Hatalmas hírre ébredt a palota hajnalban.

Frigga királynő vajúdni kezdett éjjel, és bár hosszú, és fájdalmas órák nehezítették azt, hogy ismét édesanya lehessen, végül egészséges kislánya született.

Sanna olyan volt, akár a fehér hó áprilisban. Nem létezett szebb, és ritkább szépség nála, olyan volt Loki szerint - ahogy pontosan fogalmazott ;

" Akár egy tiszta hang, a sok kósza dallam között."

Aztán azt is megjegyezte a "Művész úr", hogy Sanna bár nagy hanggal érkezett, a csönd lesz a lételeme, s tudatát más nem befolyásolja majd. Akár az ő esetében...

Loki is nagy sírással jött a világra, de még milyen naggyal. Az arca kipirult élete első pillanataiban, miközben a bábák próbálták a születés nyomaitól megtisztítani a testét - mesélték neki még gyermekkorában. Annyira erőlködött, hogy végül hosszú-hosszú órákon át aludt édesanyja karjaiban.

Loki boldog volt, hogy húga született. Boldog, mert szerinte a női lélek különös, ha pedig Frigga lelkivilágának pontos mása, nem lehet más, csak könnyed, mégis szeszélyesen bájos teremtés. Pontosan emiatt szerette Loki annyira az édesanyját. A jó tanácsok, majd a megfontolt gondolatokkal átitatott javaslatok miatt, és mivel fontos döntést hozott, szüksége volt rá.

– Anya? Beszélhetnénk? – Loki leül édesanyja mellé, miután Sannát elviszi az egyik bába, és így senki nem zavarja már őket.

– Persze drágám. Baj van? Gondterheltnek látszol.

– Gond nincs, de van valami amiben szeretném a tanácsodat kérni.

– Hallgatlak Loki. A zenekarról van szó?

– Már tudom, hogy ki lesz a főszólistám, de kicsit aggaszt, amiért ennyire bizonytalan önmagában.

– A bizonytalanság normális Loki, főleg, ha még nincs tapasztalata a zenében. Kiről van szó?

– Csak neked mondom el, mert még ő sem tudja, és azt sem tudom, hogy elvállalja-e. – A királynő Loki segítségével felül az ágyban, és érdeklődve hallgatja fiát. – Lady Hermina az.

– Hermina? Loki, pontosan tudod, hogy...

– Hallottam énekelni. Teljesen véletlenül történt, és akkor, abban a pillanatban világosodtam meg. Úgy értem, hogy amikor meghallottam őt, akkor ötlött fel bennem a zenekar alapítás gondolata. És hiába vannak nála képzettebb énekesek, és tapasztaltabbak, egyszerűen elindított bennem valamit a hangja, és ez egészen beleégett a gondolataimba. Ne mond...nem mond, hogy nem lehet.

– Nem is tudtam, hogy Hermina énekel. Ennyire jó a hangja?

– Hogy is mondjam neked anya – sóhajt Loki fél mosollyal az arcán. – Egyelőre kissé görcsös, de mégis kellemes. Nem túlzottan magasan énekel, de ez később még változhat, azonban...

– Azonban? – kérdez vissza Frigga nagyra nyílt szemekkel.

– Úgy csendül a hangja, mint senki másnak. Csiszolatlan gyémánt. Hiszem, hogy ez az ő valós útja, és az én utamon is szükségem van rá - köhint zavartan, mikor édesanyja érdeklődve figyeli. - Eljött a meghallgatásra is, és bár először nem sikerült neki, aztán lehengerelt. Őszinte volt, felkészült, még ha hiányos is volt.

– Boldog vagyok amiért megtaláltad azt a személyt, aki el tudsz képzelni a zenekarban Loki. – Frigga megsimogatja Loki kézfejét, és a herceg érzi, ahogy a lelkében szikrák ezernyi ragyogása árad széjjel. – Tudod, hogy mi az amire figyelned kell, igaz? A leendő királyság biztonsága immár választott. Thor, és Hermina egymásnak teremtetett, és mint ifjú királynőnek, rengeteget kell tanulnia..

