Gyújts bennem ragyogást:
Ma lerúgok az égről minden csillagot.
Boldoggá hadd tegyek minden földi képmást,
Ma mindenki a mennyben, csillagok közt jár,
S a bűnért, az összes csillaglopásért, az emberiség boldogságáért
Én állom ki a poklot.

Én állom, hogy dermesztő jég lehel ránk,
Én állom a csillagtalan éjszakát,
Én állom, hogy az égbolt a föld ölébe ne hulljon,
Én akarom, hogy minden isten inkább rám haragudjon.

Én akarok fagyot és hideget,
Szeretettelen, magányos űr-telet,
Labdázzazok, csak labdázzatok a csillagokkal,
Én ma talán még felkapaszkodom a Holdra.

Ott fogom kivárni a végítéletet,
Ott fogok végleg leroskadni térdre,
Mert tudom, hogy én még a csillagokat is lerúgtam,
S mert az istenek tudják, hogy mindezt hiába csináltam.