A szennyezett holdfénnyel bogár szállt be hozzánk,
Hogy a világosság már rég kihunyt,
De lassanként, míg élettelenre csókoltam a szád,
Ékkőként felragyogó szembogarad világa odavonzotta rovarunk.

A következő egy automata üvegén koppant,
Az én szemem képén,
Velem oda már nem jöttél,
A bogár élte feddésként egy könyvgerincen csappant.

Hamarabb tudták, amit én nem,
S csak sokkal később, egy benzingőzös délutánon,
Utolsó csókjaimkor már nem villant úgy a szemed,
Többé nem jövő bogárszárny legyintette ketté a világom.

*

Ez egy eléggé összeszedetlen versike, amivel a feszültségemet próbáltam levezetni. Elég sok mögöttes és kifejtetlen tartalom megjelenik benne, és egy elég egyszerű helyzetet fordít ki a súlyosságához képest drasztikusan, ezért még én sem veszem igazán komolyan.