– Igen tudom, tudom. Hidd el nekem, hogy nem fogják a próbák, sem a koncertek elvenni az összes idejét. Nem fogjuk kihúzni a gyufát Sir. August Lennartnal. – Frigga felnevet, karjait kitárja, így Loki az ölébe simul. - Anya? Kérdezhetek valamit?

- Persze kicsim, kérdezz bármit.

- Szerinted igent mond? - kérdezi, és közben kiegyenesedik a háta, pásztázza Frigga tekintetét.

- Ha már elment a meghallgatásra, akkor számol a lehetőséggel is, hogy bekerülhet. Gondolom senki nem kényszerítette - kuncog Frigga. - Vagy jól sejtem, hogy egy kis ráhatás történt részedről?

- Szó sincs róla, csupán rávilágítottam pár tényre, ami számára sem volt titok. 

Frigga sejti, hogy Loki miről beszél. A fia mindig is kiválóan értett, ahhoz, hogy felszínre hozza az emberek titkos vágyait, azokat melyekről csak álmodnak, s még ha nem is mindig szándékosan érte el ezt, gyakorta sikerrel járt. Szereti Loki mély gondolatait, mely gondolatok a dallamok által sugallják az igazat, majd a Képzelet által röppennek messzire. Büszkén sóhajt, majd így szól;

– Alig várom, hogy halljalak benneteket drágám – súgja Loki fülébe. Bátorságot fog nyerni, mert te majd segíted, és biztos vagyok benne, hogy csodálatos dalokat alkottok majd együtt. – Mikor mondod el neki? – kérdezi végül.

– Most! – Loki elhúzódik, és ujjait megropogtatja. – Minek is várni, nem igaz? – A herceg felpattan, de előtte még megcsókolja a királynő kézfejét. – Később eljövök hozzátok. Pihenj nagyon sokat.

– Rendben. Várni fogunk, de most menj már! – mondja Frigga, és örömmel figyeli, ahogy Loki szinte szárnyal az ajtóig, majd kilép azon.

Tehát a „Múzsa" Lady Hermina, és illő vele ezt közölni is. Loki csak magában áhítozik, és csodálatát mérsékelni igyekszik majd. Az ő feladata, hogy inspiráljon, tanítson, sem mint ájuldozzon, vagy folyton dicsérje. Ám Lokinál mégis a legnagyobb elismerés, az, hogy maga mellé választotta Herminát, hogy együtt indulnak el egy olyan úton, amely mindkettőjüknek új, és még a hercegnek is ismeretlen.

Most eljött a pillanat, hogy felkeresse a leendő szólistát, és közölje vele, mekkora felelősség, és lehetőség áll előtte a következő években.

– Loki? Várj egy kicsit! – Thor állítja meg. Loki megforgatja a szemeit, majd a bátyja felé fordul.

– Mi az Thor? Mit szeretnél? – kérdezi Loki, de már gondolatban egészen máshol jár, ráadásul pont azon az emeleten futottak össze, ahol Hermina szobája is van.

– Apánkkal azt beszéltük, hogy megünnepelnénk ma este Sanna érkezését. Mit szólsz hozzá?

– És miként nézne ki az az ünnepély? Mert azt sejtem, hogy anya nem lesz ott...

– Ugyan már Loki! Mikor gyermek születik, a férfiak ünnepelni szoktak. Kiengedjük a feszültséget, és kicsit mulatozunk. – Loki összemorzsolja az ajkait, majd összefonja karjait maga előtt. – Én mindent megszervezek, te csak magadat hozd.

– Nem hiszem, hogy ráfogok érni...

– Nem érsz rá, hogy megünnepeld a húgodat?

– Két dolog van Thor. Az egyik, hogy ez nem Sannáról szól, hanem a vedelésről, a másik, hogy ma este elfoglalt leszek.

– Olyan sótlan tudsz lenni öcsém! – dörren meg Thor hangja csalódottan. – Őszintén azt hittem, hogy örülni fogsz majd. Még mindig húzod az orrod a múltkori miatt? Ez az oka?

– Elfoglalt leszek.

– Jó, jó. Akkor szép estét neked! De ha mégis jönnél, akkor tudod, hogy hol leszünk! Várunk! – Neked is szép napot! – Thor a fejét rázva tűnik el a folyosón.

