Köszönöm mindazoknak, akik olvasták a könyveim ezalatt az öt év alatt. Nagyon jevés az z mber, aki látta a munkásságomat, aki figyelt régta. Nagyon kevés az az mber, aki látta a felemelkedésem, majd a Wattpad süllyesztőjébe kerültem, de mégis kitartott. Köszönöm minden egyes embernek, aki szereti azt, amit olvas azáltal, hogy a nevemre bukkan. Köszöböm Neked, aki ezt a részt olvassa.

Öt éve vagyok fent a Wattpadon. Szeretnék továbbra is minél egyedibb tartalmakat(ha már nem, akkor legalább a saját hangom tükrözzem benne) publikálni. Szeretnék értékes dolgokat is alkotni, amik megmaradnak, és értéket visznek az életetekbe, úgy, ahogy az enyémbe is.

Mostmár pár nappal több, mint öt éve vagyok fent.

2015 április hetedikén regisztráltam. Sok? Nem. Sok sztorim elveszett, letöröltem, archiváltam itt, de csak pár maradt fent piszkozatban, nem entettem le őket. De vicces lenne mindenképp vissza olvasni, miket írtam régebb. A kezdetekkor... :)
Voltak barátságok, viták, amik már nincsenek, mert úgy kellett lennie(talán), vagy olyanokkal vagyok jóba, akivel eddig nem igazán.

Hagytam menni dolgokat.

Talán felnőttem, talán nem, ezt nem tudom megállapítami. Talán a válasz rá az, hogy igen. Voltak olyan írok, és követők, és követettek, akik aktívak voltak eme szakasz bizonyos pontján. És volt, aki már nincs fent. Majd jöttek új emberek.

Van, hogy aki rég nem volt fent, újra fellép. Van, aki nem ír, aztán neki kezd évek után.
Mindenkit bátorítok arra, hogy merjetek. Ne adjátok fel. Ha igazán szerettek valamit, soha. És nem az számít, hány követőd van, hányan olvasnak, az számít, hogy kiépíts egy olyan olvasói kört, aki imádja minden sorod, aki mindig olvas, bármikor vissza térsz, és aki a stílusodért szeret.
És ez soha nem is lett volna meg, ha nem engedek a kíváncsiságomnak öt évvel ezelőtt. Köszönöm, csajszi, hogy megmutattad! Kár, hogy már nem beszélünk annyit, és eltávolodtunk kicsit. De ez nem számít.

Köszönöm, hogy támogattál, és bátorítottál, amikor magam alatt voltam. És köszönöm nektek, hogy szerettek.  A gondolataidért is.  Köszönöm, hogy szerettek azért, aki vagyok.

Szeressétek magatokat azért, akik vagytok.

Hányszor, meg hányszor akartam magam töröltetni, mert úgy éreztem, soha nem elég jó az, amit csinálok. Fogalmam sem volt hogy lehetett az Mzenetekre 191Kres nézettségem, hisz nekem nem tetszett. Ez volt az a könyv, ami egyik legkiemelkedőbb volt nézettségileg, és amit legjobban imádtatok. De elég önző voltam ahhoz, hogy csak arra figyeljek, hogy ez nekem nem tetszik, és letöröltem. Az, hogy nekem nem tetszett, nem kellett volna letörölnöm. Tényleg nem. De mindegy. Próbáltam megírni újra, de az az igaszság, hogy egyik változat sem lett olyan jó, mint az eredeti.

De most nagyon jó ötleteim vannak. Nem csak ilyen kis vicces, pár másodperc alatt elolvasható könyvek. Próbálok olyant létrehozni, amit én is ugyanúgy élvezek, és szeretek, mint ti.  De néha nehéz bátornak lenni, és egyedit alkotni.

A nevet is háromszor megváltoztattam legalább, de mindig ugyanoda térek vissza. Mostmár ez marad. Ez vagyok én, és aki szereti azt, amit írok, az pont azért szereti. Énnel Én-ebb nevet nem is találhattam volna ki, ami ennyit jelent nekem.

De...

Ne feledjétek: ,,Aki mer, az nyer.''

Szeretettel, warrior_to_warrior