Sokkolva meredtem Peterre. Szemeim óriásiak voltak, úgy lestem a fiút. Számat többször is kinyitottam de hang nem hagyta el a számat.
-Nem hagyhatom, hogy bajod essen, mert én abba belepusztulnék.- Peter közelebb lépett és megfogta arcomat.
-Érted?- hol az egyik, hol a másik szemembe nézett közben szomorúan elmosolyodott.
Én még mindig nem tudtam egy értelmes reakciót mutatni vallomása után így inkább csak néztem rá.
-Hallgatás beleegyezés!- mosolygott halványan majd hirteleb kilőtt a csuklómra egy pókhálót, annak a végét pedig a gép oldalához lőtte.
Ilyedten néztem cselekedetét, ugyanis ezzel bezárt a gépbe egészen addig, amíg ő vissza jön.
-Peter..- kezdten bele de a fiú csak intett egyet és kiugrott az ablakon.
-A francba!- rántottam egyet a pókhálón de az nem mozdult.

•

Happy leszállt a földön. Itt mindneki eszeveszettül sikít és rohangál, gondolom elkeződött a buli. Happy már rég nincs a gépen. Látom az ablakon keresztül, hogy egy kissebb gyerek sereget akar beterelni a repülőbe de hirtelen megállnak és csak bámulják  a gépet. Aztán egy hatalmas robbanás és elsötétül minden.

•

Hunyorogva nyitottam ki szemeimet. Egy törmelékkupacon feküdtem. Szédültem, fejem sajgott. Megpróbáltam felülni de hirtelen olyan hányingerem lett, hogy ott helyben kidobtam volna a taccsot. Óvatosan hajamba vezettem a kezemet és megtapintottam a fejem búbját, majd elvettem onnét jobbomat és megnéztem. A kezemet vér fedte be.
Eléggé megrémültem a látványtól de nem bírtam ésszerűen gondolkodni. Hirtelen valaki megfogta a  vállamat. Lepetten fordultam hátra majd néztem szembe Happyvel.
-Hát, hogy megvagy!- sóhajtott egy nagyot a pocakos majd felsegített a földről és elkezdett kisérni valahova.
-Hova megyünk?- suttogtam elhaló hangon de ő nem válaszolt. Éreztem, hogy elhagy az erőm, a lábaim felmondják a szolgálatot. A fejem lüktetett, kezeimmel egyetemben. Utolsó emlékem az az, hogy eldőltem mint egy darab fa de Happy utánnam kapott, ezzel megmentette az arcomat a betonba fejelés elől.

•

Halk beszéd. Léptek. Hol vagyok? Megpróbálom kinyitni a szemem de rögtön visszacsukom. Még egyszer.
Egy kis folyosó szerűségen volta ami látszólag a  levegőben volt. Oldal falai üvegből voltak, ezért jó kilátást okoztak. Körül néztem de Happy sehol sem volt helyette csak egy férfi sétálgatott fel-alá a folyosón. Amikor Quentin felém fordult szaporábban vettem a levegőt. Ő is és én is tudjuk, hogy most nem  vagyok képes védekezni ellene.

-Hát felkeltél!- lépegetett közelebb.
-Engedj el!- nyögtem nehezen.
-Az sajnos nem fog menni.- vágott szomorú arcot a férfi majd elnevette magát.
-Te most egy csali vagy!- vigyorgott gonoszul.
-Ha a fiú rájön, hogy nálam vagy akkor rögvest idejön én pedig megölöm.- mondta kíméletlenül és rezzenéstelen arccal.
Quentin keze hirtelen lángra lobban én pedig mososlyogva döltem hátra mert tudtam, az erőm sosem hagy cserben.
-A nyomorult!- káromkodott elöttem a férfi majd hozzámlélett és levágott egy akkora pofont, hogy a föld adta a másikat.