Duzzogva állok az ajtajuk elött. A mellettem lévő Kate csak mosolyog. Ő nagyon szivesen jár ide hiszen May néni nagy barátja.
De én nem szeretek ide járni. Mayyel nincsen bajom sőt rettentő kedves asszony. Nemtudom. Amikor belépek a házba elfog a nyomasztó érzés. Általában nem szólalalok meg ha itt vagyunk. Még szerencse, hogy May egyedül lakik így Kate tudja szórakoztatni.

-Itt vagyok bocsánat!- nyitotta ki az ajtót a szemüveges May.
A háttérben valami füstölt de ő ezt nem vette észre így tovább csacsogott anyával közben betessékelt minket a házba.

-Hú May! Megint sütsz valamit?- hallottam a hátam mögül egy hangot. Érdeklődve fordultam hátra. Reménykedtem, hogy May összeszedett valakit és nem kell többé idejönnünk.

Barna haja most is kócos volt akárcsak napközben. Szemei tányér nagyságúra nőttek amit meglátott engem.

-Olivia?- ámult el, nyilván nem számított az érkezésemre.

-Ő itt Peter!- állt mellén May közben megveregette Peter vállát.

-Eddig ő miért nem volt itt?- kérdeztem közben összehúzott szemöldökkel fürkésztem a fiút.

-Sosem ért rá.- rántott vállat a nő majd asztalhoz hívott minket.

-Na de egy éven keresztül?- fordultam meg és a nő után eredtem.

•

-Nyugodtan menjetek be a szobába!- szólalt meg hirtelen May mire nekem kiesett a villa a kezemből.

-Tessék?- kérdeztem vissza közben összeszedtem a leesett evőeszközöket.

-Látszik rajtatok, hogy nem érzitek jól köztünk magatokat. Hát menjetek!- biccentett a szoba felé.

Peterre néztem aki már el is tűnt a szobájában. Felálltam az asztaltól, megköszöntem a vacsorát majd bementem a kamasz fiú szobájába.

A szobában aránylag rend uralkodott bár azért nem tagadom, néha megakadt a szemem egy szennyesen.

•

Peter éppen egy történet közepén tartott amit megszakított a telefonom csengése.

-Bocsi!- kaptam telefonomhoz majd elolvastam a képernyőn villogó nevet.

"Ismeretlen"

Ilyenkor kettő lehetőség van. Vagy valaki rossz számot hívott fel vagy Nick Fury keres.

Na, igen. Erről még nem beszéltem.

Egyik reggel felhívott egy ismeretlen szám amit felvettem. Miután egy ismeretlen férfi beszélt furcsa dolgokról letettem a kagylót. Egy órára rá a szobámban ült. Hogy finoman fogalmazzak rámhozta a frászt. Sikítva ráztam a kezeimet közben felemelkedett az íróasztalon lévő pohár és a férfi ruháján landolt.
-Mond te mindig ilyen barátságos vagy?- szinte hallom a mély hangját a fülemben csengeni.
Besegítettem neki. A Bosszúállóknak kellett egy kis segítség így beugrottam talán Hulk helyett.

De mivel ez nem volt az a pillanat amikor volt időm a világ legveszélyesebb emberére így jobbra húztam a kis telefon ikont és a zsebembe mélyesztettem a készüléket.

Aggódva álltam fel az ágyról közben zihálva vettem a levegőt. Most követtem el életem legnagyobb hibáját.
Kinyomtam Nick Fury hívását.