Nem kellett sokat várni Furyra. Amíg vártunk jobban megismerkedtem Backkel. Megtudtam, hogy ő nem a földre valósi hanem egy másik bolygóról jött. Az elemek akiket elementáloknak hívunk megőrültek.

Tekintetemet a padlóra vezettem. Nem lehet. Az elemek még mindig normálisak, hiszen én még élek. Ha nem így lenne, akkor biztos, hogy igazuk lenne. Annyira belefúrta magát az életembe ez a négy elem, hogy nem vagyok képes nélkülük élni.

Halk cipőkopogást hallottunk a folyosóról. Az ajtón Nick és egy jelmezes srác lépett be. Ahogy jobban megnéztem ez a srác Pókember volt.
Szeneim tányér nagyságúra nőttek, s közben ámúlva lestem az elöttem sétafikáló fiút.

-Ő itt Pókember!- mutatta be Back de felesleges volt mert én már ismertem.

-Quentin Back!- fogtak kezet majd a szuperhős felém fordult.

-Olivia Faye!- nyújtottam kezem felé mire ő megeresztett egy mososlyt és jobbját óvatosan kezeim közé csúsztatta.

•

Pókember nem vállalja. Ezért utaztam el Queensből Velencébe. Elméletileg Pókembernek valamiféle utazása van és nem akarja megszakítani.
-Rendben, akkor visszavitetlek a hotelba!- mondta a fiúnak Fury majd intett az egyik alkalmazottjának, hogy vigye vissza a fiút.

Miután elment, Fury megszólalt.
-Makacs gyerek de van szíve. Vissza fog jönni. A víz elementál holnap fog megjelenni. Kettőtöknek kell megállítani.

•
Csenben sétálunk Velece utcáin. Back egy kővel focizott én pedig gondolkodtam.
Van egy kis probléma. Én nem teljesen tudom használni az erőmet.
Ők meg azt hiszik, hogy én megtudom őket védeni. Ez gáz lesz.

-És Faye, mondd!- kezdett bele a mellettem sétáló férfi.

-Hogy állsz a fiúkkal?- lépkedett mellettem a barna hajú közben mosolyogva pillantott fel rám.

-Sehogy.-feleltem.
-Ők is elvannak és én is.- rántottam lazán vállat pedig belül nagyon is érdekelt a téma.

Ki nem akarna egy olyan társat aki mindig ott van nekünk? Aki mindig mellettünk áll. Aki megvéd. Ki nem akarna? Csak a probléma az, hogy ilyen fiú nem terem minden fán.

-Na biztos van valaki- cukkolt tovább.

-Nem senki. Amióta megvan a képességen azóta nincs időm ilyenekkel foglalkozni.- suttogtam csendben.

Quentin most elhallgatott amiért nagyon hálás voltam neki. Lassan ránk esteledett, az utcán is már csak pár ember volt. Felkapcsolódtak az utcai világítások bár nem sokmindent dobtak a látásomon.

-És Quentin!-kezdtem bele mire ő egy hümmögéssel jelezte, hogy mondhatom.
-Hol fogunk aludni?