Kérésének eleget téve, elhagytam a szobát. Ahogy kiléptem összeestem majd zokogni kezdtem. Szám elé kaptam kezemet, hogy tompítsak sírásom hangján de nem tudtam. Felálltam majd elbicegtem a szobámig. Bementen majd leültem az ágyra és csak meredtem magam elé. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Felkaptam kabátomat majd elhagytam a hotelt.

Az utcán szinte senki sem volt rajtam kívül. Kihalt és üres volt ezzel együtt csöndes is. Ez kell most nekem!
Lassan sétáltam a macskaköves utakon, kiakartan élvezni a helyzetet. Mélyeket szippantottan a meleg, tavaszi levegőből. Betértem egy étterembe ahol tudnék vacsorázni.

Rendeltem magamnak egy salátát meg egy pohár vizet és tovább nézegettem az étlapot. Mennyi finom étel amit én nem ehetek meg!
Hirtelen egy test vágódott le elém mire felnéztem az arcomat eltakaró étlapból de amikor rájöttem, hogy ki ül velem szemben sóhajtva visszavezettem tekintetemet a papírra.

-Brad menj el!- szólaltam meg mert láttam, hogy nem fog távozni magától.
-De beszélni szeretnék veled.- hangja kedves volt és barátkozó.
-Én peidig nem.- lapoztam egyet.

Pár percig csned telepedett ránk. Én nyugodtan nézegettem a kezemben lévő lapot de közben az elöttem ülő fiún járt az eszem. Miért nem megy már el?

Valaki megköszörülte a torkát. Nagyot sóhajtva tettem le az étlapot majd az elöttem ülő fiúnak szenteltem a figyelmemet. Csakhogy elöttem nem Brad ült hanem egy öltönyös férfi.

-Elnézést de maga kicsoda?- unottan pillantottam a napszemüveges képére majd a ruhájára.
-Happy Hogan vagyok!- nyújtott kezet de nem viszonoztam.
-Olivia Faye. - mondtam majd a tőlem jobbra lévő vázát kezdtem tanulmányozni.

-Beszélhetnénk?- kérdezte suttogtva.
-Najó ebből elegem van!- pattantam fel amivel együtt hátratoltam székemet is ami fülsüketítő hangot adott ki.

-Nemtudom ki maga de nem, nem beszélhetünk!- csaptam idegesen az asztalra mire néhányan érdeklődve fordultak felénk.
Happy arcára kiült a döbbenet. Gondolom nem ilyen reakcióra várt.

-Sőt a salátámat sem kérem!- mutattam az éppen felénk tartó pincérre mire az idegességében a földhöz vágta a vacsorámat majd elviharzott.

-Kérem ne rendezzen jelenetet!- utasított a fickó aki idő közben felállt.
-Ó dehogy is nem! Nem is akármilyet!- nevetten el magamat.

-Most jöjjön velem.- mondta válaszomat meg sem várva karon ragadott és kiráncigált az épületből.

-Engedjen már el!- csapkodtam hátát de semmit sem ért. Happy meg sem állt egy sötét sikátorig.

-Most mégis mit fog csinálni? Eladja a szerveimet egy szervkereskedőnek?!- kínomban felnevettem de Happy nem nevetett. Komolyan nézett rám.

-Jól tudom hogy mi vagy.- mondta majd előhúzott a zsebéből egy telefont.
-Olivia Faye. Született 2005. November 21. Queensben. Anyja, apja halott, tesvére nincs. Mutáns.

Ahogy kimondta az utolsó szót kezemet a nyakára kulcsoltam majd a falhoz löktem.
-Mit akarsz?- komolyan meredtem szemeibe amiben félelem csillant.

-Peterről lenne szó!- nyögte.