Lokinak szerencséje van, hogy a bátyja nem éppen Herminához indult, így az út szabad lett számára. Hermina ajtaja előtt megáll, és úgy érzi, hogy a szíve a torkában dobog, és feltehetőleg nem a sok lépcsőzés miatt. Loki a gyűrűivel kopog, és a kopogás így halk, és éles.

– Ki az? – Hallja ahogy Hermina az ajtó másik oldalához siet, és halkan, szinte félve kérdez. – Még nem öltöztem fel! Visszatudna jönni később?

– Miss. Lennart, Loki vagyok. Később nem alkalmas, most kell beszélnünk. – Mit sem érdekli a nő öltözéke, csak az, hogy végre közölje, amit akar.

– Loki? Kérek kettő percet! Azonnal nyitom! – Nem telik el a két perc, és az ajtó lassan nyílik. Hermina álmos szemekkel, egy pezsgőszínű hálóingben áll a küszöbön, és amennyire csak tudja összehúzza magán. Tekintete zavart, de mosolyát mégsem tudja elrejteni.

– Hírekkel érkeztem Miss. Lennart. Beengedne?

Hermina azonnal utad enged Lokinak, és a herceg a szoba minden szegletét alaposan szemügyre veszi.

– Nyisson ablakot – kéri meg nyugodt hangon Loki. – Elviselhetetlen ez az elhasznált levegő itt. – Figyeli ahogy Hermina ablakot nyit, és a hűvös őszi levegő azonnal arcon csapja. – Mondja, mennyit alszik egy nap?

– Miért érdekes ez? – Kérdezi Hermina.

– Tudja Miss. Lennart, a koncertek alkalmával lesz elég álmatlan éjszakája, és attól tartok, ha előtte nem pihen eleget, nem tud majd teljesíteni. De legalább szurokfű teát issza. – Loki elégedetten mutat az éjjeliszekrényre, amin egy kisebb bögrében illatozik a gyógynövény. – Bár nem itta meg mind.

– Ezzel azt jeleni, hogy engem választott? – Hermina arca felragyog, de még mielőtt boldogságában kifakadna, Loki leinti.

– Ez azt jelenti, hogy rengeteg dolgunk lesz. Mint azt mondtam is – kezd fel alá járkálni a szobában – tanulnia kell, és az első dolga pedig az lesz, hogy alszik rendesen. Ilyen táskás tekintet miatt, gondolom az agya sem a legfrissebb.

– Kérdezhetek valamit? – Loki megáll, majd Herminára néz.

– Még pedig?

– Miért engem választott? Hiszen annyi csodás énekest hallott. Miért én?

– Valahogy éreztem, hogy ezt megkérdezi, ezért készültem a válasszal. – Hermina kíváncsian húzza össze a szemét, majd lassan belekortyol a teájába. – A bátorsága miatt.

– De én nem is vagyok bátor. – Hermina ügyetlenül teszi le a bögrét, egyáltalán nem erre a válaszra számított, aztán dideregni kezd, és ekkor Loki becsukja az ablakot.

– Elsőként ketten nézzük össze a szólamokat, majd az össznépi próba a terveim szerint két hét múlva lesz. Már van néhány zenész is, akikkel egyeztetem a részletekről. Addigra kiadom a kottákat, és az első művet meg is tudjuk nézni. Szerezzen be néhány szép ruhadarabot a koncertidőszakra. Este önért jövök, és megnézzük dal első felét.

– Már ma este? – lepődik meg Hermina, majd leül az ágyára, és egy magára teríti a bársonytakaróját. Legszívesebben hatalmasat ásítana, de enyhén a nyelvére harap, csakhogy az inger elmúljon. – Rendben. Várni fogom.

– Addig pihenjen, és készüljön fel, mert nem lesz egyszerű dolgunk.

Loki az ajtóhoz sétál, és még egyszer hátrapillant, majd a kasmír szőnyegen heverő ruhadarabot pásztázza.

– A bátyámnak biztosan hiányzik a mellénye. Legközelebb szóljon neki, hogy öltözzön fel normálisan. – Hermina azonnal felpattan, a kezébe kapja a mellényt, majd, amikor Loki magára hagyja, boldogságában sikongatni kezd, de a ruhadarab anyaga eltompítja az izgatott hangot.

