Szegény lány....
-Mi történt?
-M..m...meg...meghalt az a...a...apukám-Mondta ki nagy nehezen sírva.
-Úristen nagyon sajnálom.
Megöleltem őtt.
Igazából és nem tudom milyen elveszíteni egy fontos személyt hiszen én nem ismertem a szüleimet de átéreztem a fájdalmát.
-Gyere menjünk vissza a szobába és adok zsepit-Megfogtam a kezét és kisegítettem a fürdőből.
Kerestem a táskámban zsepit és miután megtaláltam odaadtam neki.Még a macskám is odabújt hozzá. Óh igaz nektek nem is mondtam!Nekem van egy fekete macskám akit naaagyon imádok.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezte szipogva.
-Persze csak felveszek valami normális ruhát oké?
-Oké...
Gyorsan felvettem egy fekete cicanadrágot és egy méregzöld pólót.El is indultunk és út közben találkoztunk a bátyámal Oliverel.
-Szia hugi miért járkálsz idekint ilyen későn?És ki ez a lány?-Faggatott.
-Ő Tamara a szobatársam és csak azért vagyunk kint mert Tamara nem érezte jól magát de ilyen állapotban nem akartam hogy egyedül jöjjön.
-Jaaa oké... Örülök Tamara engem Olivernek hívnak.Remélem nem haragszol hogy megkérdezem de mi történt?
-Meghalt az apukám...-Mondta lehajtott fejjel.
-Óh sajnálom...Őszinte részvétem...
Még egy kicsit beszélgettünk utána sétáltunk tovább.Kezdett hideg lenni és már fáztunk ezért hazamentünk.
Később javítok rajta de egyenlőre ennyi❤️❤️❤️❤️❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro