Kiöntöm szívem
Mint egy üveg vörösbort
Pohárszív törik.

*

Kezedbe helyeztem szívem
Ujjaid artériákat cirógatnak gyengéden
Lélegzetem megbicsaklik, szívhúrom ím megpendül,
Bensőmben a hamis béke andalítón elterül.

*

Keserédes sóhaja csillaggá fagy

*

Kezedbe teszem
Fickándozó szívem
Mégis facsarod.

*

Gyufát gyújtasz most
Száradó kérgű bőröm
Repedt felszínén.

*

Szerelmünk a Nappal együtt leáldozott szemedben.

*

Fogd kezem, szárnyaszegett angyal, jöjj ide,
Fűzd ide ujjad, higgy nekem: törött csontjaid bizalommal forrasztom be.
Lehulló levelekkel peregnek az elmúlás másodpercei,
Az ősz rekviemjében talált egymásra két kirekesztett.

Ködös álomkoszorú lebeg fejed felett
Akár a glória, melytől ördögi törvények fosztottak meg.
Bűnösnek ítélt lelked a mennyországból letaszíttatott,
S éppen a poklok küldöncének karjaiba omlott.

Félelmed a Nappal együtt leáldozott szemedben,
Fejed immár békésen tér nyugovóra ölemben.
Két másvilág kirekeszt és a harmadikban rekedtünk,
Itt sem könnyebb, de szerelemben talán még
Új otthonra lelhetünk.

*

Nos... Végre meghoztam a tegnapi verset! Akárhogy próbálkoztam, tegnap egyszerűen képtelen voltam alkotni, mégis igyekeztem kierőszakolni magamból valamit, ezen igyekezet romlott gyümölcseit láthatjátok a vers felett, Falevelek névre keresztelve. Három haiku, két verssor és egy teljes versszak, amik használhatónak ítélhetőek (az utolsó falevélke lett végül a vers alapja). Ez a szín egyszerűen képtelen volt ihletet kicsikarni belőlem, sajnálom... Nem az én árnyalatom. És el lehet azt képzelni, hogy én boldog verset írok? Ugye, hogy nem, ez is csak a narancs miatt van, teljesen kiforgatott magamból! :D Mindenesetre örülök neki, hogy végül összehoztam, nem is olyan botrányosan rossz <3 A mai nap színéről nincs tudomásom, erős a gyanúm, hogy a sárga lenne, ezért valószínűleg holnap ilyentájt érkezem azzal is🧡