Aztán mikor felfogja, hogy ő lesz a főszólista az ablakhoz lép, hogy megnézze a kertet, majd újra résnyire hagyja annak szárnyát. A függöny könnyed anyagát a szellő az arcába fújja, és ekkor megpillant az anyagon egy apró hangjegyet, amit végül egy célzott üzenetnek vesz. Egy olyan üzenetnek, ami csak Loki és az ő közös szimbóluma, és a herceg részéről egy egyértelmű jel, arra, hogy nekik közösen kell muzsikálniuk – amíg világ, a világ.

Hermina pár pillanatig még elbámészkodik a kert szépségében, és tenyerében a függöny azon darabját szorongatja, amelyen az apró hangjegy aranyszínekben csillan meg. Olyan, mintha a nap pislákoló fényeiben néha aranyból ezüst arculatra váltana, és egyre erősebb tónusban rajzolódna ki a vékony anyagon. Éppen ezt figyelte meg a legutóbb a selyemsálján is. Mára már egészen messziről is látni lehet, ahogy gyönyörűen megcsillan, néha még a szemnek is bántó lehet az ereje.

Bolondnak is érezte magát, mert fogalma sem volt arról, hogy mit jelenthet ez a szimbólum, de most már egészen biztos benne, hogy ez egy egyértelmű üzenet Lokitól.

Vajon már akkor tudta, hogy őt szeretné énekesének, amikor a Virágfűzőben találkoztak? Ez a jel lenne a kapocs közöttük és a zene között?

Őszinte boldogság és megilletődöttség járja át a lelkét, majd, amikor tudatát ellepi a valóság súlyos árnyéka, tekintete elködösödik. Számos kérdés merül még fel benne, de válasza egyikre sincs, csupán az idő felelhet majd.

Loki kottáját felkapja az asztaláról, és blattolni kezd, de továbbra sem ért túl sok mindent belőle, ezért finoman az ágyra hajítja a lapot, magához szorítja az egyik díszpárnáját, és dalolva táncolja körbe szobája minden egyes szegletét. Egyre hangosabban énekel, és a reggeli rekedtsége, az a minimális hurut is eltűnik, majd kellemes, tiszta hang árad a torkából.

– Készülnöm kell! – A szája elé kapja a párnát, és belekuncog, majd a fürdőszoba felé veszi az irányt, de közben vetkőzni kezd. Mezítelen válla megvillan, és kebleiről a puha anyag lassan leomlik. Hermina hosszú tincseit kiengedi szoros kontyából, és a hajzuhatag függönyként omlik a vállára, megcirógatva ezzel karcsú derekát.

– Szép ruhákra van szükségem, és szólnom kell az öltöztetőmnek is. – Kineveti saját tükörképét, majd barackszínű ajkaival csókot lehel rá, hogy utána játékosan ujjaival elmossa annak lenyomatát.

– És kell valami szép rúzs, és parfümből is a legfűszeresebb. Nem is! Könnyed kell, és légies! Aztán kell még... – gondolkodik el, és nagyot sóhajt. – Ezekre a szarkalábakra is kell valami. – Megsimítja a szeme alatti sötét karikákat, majd a kád felé fordul, és habos fürdőt készít.

Bőre minden négyzetcentijén a borzongás fut át, ahogy elmerül a habokban, és kis-híján el is aludna a hullámok ringatásában, amikor egy hideg kéz megérinti a vállát.

– Te jó ég! – Hermina felsikít, és az orrába nem kevés víz jut, amitől köhögni kezd. Semmit nem lát, mert a szemeibe is jutott jócskán a habokból, és a jeges rémülettől sikongatni kezd. – Ki az? Segítség!

– Én vagyok az! Édesem! Thor vagyok!

– Halálra rémisztettél! Menj ki! – Thor szórakozottan nevet föl, és a kérést meg sem hallva vetkőzni kezd. – Nem hallottad? Menj ki!

– Én mást terveztem édesem. – Hermina hiába fröcsköli arcon a férfit, az végül pofátlanul bemászik mellé a kádba, és elkapja a nő bokáját, hogy megcsiklandozza.

