Sokkolva vágtam be a szobám ajtaját. Pár perce lenyomtam egy hívást, amit fogadnom kellett volna. Viszont az a szabály, hogy, ha Fury felhív te nem hívhatod vissza.
Csak reménykedni tudok, hogy holnap nem fog megjelenni a házamban azért mert, nem vettem fel a telefont.

-Nyugodj meg, biztosan nem fog megjelenni! Hiszen ki jönne el csak ezért hozzám?- biztattam magam közben jobb kezemet a csípőmre helyeztem.
-Kihez beszélsz?- állt meg az ajtóban Kate.

Hirtelen lekaptam a derekamról a kezemet majd sikítva beugrottam az ajtó mögé.
-Jól vagy?- nézett be a tárgy mögé anyukám, mire én kihúztam magam és mély levegőt véve kijelentettem:
-Elmegyek a boltba!- sétáltam ki az ajtó mögül és elcsoszogtam a lefagyott arcú nő mellett.

•

-Ennyi mindössze?- nézett rám a szemüvege alól a pénztárosnő közben megvakarta fejebúbját.

-Igen, ennyi lesz!- bólogattam boldogan közben magamban imádkoztan, hogy hagy fizessem ki és mehessek el, ne kelljen tovább néznem az arcát.
-Ez összesen...- nyitotta ki a kasszát mire a bolt bejárati ajtaja kivágódott, és egy fegyveres csapat lépett be rajta.
A fegyvereket az égbe emelve sütötték el közben egyre inkább felénk haladtak.

Ahogy mellém léptek erőteljesen arré raktak de én felpattantam és idegesen kiáltottam fel.
-Hé!- csaptam egyet a pultra ami mögött a nem éppen szép pénztáros bújkált.
A csapat -látszólagos- vezére rögtön felém kapta a fejét majd elém sétált és nyakamnál fogva felemelt.

-Dugulj el!- tartott fel miközben én a  kezeimet görcsösen karjára szorítottam.
Nem volt más választásom. Esküszöm! Használnom kellett az erőmet különben meghalok.

Ahogy ujjaimat kezére kulcsoltam az rögtön pirosodni kezdett. A férfi a fájdalomtól ordítva hajított el.

-Öljétek meg! Mutáns!- mutatott rám ép kezével.
-Ugye tudod, hogy nem illik egy ilyen nagy dologgal megvádolni egy lányt?- jelent meg a háta mögött Queens hőse, Pókember.
Megfogta a maszkos férift majd a szemközti falnak hajította. Én ilyedten követtem az eseményeket. Berohantam az egyik sorba majd elbújtam egy hirdetőtábla mögött. Röhejes, hogy mekkora erőm van de én mégis félek.

Pár perc múlva lépeteket hallottam. A piros-kék ruhás srác lassan közelített felém. Amikor mellémért lenézett rám s kinyújtotta a kezét.
-Gyere!- mondta és miután kezemet kezébe helyesztem felhúzott.
-Haza viszlek!- mondta s válaszomat meg sem várva kapott fel, és máris a levegőben voltunk.
Egy tetőn landoltunk ahol én rögtön elváltam tőle.

-Kösz!- mondtam és elakartam indulni lefelé de kezem után kapott.

-Várj! Te tényleg mutáns vagy?- kérdezte halkan. Éreztem hangján, hogy fél valamitől. Lehet ez a valami én vagyok.

-Mindennek van racionális magyarázata.- rántok vállat közben hátrafelé megyek.

-Oh igen?- húzta ki magát közben mellkasa elött összekulcsolta a kezeit.

-Kivéve Wanda Maximoff ereje. Arra nehezen találsz ésszerű magyarázatot.- mosolygok rá közben jobb kezemmel intek és lemegyek a lépcsőkön.