erre nem volt szükség. Mindegyik élt a maga számára biztonságos életmódban, nem bolygatták egymást, akkor senki sem vágyott többre. Mert ha találkoztak volna,nagy viszály alakult volna ki, mivel a tűz és a víz nagy ellensége egymásnak a mai napig. Minden elemnek megvolt a maga tulajdonosa, egy olyan személy, akit minden különösebb ok nélkül választott ki az adott erő. Ez a személy lehetett nő vagy férfi, felnőtt vagy gyerek, ha a négy elem közül valamelyik kiválasztotta, és a testébe szállt, nála volt minden hatalom, ami azzal a képességgel jár: ha arra gondolt, létrejött az elem fizikailag, ha parancsolta, eltűnt, és ha akart, olyat is tehettek, hogy pl. a Tűz birtokosa átmehetett a tűzön, a Víz birtoklója pedig sétálni tudott a vízen.
   Amikor egy ember megkapja valamelyik erőt, dönthet úgy, hogy odaadja másnak, illetve maga az erő is dönthet úgy, hogy mást választ és elhagyja az illetőt. Viszont ha úgy dönt egy ember, hogy odaadja erejét, már nem veheti vissza, viszont az erő még visszatérhet később hozzá, vagy akár egy másik elem is.
Ezekkel az erőkkel örök életet is kaptak, akikhez eljutott az egyik, azok nem öregedtek, de ha az erő elhagyta őket, vagy átadták azt, attól a kortól folytatták az életet, ahány évesen kapták az erőt. De ám ez a "halhatatlanság" csak természetes halálra utalt: ha baleset érte őket, ugyanúgy hatott rájuk, mint egy átlagos emberre, és persze az erők is elpusztíthatták a többi erő tulajdonosát...
...és ha megtehették, meg is tették. Nagy viszály alakult ki az eddig békés Engri földjén. A háborút egy Amanda nevű, 16 éves, pirospozsgás lány, a Tűz újdonsült gazdája okozta. Ő (az elemek történelmében először) nem volt megelégedve a maga erejével és megunta, hogy tartania kell a Víz erejétől, ezért elhatározta, hogy azt is megszerzi, mivel egyik szabály sem tiltotta, hogy egy ember birtokában legyen több erő egyszerre.
   Így Amanda úgy tervezte, hogy elpusztítja Víz birtokosát, mivel aki elpusztít egy olyan embert, akinek a birtokában van egy erő, a gyilkos kapja meg azt. Ám ha az elemek megérzik egymás jelenlétét, oly elviselhetetlen kényszert éreznek, hogy rátámadjanak a másikra, hogy nem tudnak neki ellenállni, csak ha megtanulnak uralkodni rajta, viszont ez sok kellemetlenséggel jár, ezért még nem volt rá példa, hogy valaki megpróbálta volna. Ezért amint a közelébe kerül a Víz erejének, gyorsan kell cselekednie.
   Megkereste hát a "Víz Atyját", és egyetlen csettintéssel felgyújtotta a palotáját. A férfi (mivel a Víz ereje volt nála) kijutott a leégett kastélyból, Amanda nagy bosszúságára. A két személy a kastélyparkban találkozott össze és úrrá lett rajtuk a kényszer. Amanda futótüzet indított maguk körül és úgy körözött áldozata körül, mint egy vadállat, amely a lecsapás megfelelő pillanatára vár. Konstates, a "Víz Atyja" eloltotta a tüzet és nyugodtan arcon locsolta a "Tűz Anyját". Amanda dühösen nézett ellensége szemébe, majd közelebb lépett Konstateshez. Már készültek a harcra, amikor hirtelen szél süvített mindkét irányból és hátradöntötte a két ellenséget. A szelet Humphrey, a "Levegő Atyja" küldte feléjük. Éppen a magasban szárnyalt feléjük. Leereszkedett és megállt a két harcos között. Megjelent egy bokorból Clarence, a Föld képviselője. Amanda kihasználta a pillanatot, amikor nem figyelnek rá és tüzet küldött a három ember felé. Mindenki kivédte a saját felhatalmazásával, ám mind nagyon felbőszültek. Mindenkin úrrá lett a kényszer...
   A négy erő összecsapott. Röpködtek a szikrák, süvített a szél, a táj piros és kék villámoktól volt fényes a sötét ég alatt, melyet beborító hamuszürke felhőket földrengés rázta. Az eső zuhogott. A csata hangjára odacsődült Engri népe és visszafojtott légzettel
várta a fejleményeket. A viszály eltartott napnyugtáig. A lemenő nap fény pirosra festette a kitisztult eget és arany-sárga sugarakat vetett a felfelé nyújtózó hegyek ormára. Az erők gazdái közül egy maradt életben, és ez az egy diadalittas léptekkel szelte át a porrá zúzott tájat. Az eső már nem esett, csak a mindenfelé terjedő sűrű, szürkésfehér ködön át látszott pár fa sötét körvonala a közeli erdőből. Néhány lény, melyek még a csata helyszíne mellett maradtak, gyáva lépésekkel hátráltak az erdő fái közé, amikor előttük haladt, majd a suhogó köpenyű, egyre távolodó alakra pillantva vesztek homályba a sötét erdő magas fái között távolodva.
Az erők megmaradt gazdája Konstates volt. Clarence, Humphrey és Amanda, minden baj okozója (saját vesztére cselekedve) soha többet nem látták a virágzó domboldalakat, a zafírkék eget és a hullócsillaggal telt hűvös estéket Engri földjén. Konstates elsajátította az erőket, kivéve a Tüzet, mert az olyannyira küzdött, hogy végül a férfi úgy döntött, menekülni hagyja. Aztán Maximiliano, Konstates fia kapta apja döntésére az erőket, azután pedig emberről emberre vándoroltak az erők, egészen a mi korunkig. Azonban a Tűz ereje azóta is test nélkül bolyong valahol...