– Eressz már el Thor! – A férfi nagyot ránt a nő lábán, és ezzel teljesen az ölébe húzza, aztán egy vad csókba fojtja Herminába a szót.

– Gondoltam megleplek egy kicsit. – duruzsol a fülébe, és megharapja gyöngéden a törékeny nyakat, majd újra, és újra birtokba veszi a nő vállain a puha bőrt. – Úgy látom sikerült. – Keze a habok közzé csúszik, és az érintéstől Hermina összerezzen, ellazul, majd menthetetlenül átadja magát a szenvedélyes csókok hadának.

– Sikerült... – motyogja Hermina remegő ajkakkal, és a férfi izmaiba markol, hogy megemelje magát, majd a lábait a víz alatt, még jobban széttárja. Combjai megnyílnak, formás idomai a férfi hatalmas tenyerében megfeszülnek. Thor minden csók után beleharap a nő alsó ajkába, aki válaszul meghúzza a férfi szőke tincseit.

Thor könnyedén ringatja Hermina csípőjét a víz alatt, és a hullámok csapódó hangjai elnyelik a vágyakkal teli sikolyokat, míg a dús hab bőségesen folyik ki az aranytalpú kád oldalán. Végül a két test megfeszül, majd Thor az apró, rózsaszínű mellbimbókat ajkaival becézgetve engedi ki gyönyörnedvét, ezzel a vágyak kapujába repítve Herminát is, aki szinte beleájul az orgazmusba, ám az agya mást diktál, mégsem ürül ki tudata.

Thor szenvedélyesen tudja szeretni Herminát, de az utójáték édes pillanatait folyton száműzi együttléteikből, amit nő pedig nagyon hiányol. Thornak ezúttal sem kellett túlságosan elmerülni az érzelmek világában, hiszen húga születése, és az ünneplés éppen elég indok volt arra, hogy ne tudjon Herminával maradni.

Hermina azonban ezt nem bánja. Nem bánja, hogy asszonyoknak nincs helye a mulatozáson, mert valami egészen más program vár rá...

Loki üzent egy cselédlánnyal, hogy mégsem tud érte menni, de természetesen a próba nem marad el, és a megbeszélt időpontban várja őt a szobájában. Ahogy pedig a nap lenyugodni tér, és a hold ezüst szoknyába bújik, Hermina a kottával a kezében elindul, hogy végre „elfoglalja" méltó helyét a muzsika szellemei között.

Lady Hermina kopogtat, az ajtó pedig nyílik, és a szobából kellemes nevetés hallik...

– Jó estét! – Hermina belép, és megpillantja az ablaknál álló Friggát, és Lokit, aki karjában egy apró csecsemőt tart, aztán hangtalanul bólint a nő felé, majd újra a babát nézi. – Jó estét felség! – Meghajol Frigga előtt, aki nagy mosollyal siet elé, és megfogja Hermina kezeit.

– Ne haragudj Hermina. Miattunk nem tudott menni Loki érted. – suttog Frigga, és nagy mosollyal néz két gyermekére, akik teljesen elvesztek a kis világukban. – Tudom, hogy még csak most született, de szerettem volna egy kicsit átjönni Lokihoz. Ez a kis séta is jót tett. – Hermina szívét melegség járja át, és legszívesebben agyon szeretgetné az apróságot. – Hamarosan elalszik, és már itt sem vagyunk.

– Igazán nem történt semmi, és örülök, hogy találkozhatom az ifjú hercegnővel. – Loki hallva a két nő beszélgetését, óvatosan odasétál hozzájuk. – Gratulálok felség, gyönyörű kislány. Káprázatosan szép. – Loki halkabb beszédre csitítja Herminát, mert közben Sanna nagyokat pislog, és lassan lehunyja a szemeit. Sűrű sötétbarna hajacskája édesen simul feje búbjára, és apró ujjait Loki fekete tincsei felé nyújtogatja. Mennyire hasonlít Lokira, és mennyire különleges a kapcsolat közöttük, gondolja Hermina.

– Már nagyon várom, hogy neked és Thornak is szülessen gyermeke. Csodálatos nap lesz az. – Frigga megsimítja Hermina karját, de a nőt kirázza a hideg a kijelentésétől, és csak zavartan mosolyog. – Most hagyunk benneteket. Sok sikert kívánok! – Frigga megsimogatja Hermina karját, és bátorítóan néz a szemébe.

