Atyaég
Anya hányszor, de hányszor mondta azt, hogy ne parodizáljam ki aut, amit az Úristen adott, meg ilyesmik. Hogy ne írjam, hagyjam abba. Bárhányszor szóba jött, mindig azt mondta hogy ne csúfolkodjak azzal amim van, de én hiába magyaráztam azt, hogy miért ím, nem érdekli. Soha nem nézte jószemmel azt, hogy írok. És sokszor napi szinten leszólt nem is egyszer, és a többiekről ne is beszéljünk. De attól még folytattam... Szóval kérlek... Értékeljétek, mert simán megtehettem volna, hogy feladom.:") És azt is, hogy egyszer valaha ,,nagy'' író leszek. Miattatok próbálom nem feladni... ❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro