Éjszaka nincsenek velem emberek
Éjszaka úgy érzem, önmagam lehetek.
Éjszaka azt hiszem, lehet imádkozni,
Éjszaka azt hiszem, mindent le lehet tagadni.

Hisz a sötétben is minden tehén fekete,
Talán az éjféli óraütés közös rapszódiává mossa bűneinket.
Talán ez cseng fülemben, talán egy zsoltár,
Talán nem lát meg senki, ha hajnalban fent állok a templomnak tornyán.

Hazudni bűn, ez éppen a nyolcadik parancsolat,
Éppen csak kétszer nyolc éve hazudtolom meg önmagam.
Mondd ég, nem bűn ez?
Ha igen, bűne-e a világnak, hogy erre kényszerített?

Visszacseng a házfalakról egyetlen latin mondat,
A Holdra tekeredik egy halk Ego sum Resurrectio et Vita.
Könyörgés-e, vagy istenkáromlás nem tudom én sem,
Ha leugrom, úgyis megtudom, van-e valaki odafent.