Reggel az ébresztőóra hangos pittyegésére keltem. Gyorsan ki kapcsoltam és felkeltem. Hamar felöltöztem, megreggeliztem és elindultam a motorommal suliba.

Amikor oda értem levettem a sisakom és Allisonnal találtam szembe magam.
-Szia! -köszönt mosolyogva.
-Szia! -mosolyogtam vissza. Amikor be léptem a folyosóra mindenki meglepetten nézett rám, így Allison felé fordultam.
-Mit néznek? -kérdeztem suttogva.
-Tudják hogy Derekkel jársz. -suttogta vissza, majd egy vörös hajú lány lépett mellénk.
-Lena ő itt Lydia, Lydia ő itt Lena. -mondta mosolyogva Allison.
-Üdv Benshee. -mondtam mosolyogva.
-Honnan tudod? -kérdezte össze vont szemöldökkel.
-Alakváltó vagyok! Észre veszem ha a közelben van egy benshee. -mondtam mosolyogva, amin ő is elmosolyodott.
-Jössz Allison? -fordult Lydia Allison felé.
-Hova? -fordultam én is Allisonhoz.
-Le a pályára. A fiúknak lacrosse edzése van és néha megnézzük őket. -mondta mosolyogva.
-Gyere te is! -mondta mosolyogva Lydia. Bólintottam és követtem őket.

Lent a pályán ott volt Liam és Scott is. Na meg Stiles. Stiles integetett én pedig vissza integettem neki. Hallottam ahogy felénk repül a labda. Pont volt mellettem egy lacrosse ütő. Megfogtam és reflexből elkaptam a labdát. Láttam az edző meglepett arcát.

(Scott)

Lena elkapta a labdát, majd az edző hangját hallottuk meg.
-Valaki kérdezze meg hogy lacrosseozott-e már. -mondta, majd állát kaparta fel a földről. Láttam hogy Liam esze teljesen máshol jár ezért fejbe dobtam egy labdával.
-Hé! -szólt rám, miközben fejét vakarta.
-Liam hol jár az eszed? Mert hogy nem a pályán az biztos. -mondtam szinte nevetve. Tekintetével Lenát figyelte.
-Hé! Nem akarlak elkeseríteni haver, de ő Derek barátnője és nem csapathatod le csak úgy az alfa mancsáról. -mondtam össze vont szemöldökkel.
-Nem? Csak figyelj! -mondta teljesen komolyan, de kezem a vállára tettem hogy megállítsam.
-Liam! Ha Derek megtudja megöl! -mondtam figyelmeztetően. Még egy pillantást vetett Lenára, majd rám nézett.
-Oké... -mondta beletörődően, és vissza siklott tekintete a pályára.

(Liam)

Scott szerint hagyjam Lenát csak mert az alfávar jár. Meg amúgyis... Miken jár az eszem?! Hiszen én Hazelel járok. Mit tegyek? Amikor Lenára nézek ő pedig vissza rám árad a szeméből az öröm. Hazel integetett. Vissza integettem, majd a többiek után futottam.

(Hazel)

Láttam hogy valami más foglalkoztatja Liamet. Kissé gondterhelt vonásai eltűntek.

(Lena)

Az edzés után nem vártam meg a többieket. Bementem az erdőbe és átváltoztam. Ahogy futottam valamibe megbotlottam. Amikor ki kikapartam a földből egy triskelt láttam meg. Felvettem és elindultam vele Derekhez. Amikor megláttam Dereket visszaváltoztam.
-Derek! -szóltam neki mosolyogva.
-Szia! -mosolygott rám, majd megölelt.
-Lena ő itt a nagy bátyám Peter. -mutatott a vele szemben álló személyre.
-Szia. -köszöntem halványan mosolyogva.
-Derek beszélhetnénk négyszemközt? -kérdeztem teljesen komolyan. Bólintott, majd elindultunk sétálni. Már jó messze jártunk Petertől amikor Derek megszólalt.
-Miről akartál beszélni? -kérdezte felém fordulva, én pedig kivettem a zsebemből a triskelt és a kezébe adtam.
-Ezt hol találtad? -kérdezte össze vont szemöldökkel.
-Amikor téged kerestelek akkor találtam. Miért? Ez jelent valamit? -kérdeztem teljesen komolyan.
-Igen... Ez egy régi családi örökség. A családunk legfiatalabb tagja akit hamarosan beavatnak a falkába az kapja meg. -mondta halványan mosolyogva.
-És erre mi szükség van? -kérdeztem értetlenül.
-Voltál már úgy hogy teliholdkor fontos dolgod volt amit nem mondhattál le, de féltél hogy leharapod valaki fejét? -bólintottam, majd folytatta.
-Hát... A triskele erre való. Részben. Segít lenyugtatni. Kettő dolgod mondhatsz. Vagy alfa, béta, omega vagy a Nap, a Hold, a Titok. -mondta ismét komolyan.
-A nap, a hold, a titok? -kérdeztem vissza össze vont szemöldökkel.
-Igen. Tudod három dolog biztos egy vérfarkas életében. A Nap, a Hold, a Titok. -nem értettem. Miköze ennek a három dolognak hozzánk? Még van mit tanulnom úgy hogy lehet nem is olyan nagy probléma hogy ezt nem tudom.
-És az alfa, béta, omega? -kérdeztem, miközben tekintetem arcára emeltem.
-Az alfát és a bétát értem, de az omegát nem. Az omega nem egy magányos farkas aki falkát keres? -bólintott.
-De igen. -mondta mosolyogva. A távolból egy nyíl repült felénk, amit Derek könnyedén elkapott.
-Kik ezek? -kérdeztem ijedten.
-Vadászok, vagyis sokkal inkább Argenték. -mondta össze vont szemöldökkel.
-Futás. -mondta, majd mindketten neki iramodtunk. Egy idő után átváltoztam és Derek mellé szegődtem.

Jó ideig futottunk, majd egy barlangban megálltunk.
-Ki az az Argent? -kérdeztem levegő után kapkodva.
-Argent franciául ezüstöt jelent. Vannak régi hiedelmek hogy a vérfarkasokat ezüsttel lehet megölni, ami nem igaz, de Argenték vérfarkas vadászok. -mondta mély levegőt véve.
-Elmentek. Gyere. -intett kezével, majd követtem.

Utunk nálam ért véget. Minden ajtót és ablakot bezártam, de karmaim nem akartak vissza húzódni, ahogy idegességem se akart szűnni. Éppen teát főztem amikor Derek finoman átölelt hátulról. Felkészültünk. Figyeltünk, füleltünk. Minden apró neszre felkaptam a fejem, amire általában Derek leintett, de amikor már harmadszorra hallottuk a hangokat ő is felkelt. A hátsó ajtónál voltunk futásra készen. Ahogy Argenték bejöttek mi úgy futottunk ki.

Hirtelen éles fájdalom hasított belém és elestem. A nyilat farkasfűbe mártották. Derek felsegített és tovább mentünk. Utunk egy állat kórháznál ért véget. Aggódtam.
-Derek a triskele a hátamon még egybe van?! -kérdeztem aggódva.
-Nem! Én már csak kettő spirált látok. -mondta össze vont szemöldökkel.
-Meg kell keresned a nyilat vagy Argentet. Mert ha nem és teljesen eltűnik a triskele a hátamról én meghalok. Ha megsérülök úgymond a triskele mutatja az életjelet. -mondtam aggódva. Derek puszit nyomott az homlokomra, majd ott hagyott az állatorvossal.