-Mondd most miért sírsz?- morogta vállamba a barna hajú srác amitől kirázott a hideg.

-Nézz rám!- mutattam magamra közben a fiú szemeibe néztem a tükrön keresztül.
-Igen megtettem.- bólintott amennyire tudott.
-Látod amit én?- lestem rá értetlenül közben fülem mögé tűrtem hajamat.
-Igen. Egy gyönyörű lányt látok!- mosolygott.
-Hát én nem!- bontottam ki magam szorításából és kifelé indultam amikor elkapta a csuklómat.

-Jólvan Olivia Faye! Ha így játszunk akkor játszunk rendesen!- emelte fel hangját és visszarántott magához.
-Te vagy a leggyönyörűbb lány akit életemben valaha láttam. Szóval most fejezd be a hisztit vagy nagyon megbánod!- mutatta fel fenyegetően mutatóújjat de közben másik kezével már felkaromat fogta lágyan.

-Köszönöm!- borultam nyakába.
-Nincs mit!- ölelt át ő is.

•

Három órája vagyok a szobámban. Az osztály elment kirándulni én meg szinte egyedül tartózkodok a hotelben. Éppen egy filmet néztem amikor megszólalt a telefonom. Érdeklődve fordítottam magam felé a mobilom képernyőjét és megnéztem, hogy ki írt.

Hatalmas meglepetésemre Peter írt rám.

Peter Parker: Szia Via! Hogy vagy? Hallottam a történteket. Nagyon sajnálom, hogy ez történt.

Olivia Faye: Szia Pete! Minden rendben van. Bár az arcom nem a legjobb látvány de sajnos ez ellen semmit nem tudok tenni.

Magam mellé hajítottan a készüléket majd vártam válaszára. Mélyen beszívtam a levegőt majd pár pillanat múlva kifújtam azt.

Odabicegtem az ablakomhoz amin kinéztem. Gyönyörű látvány. Az emberek ellepték a főteret amit pár hete rombolt le egy számukra ismeretlek lény. Őket ez nem zavarta, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy sétálgattak a helyen.

Telefonom megint pittyegett mire lassan átcsuszogtam az ágyhoz és felemeltem a képernyővel lefelé fekvő telót.
Peterre számítottam de nem ő volt az. Helyette Brad neve mutatkozott meg a beszélgetéseim között.

Rányomtam a beszélgetésre majd elolvastam üzenetét.

Brad Davis: Mit csinálsz, angyalom?

Szemeim tányér nagyságúra nőttek becenevem láttán de elengedtem, helyette inkább válaszoltam.

Olivia Faye: Semmi érdekeset. Miért?

A választ szinte azonnal megkaptam.

Brad Davis: Nincs kedved eljönni velem este egy színházba az osztállyal?

Elgondolkodtam a válaszon, hiszen nekem nem ott van a helyem. Nem bulizni jöttem ide hanem munkám van. De nem bírtam ellenállni a színháznak így beleegyeztem.

Olivia Faye: Rendben!

Brad pár percig pötyögött én addig a tévére tapasztottam tekintetetem de amikor telefonom egy rezgéssel jelezte, hogy a nagy úr válaszolt mosolyogva pillantottam le a kezemben elhelyezkedő készülékre.

Brad Davis: 7-re ott vagyok érted, Bogaram.