– Szerintem elaludt. – Loki apró csókot lehel Sanna homlokára, majd a kócos tincset óvatosan húzza ki a gyöngécske szorításból. – Reggel találkozunk Sanna.

– Jó éjszakát nektek. – Frigga megsimítja Loki arcát, de a férfi láthatóan zavarba jön az érintéstől, és gyors pillantást vet Herminára. – Sok sikert...

Frigga átveszi a babát, és ahogy kimennek a szobából, Loki megrázza magát, majd az asztalához lép.

– Látszik, hogy mennyire szereti a húgát. Igazán megható volt látni, ahogy a karjában tartja. – Loki egy pipát megtölt, beleszív, majd kinyitja az ablakot, és nagy adag füstöt fúj ki rajta. – Az édesanyja ugye nem szól senkinek arról, hogy engem választott? Még nem akarom, hogy...

– Az alapoktól fogjuk kezdeni – fújja ki újra a füstöt, majd a pipát az ablak külső párkányára helyezi, és a zongorához lép. – A múltkor nem volt szabályos a levegővétel, és jó pár hang a felső regiszterben zártnak tűnik.

Hermina megáll a zongora előtt, és a kotta lapot a tetejére helyezi. Furcsának érzi, hogy nem kapott választ a kérdésére, de hamar elengedi ezt az érzést, amikor meglátja, hogy Loki a zongorához ül.

– A megfelelő légzéstechnika az éneklés során a legtöbb embernek először gondot okoz. Az ön esetében is erről van szó. A mellkasába veszi a levegőt, pedig a hangok stabil áramlásához a rekeszizomnak kell dolgoznia, ha úgy tetszik, az éneklés az egész test edzése, közös játék a tartással, a belső szerkezetünkkel.

– Eddig erről még nem hallottam. Mit kell tudnom még erről? – Hermina máris úgy érzi, hogy bonyolult a feladat, pedig nem lehet olyan ördöngös, hiszen csak a légzésről van szó.

– Ha van magán fűző, akkor azt vegye le először. Természetesen az alsó ruházat marad, nekem csak arra van szükségem, hogy érezzem azt, hogy jó helyre veszi-e a levegőt.

– Vetkőzzek le?

– Elfordulok, addig a fűzőt vegye le. – Loki leül a zongoraszékre, és háttal fordul Herminának, aki zavarában alig tudja kioldani a szoros fűző selyemszálait, miután felsőruházatát levette. A vastag anyagot stabilon tartják a fémszálak, és emiatt a szalagok is nagyon erősek. – Sikerül? – Loki kérdésre csak idegesebb lesz, végül a körme beleakad a fűző egyik kapcsába, és felszisszen. – Esetleg segítsek? – A herceg feláll, de ugyanúgy háttal marad, mindössze a pipáért nyúl ki a párkányra.

– Megoldom!

– Ahogy akarja, de nem lesz mindig ennyi időnk a vetkőzésre. – Hermina legszívesebben az egyik vázát a herceg felé hajítaná, amikor megkönnyebbülve sóhajt, mert a fűző megadja magát. – Ha jól hallom végzett. Most pedig kérem feküdjön a szőnyegre.

– Mit csináljak?

Loki megfordul, a pipát félreteszi, és a nő zavarát látva – ahogy szorongatja a fűzőjét –, legszívesebben felnevetne, de önuralma erősebb ennél.

– Ne aggódjon, csak tegye amit mondtam. Ne féljen, nem fog megfázni. – mutat a gyapjú szőnyegre, és szemöldökét felhúzva vár. – Meddig akar még váratni?

Hermina vonakodva, de természetesen eleget tesz Loki kérésének, aki eközben néhány könyvet vesz le a szekrényéről. A nő a kezeit a hasa előtt összekulcsolja, de az csak minimálisan domborodik, amikor próbálja a levegőt a megfelelő helyre venni.

– Nagyon bolondnak fog nézni, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs mit keresek a szőnyegen feküdve?

Loki letérdel mellé, és a könyveket is elhelyezi a szőnyegen. Mindenféle vastagságú könyv van közöttük, és Hermina tanácstalanul figyeli a herceget.

– Felolvas nekem? Esetleg belecsavar a szőnyegbe, és a könyvekkel agyonüt? – Loki hangosan felnevet, ez az a pont, amikor már ő sem bírja tovább. Éppen elég ez a kis nevetés arra, hogy Hermina is felengedjen, és kicsit megkönnyebbüljön.

– Jól van – törli meg a szemeit, majd az arca ismét elkomorodik. – Tegye a kezeit a szőnyegre, és figyeljen rám. Először csak a tenyeremnek kell megemelkednie a hasán, és lassan és egyenletesen kell bevennie, majd kifújnia a levegőt. Megtelik, kiemelkedik a has, majd kiengedi lassan a levegőt, és leereszti. Úgy kell kinéznie, mintha várandós lenne.

Loki csak éppen simítja bal tenyerét Hermina hasára, és Hermina ettől a gyengéd érintéstől picit megremeg.

– Most szívja be a levegőt, egészen koncentráljon arra, hogy a rekeszizma megemelkedik, és a tüdő megtelik levegővel.

Hermina hasa emelkedik, de még mindig csak éppen látszódik ez.

– Ennél jobban nem tudom. – mondja csalódottan, és Loki az egyik ujját a szájára tapasztja.

– Adja ide a kezét! – Loki a nő jobb karjáért nyúl, és azt is a hasára vezeti. – Most vegyen levegőt, és érezze, ahogy megtelik. Jó, és lassan. – A két fiatal ujjai összeérnek a nő hasán, és Hermina rekeszizmával addig tartja a levegőt, hogy a gyomra szépen kidomborodik, közben egyetlen pillanatra Loki szemeit nézi, ami olyan, mintha energiát közvetítene a testébe.

Azt a tekintetet figyeli, amely most annyira koncentrál a harmóniára, és amely úgy tűnik, hogy fáradhatatlan. Mosolyog is kicsit, majd inkább úgy dönt, hogy ismét a levegőre koncentrál.

– Ez így már alakul. Most nézzünk meg néhány könyvet. Ha ezeket megtudja emelni, akkor elkezdhetünk gyakorolni is.

– Ezt mind rám pakolja? Lehetetlen, hogy ezt meg tudjam emelni! – Felhajol, és értetlenül kapkodja a levegőt.

– Olyan nincs, hogy lehetetlen! Ezt a szót nem ismerem. – Szó nélkül fekszik vissza, és Loki sorban pakolja rá a könyveket. – Nem fognak leesni, majd rátartok. Mély levegő, és koncentráljon.

Hermina „megemel" egy, majd kettő, és három vastagabb könyvet is egyszerre, de a negyedikkel nem bír el, és végül Loki megkíméli, amikor zihálni látja. A nő a megkönnyebbüléstől az oldalára fordul, és hatalmas levegőt vesz.

– Ennél még az is jobb lett volna, ha agyonüt velük. – legyint egykedvűen. – Ezt még gyakorolnom kell, és izomlázam is lesz. Egyébként nem volt rossz érzés.

– Ezt jól látja, de elsőre nem volt rossz. Jól érzi magát? – Hermina átfordul, Loki még mindig előtte térdel.

– Az jó jel, ha mélyebben veszek levegőt? Olyan, mintha valami megnyílt volna bennem, és most jobban kapnék levegőt. – Szétterülnek a tincsei a szőnyegen, a csinos kontynak már nyoma sincs, és Loki azon kapja magát, hogy egy pillanatra elvész a most zilált, még tanácstalan szépség tekintetében. Az arca kipirult, és a hófehér alsóruhában olyan, akár egy angyal.

– Igen, ez jó jel - mondja röviden.

– Minden rendben? Énekelhetek is ma?

– Azt hiszem most bőven lesz mit gyakorolnia, holnap pedig egy sokkal hosszabb próbával folytatjuk. A feladat az, hogy pakolja magára a palota összes könyvét!

Hermina felnevet, majd Loki felhúzza őt a szőnyegről, és ahogy megállnak egymással szemben, egyetlen pillanatra megáll az idő, ahogy pillantásuk találkozik, és kettejük mellkasában valami nagyot dobban...